Jégtánc
Uj Péter
2017. 09. 27. · Hócipő 2017/20
„Országos tervpályázatot írtak ki. A bíráló bizottság, Grobác Dezső Ottokár főmérnök vezetésével, az egymillió forintos első díjat Grobác Dezső Ottokár főmérnöknek ítélte. Az elgondolás szerint légihíd kötötte volna össze a sorompó két oldalát.1964 végén fel is avatták a „Ciolkovszkij–Asbóth Oszkár” légihidat, melyet az orosz és magyar aerodinamika úttörőiről neveztek el. A légihíd tervét menet közben módosították, rakétakilövő pályákat építettek helyette, a lovas kocsik számára külön zabtartóval, az autók számára pedig beépített televízióval, melyekből már felavatás előtt kilopták a képcsöveket.
De a televízió kisebb károsodása nem zavarta meg az avatóünnepség fényét. Nagyon jól mutattak a matyóföldi, hímzett bádogból készült rakéták, melyeket egy ismert szürrealista iparművész ábrái díszítettek.”
(Moldova György: Az eltörött csavar)
Most így lapzárta táján úgy áll, hogy éppen téli olimpiát rendeznénk. Ha közbe nem jön valami Soros. Van ez így, az ember már nem lepődik meg a szokásosnál jobban, megrántja a vállát, lapoz tovább. Tavaly még viccelődtünk azzal, hogy külön hegyet fogunk építeni az alpesi számoknak, aztán tessék, itt van. De hát egy Moldova-novellában élünk már egy ideje, csak a poénok maradnak ki mindig.
Egyelőre hegy nem is lesz, valahogy nem is forszíroztuk, valami rejtélyes és eltúlzott, rossz értelemben vett józanságot tanúsítva, tényleg nem értem, hogy miért, pedig a hit meg tudná mozgatni. Ehhez képest csak a korcsolyaszámokra szállnánk be, az osztrákok mellé, nem is rendezőnek, csak helyszínnek, ha valami meglepő, akkor ez a fékezett önbizalmú, szegényrokontempó. Semmi nagyotálmodás, ami, eddig úgy tudtam, nemzeti velejünk. Vagy mindegy már, csak lehessen építeni egy bazi nagy jégcsarnokot, nem is csarnokot, palotát, de akkorát, amilyet még nem látott a Protopopov. Legalább abban mutassuk meg. Meg tegyük el a pénzt.
(Nem is tudom, miért, erről eszembe jut egy interjúrészlet a közelmúltból. A HVG kérdezte a kirúgott makói iskolaigazgatót, Rója Imrét az iskola híres, Makovecz Imre tervezte tornaterméről: „Amikor elkészült, kérdeztem a tervezőt: Imre bácsi, hol vannak a kosárpalánkok? Mire ő: de igazgató úr, a templomi hatást nem törhetjük meg. Képzeljenek el egy tornacsarnokot 21 méteres belmagassággal!” Ezt mondta Rója, aki valahogy sehogyan sem találja az összhangot ezzel a NER-izével. Mondom, Moldova a kanyarban sincs!)
2026 még messze van, bármi lehet, Tirolban még népszavazás is lesz a téli olimpiáról, úgyhogy egy darabig még ráérünk gondolkodni, ötletelni. Nekem rögtön eszembe is jutott, hogy a vizesvébé sikere nyomán a jégtáncdöntő lehetne a Dunán, a Parlament előtt, akkor hétmilliárd ember láthatná az új idők új Sallay-Regőczyjét az ország háza előtt tetőtől talpig alufóliában (esetleg folpackban) szambázni. Az aztán akkora országimázs lenne, amit csak Mészáros Lőrincben lehet kifejezni. Évtizedekre előre betelnének a szállodák. Nem lehetne Red Bull Air Race-t szervezni az utasszállító-forgalomtól.
Ha meg már úgyis be kell fagyasztani a Dunát, akkor valaki beugorhatna a koronáért a Parlamentbe, és lehetne, ugye… De nem akarok tippeket adni.
Inkább a megnyitóünnepséget kellene megtolni, azt imádják az emberek, meg ahhoz értünk is, nemzetgenetikailag. Például Ice-T, Ice-Cube és Vanilla Ice Havasi Balázs zongorajátékára kireppelnék Leslie Mándokit egy Lehel hűtőszekrényből, és együtt előadnák Desmond Child Mirelit Hekktörzs című, Dózsa László 56-os hőstettei ihlette új világslágerét, ami ugyan kísértetiesen hasonlítana a „Zsuzsi, Zsuzsi, mutasd a pinád…” kezdetű népies műdalra, de a projektért felelős kormánybiztos nyilatkozata és nyomában mintegy kétszáz cikk/riport a kormánysajtóban azonnal eloszlatná a kételyeket. Majd Budapest állandó vendége és leghíresebb tiszteletbeli jégkorongjkátékosa, Vlagyimir Putyin tartana rövid bemutatót, büntetőket lőne védőfelszerelés néküli önkéntes civil aktivistáknak és a Debreceni Egyetem szenátusának, amely a látványosság kedvéért anyaszült meztelen állna a süvítő korongok elé.
De kár is ötletelni. A mi szegényes fantáziánk biztosan nem ér fel ahhoz, ami itt kampányban összeötletelődik még. Amikor majd minden sarkon, mnden fánál kell valami nagyot mondani. Ahhoz még Moldova sem ér föl. Vagy csak ritkán.