Irgalmasok
Megyesi Gusztáv
2008. 11. 19. · Hócipő 2008/24
Az a szerencséje ennek az országnak, hogy van irgalom a hatóságokban.
Most nem is elsősorban arra gondolok, hogy a Fővárosi Főügyészség megszüntette a nyomozást az RTL-Klub riportere ellen, aki még idén februárban a rokkantak számára kiadott parkolóigazolványok körüli visszaélések leleplezése érdekében maga is lefizetett egy-két embert, hogy aztán a riport bemutatása után önként jelentkezzék a rendőrségen, minden bizonyítékot beszolgáltatva. A főügyészség most megállapította, hogy a riporter tette nem volt veszélyes a társadalomra, sőt ő segítette a bűnüldözést, amire a rendőrség ez idő tájt képtelen. Mindez igen megnyugtató hatást váltott ki a lakosságban, különös tekintettel arra, hogy a riporter ujjait pár nappal előtte még egy hónapokig le nem mosható anilinfestékkel kenték össze ujjlenyomatvétel céljából, minek következtében napokon át nemcsak veszélyes bűnözőként állt a kamerák kereszttüzében, hanem még úgy is nézett ki, mint a disznó.
Azt meg már nem is tudom, miért írom, hogy ezenközben a rendőrség és az ügyészség egymást túllicitálva hazudozott a szóvivői útján annak tárgyában, hogy ki adott utasítást a riporter rabosítására, sőt, volt pillanat, amikor úgy nézett ki, hogy a riporter éjnek idején tulajdonképpen önmaga lopózott be a rendőrségi épületbe, és rabosította magát a rendőrség kifejezett rosszallása közepette.
Fentiek helyett írhattam volna persze egészen röviden azt is, hogy rendőrségről és ügyészségről komoly állampolgárnak már a legkevésbé sem a törvényesség és a józan ész jut az eszébe, sokkal inkább egy adományokból fenntartott elmeosztály.
Most mégis dicsérni fogom legalább az egyik intézményt, speciel a rendőrséget. Szintén a múlt héten jelent meg ugyanis a hír, hogy egy Berecz László nevű polgártársunk megkapta a rendőrségi végzést, amelyben közölték vele, hogy mindössze tízezer forintot kell büntetésként fizetnie egy májusi közlekedési kihágásért.
Tudni kell, hogy idén májusban Berecz polgártárs meglehetős könnyelműséggel úgy döntött, hogy átmegy a Hungária út egyik oldaláról a másikra, minthogy ott volt neki dolga. A kihágás annyiban állt, hogy az út felénél elhelyezkedő, a záróvonal és a villamos közötti, forgalomtól elzárt részen egy meglehetős sebességgel érkező motor bukkant fel, nyergében egy önmagát színésznőnek nevező polgártársnővel, bizonyos Tallós Ritával. Aki aztán elütötte Berecz polgártársat, de úgy, hogy Berecz polgártárs példátlan kihágást megvalósítva csillagidővel mérhető időtartamban tartózkodott a levegőben, aminek a vége nyílt lábszártörés, bordatörés, fél év kórházi kezelés lett; Berecz polgártárs azóta is munkaképtelen.
Ám a rendőrség mindezek ellenére sem tartóztatta le Berecz polgártársat, sőt, mint láttuk, mindössze egy jelképes összegre, tízezezer forintra büntette.
Na most az igazság és a tárgyilagosság megkívánja, hogy jelezzük: Tallós művésznő is megkapta a maga jól megérdemelt büntetését: miután motorkerékpárjával tiltott helyen haladva elgázolta áldozatát, szintén tízezer forintos büntetést kapott, amit ráadásul egy összegben kell befizetnie.
Tízezer forint büntetés igen nagy pénz, főleg ha vétkes gázolásért kapja az ember.
A tájékozatlan és a honi igazságszolgáltatás rejtelmeit nem ismerő olvasóknak jelzem, kvázi miheztartás végett, hogy a fennálló szabálysértési tarifák értelmében, ha például valaki kifejezetten antiszociális magatartást és környezetkárosítást megvalósítva csikket dob el köztéren, akár 50 ezer forintra is büntethető. De már a köztéren való hugyozás 60 ezer forintot kóstál, ergo ha ránk jön a szükség közterületen, még mindig hatszor jobban járunk, ha a gázba taposva járdaszélről lelépő felebarátaink testén átgázolva száguldunk haza, mint ha köztéri bokor mögött végeznénk el a dolgunkat.
Amúgy Berecz polgártárs szigorúbb társadalmakban akár akasztófán is végezhetné, hiszen az az igazság, hogy a Hungária úton ő se egészen a zebrán haladt át, tehát szintén vétett a közlekedési szabályok ellen. Az most nem ide tartozik, hogy Tallós művésznő letagadta, hogy tiltott helyen motorozott, azaz ugyanúgy össz-vissza hazudozott, mintha ő maga is bűnüldöző szerv volna, pechére azonban akadt tanúja az esetnek, aki látta, hogy Tallós művésznő volt a hibás; lapzártakor még nem tudni, hogy nem fogja-e a rendőrség a tanút is megbüntetni 10 ezer forintra.
Az viszont már a tárgyhoz tartozik, hogy szavahihető jogászok szerint, már ha vannak ilyenek egyáltalán, minthogy Berecz polgártárs nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett, érthetetlen, hogy a rendőrség miért igazgatásrendészeti, s miért nem közlekedésrendészeti ügyként kezeli az esetet, sőt miért nem büntetőügyként, a villamost játszó művésznő 10 ezer forintos megbírságolása pedig maga az abszurdum.
Vagy nagyon is a realitás. És akkor az ember már csak találgathat, hogy mi történt: ennyi idióta dolgozik a rendőrségen is, vagy egyszerűen a művésznő kelleme és bája, messzi földön híres művészete varázsolta-e el a rendőrségi illetékest, esetleg valami másról van szó, amit nagyon is sejtünk, ám mindenféle pörök elkerülése végett nem kívánnánk e hasábokon részletezni.
Az viszont kifejezetten megnyugtató, hogy a művésznő és ügyvédnője bejelentette, hogy ez még nem egy lezárt ügy. Gondolom, ennek jegyében fellebbeznek majd a 10 ezer forintos büntetés ellen, és kérik az eltörlését, de a mérséklését mindenképpen.