Menő manók

Ürmös Zsolt és Varga Ferenc József

2008. 11. 05. · Hócipő 2008/23

Olco polo adok afas szamla! - Nem kell, mert gagyi! Inkább megveszem a nájkot, a guccsit, a csanelt meg a diórt. Jöhet az adidasz, a puma meg az összes többi is - legyen szó ruházatról, táskáról, parfümről vagy egyéb cuccokról. Ezek is ugyanúgy szétmennek, sőt talán hamarabb is mint a kínaiak, meg sokszor csúnyábbak is, és egyáltalán - jószerivel ugyanolyanok, mint az olco afas szamlas bóvlik. Ám a menő nevek drágák, és ha a piacon flangálok velük, mindenki látja, hogy nekem jól megy. És ez fontos!

Márkás cowboy (VFJ)

Kedvelem a western stílust (igaz, nem a feltűnéskeltés a célom). Miután sem a kínaiban, sem pedig a „Cá”-ban nem lehet kapni „kovbojcuccot”, így a drága wildwest üzletekre szorítkozom. Van egy pár kalapom - egyiket sem az utcán vettem a „Főnök távcsős” testvérektől öccázé. Nemrégiben a Nagykörúton sétáltam egy fekete kalapban, midőn szembejött egy szakértő: - Figyu, bocs! Eredeti Stetson kalap? - Igen - mondtam én. Kíváncsi voltam a reakcióra. - Nagyon szép! - és ott is hagyott. Csak annyi, hogy bár drága kalap, de jóval olcsóbb az eredeti Stesonnál. Na de nincs ráírva, a pali meg csak nem fogja lekapni a fejemről, hogy megnézze. Hát most nem mindegy, hogy Stetson vagy nem Stetson?

Piacon szombat délelőtt

Riporter: Jó napot kívánok, vásárolnak?

Átlagjózsi: Ja. Vettünk egy kis hátszínt, meg csülköt, meg csirkét, meg májat, kóbászt, ződségeket, meg mittom én. Az aszszony is itt van valahol. Neki is tele van a keze szatyrokkal. Az a nagydarab, ott, aki nem látszik a táskáktól.

Riporter: Látom, sportruházatban jöttek ki.

Átlagjózsi: Ja. Abba szokunk.

Riporter: Eredeti nájk?

Átlagjózsi: Ja, nájki, mi úgy mondjuk. Nem is vesszük meg a csingcsungtól a gagyit! Ez eredeti, jó minőség. Kicsit szakad ki má, de azé jó, mer nájki.

Riporter: Szép színe van.

Átlagjózsi: Ja. A kék jól kidobja a ződet, meg a pirossat. De az a sárga csík ott a lila minta alatt, na... engem az vett meg. Feleségemen is ilyen van, csak neki lila és piros meg olyan marinerbézs színű.

Riporter: Marinerbézs? Az milyen?

Átlagjózsi: Hát nem tudom, az volt rá kiírva. Harminckétezer forint volt, le volt árazva.

Riporter: És a cipő? Átlagjózsi: Az is nájki. 24 rugó. Kicsit má megy szét, de azé jó, hát nájki!

Riporter: És mikor vette?

Átlagjózsi: Tegnap. Nem baj. Majd holnap veszünk újat. Most úgyis levitték a svájci hitelnek a mittomén mijét, azt akkó lesz lóvé. Na megyünk, mer’ a’ asszony luizvutton táskát akar venni a belvárosba’.

Átlagos keresetek Magyarországon (Ft)

Minimálbér 69 000
Diplomás minimálbér 110 400
Nettó átlagkereset 114112
Átlagos havi nyugdíj 76 293
Diákmunkák 450-600/óra

(Forrás: KSH)

Árak egy átlagos „jónevű” butikban (Ft)

Öltöny 125 800
Ing 30 800
Pulóver 85 800
Cipő 182 800
Kosztüm 189 900
Táska 189 900

Egy kis matematika

Első feladat
K. József harmadéves egyetemi hallgatónak hány mázsa húspogácsát kell kisütnie egy belvárosi gyorsétteremlánc egyik üzletében ahhoz, hogy ruhatárát felújítsa, és eséllyel indulhasson a sajóládi Flört Diszkóban a helyi Menő Csávó versenyen?

Második feladat
Özvegy Horváth Károlyné, Pannika néni tsz-nyugdíjas. 40 év munkaviszony után nyugdíja havi nettó 33576 forint. Kérdés, hány évig kell Pannika néninek csirke far-háton és pulykanyakon élnie, hogy végre megvehesse élete első Guccsi otthonkáját?

Mi kerül ebben...

Márkus Lászlónak, a Madách Színház híres színészének volt egy klasszikus kabarészáma, amelyben szétszedett egy fotelt, miközben egyfolytában azt kérdezgette: „Mi kerül ebben a fotelben hétezer forintba?” Hát akkor tegyük fel most mi is a kérdést: „Mi kerül egy öltönyben kétszázezer forintba?”

Először is ott van az alapanyag, a jó minőségű gyapjú. Ami valószínűleg Ausztráliából származik. A gyapjú árában persze benne van a birkatenyésztő költsége, a nyírás, a takarmány, a szállítás stb. A lenyírt gyapjúból fonalat készítenek, amiből szorgos munkáskezek szövetet szőnek valamelyik fejlődő afrikai országban. Az elkészült szövet aztán továbbutazik egy nagy hajón, majd Bangkok egyik nyüzsgő utcácskájában újabb olcsó munkáskezek a legújabb párizsi divat szerint megszabják az öltönyt. Hurrá, elkészült! Ezen a ponton megérkezik az öltönyünk Európába, de tőlünk még mesze van. Egy áru költségeiben legfeljebb hatvan százalékot tesznek ki a termelés és legalább negyven százalékot a marketing költségei. Tehát nekünk meg kell fizetni a villogó neonreklámokat, az egész oldalas újsághirdetéseket, David Beckham napidíját (vagyis belszállunk Victoria Beckham legújabb plasztikai műtétjébe), valamint a tévéműsorok végén látható „A műsorvezetőt a Húgom Bossa öltöztette” típusú reklámokat is. Ehhez jön még hozzá a 20% áfa. És akkor még nem szóltam a világmárka alkalmazott felső vezetőjének bér jellegű költségeiről, a 13. és 14. havi bérről, az év végi jutalomról, a cafeteriáról, a munkatársak tréning-költségeiről, a szolgálati gépkocsi díjáról, a menedzseri mobiltelefon és notebook költségeiről, és persze a gazdasági világválság következményeként gyengülő, majd erősödő, aztán újra gyengülő forintról. Itt érkezik meg öltönyünk a világmárka budapesti márkaboltjába. Csakhogy itt is vannak vezetők, akiknek jár a 13. és 14. havi bér, az év végi jutalom, a cafeteria, a szolgálati gépkocsi, a tréning és persze a mobiltelefon. Ezeket is mind mi fizetjük meg, amikor az eladónak leperkáljuk a kétszázezret, és örömtől sugárzó arccal távozunk a frissen vásárolt ruhadarabbal. Persze akkor még mindig ott a rizikó, hogy eme okfejtés ellenére a kétszázezer forintos öltönyünk címkéjét megnézve ott virít majd a felirat: MADE IN CHINA!

Hát akkor vegyünk mi is Luizvutton táskát!

Vevő: Jó napot kívánok, a kirakatban láttam azt a 145 ezer forintos női táskát. Megmutatná közelebbről?

Eladó: Persze. Tessék parancsolni.

Vevő: Hol kell kinyitni?

Eladó: Hát, egy kicsit trükkös, mert nem ott középen, hanem először alul, aztán felül!

Vevő: Értem... nagyon szép, de elég kicsi!

Eladó: Ez női táska.

Vevő: Igen, de tudja, a feleségem - akár a többi nő - szereti belepakolni az egész háztartást.

Eladó: Van nagyobb, egy verszácse, az kicsit drágább: 169 ezer.

Vevő: Na, az már mindjárt jobban megéri!

Eladó: Mutatom. Na, milyen? Vevő: Egy kicsit vékony anyag, és elég kényes. Inkább megveszem a kínaiban az ugyanilyen színűt 3 ezerért, a márkát meg majd ráírom én. Viszlát!

Szántainé azért vesz ilyen táskát, mert olvasta, hogy Uma Thurman is ezt hordja! Vajon külföldön vesznek-e olyan retikült, amivel - mondjuk - Hámori Ildikó jár?