Minnelli pesten

Megyesi Gusztáv

2004. 07. 21. · Hócipő 2004/15

Múlt kedden reggel a rendőrség sikeresen elkapta az előző szombaton elmaradt Liza Minnelli-koncert szervezőit. Mint ismeretes, már hosszú hetek óta hirdették, hogy a világhírű művésznő, a klasszikussá vált Kabaré című film főszereplője Budapestre érkezik, ám három nappal az esemény előtt, a rendkívül gyér érdeklődésre hivatkozva lemondta az előadást, így Bonnie Tyler ugrott be helyette, de ő se tudta elcsitítani a botrányt: a Kisstadion előtt százak követelték vissza a pénzüket, vagy nyolcvanan följelentést is tettek, a szervezők azonban eltűntek, s a rendőrség is hiába kereste őket.

Kedd reggel aztán a rendőrségnek, úgy is mondhatjuk, bravúros nyomozással sikerült megtalálnia őket, ami azért nagy szó, mert a botrány után a szervező cég ügyvezető igazgató aszszonya és férje, aki véletlenségből ugyanennek a koncertnek a támogatója volt, sem a lakásán, sem a cégük különféle telephelyein nem volt elérhető, ideértve a mobiltelefont is, mígnem aztán hirtelen ötlettől vezérelve bevonultak a Napkelte stúdiójába, hogy elmondják a teljes igazságot, s mert feltehetően a rendőrségen is nézik a műsort, azonnal járőrkocsit küldtek a helyszínre.

A továbbiakat a tévénéző is nyomon követhette: két udvarias rendőr a tévé épülete előtt megkérte a napok óta keresett házaspárt, hogy délután fáradjanak be a Gyorskocsi utcába, s minden olyan dokumentumot vigyenek magukkal, amellyel ártatlanságukat bizonyíthatják, majd a házaspár bólintott, és karonfogva tovasietett a zuglói utcákon. Ó, mondta az ember a képernyő előtt ülve, ezt látnák az Amnesty International emberei, meg a hazai és nemzetközi jogvédők, ezt a páratlanul udvarias viselkedést, a kifejezetten barátságos, sőt vidám arcot, mindjárt más lenne a véleményük a magyar rendőrség stílusáról; remélhetőleg hamarosan eljő az idő, amikor minden rendőri akciót élőben közvetít valamelyik televíziós társaság; de nemcsak a tévé épülete, hanem a perifériák kocsmái vagy éppen a rossz hírű cigánysorok mellől is.

Egyébiránt nem ez volt az első eset, hogy a Napkelte stúdiója vált a hazai bűnüldözés bázisává. Négy évvel ezelőtt bizonyos Kőrösi Imrére, a Fővárosi Ingatlankezelő egykori vezetőjére csaptak le a nyomozók a Nap Tv épülete előtt, ami, ha lehet, még bravúrosabb nyomozás volt. Kőrösit ugyanis akkor már több hete körözték, teljesen eredménytelenül, amin nincs mit csodálkozni, a körözött ugyanis a lakásán tartózkodott, amikor pedig elment hazulról, akkor vagy a rendőrségre járt be adatot egyeztetni, vagy pedig nyilvánosan meghirdetett előadást tartott több száz ember előtt, ráadásul önként se jelentkezett a kapitányságon, annak ellenére nem, hogy a rendőrségtől soha semmilyen értesítést nem kapott, arról nem is szólva, hogy aztán amikor egyszer mégis bement a legközelebbi őrsre megkérdezni, hogy tényleg körözik-e, azt mondták neki, hogy nyugodtan menjen haza, majd szólnak, ha be kell mennie megint.

Ebbe a rendkívül bonyolult helyzetbe az FBI és az Interpol bicskája is beletört volna, egy Columbo, egy Derrick adta volna vissza a megbízatást, nem tudván, hogy végül is rádióújságból is lehet nyomozni, bizony, ha a Napkelte műsorpolitikája nem olyan, amilyen, Kőrösi még mindig nincs meg, és most Minnelli ügyben se látunk tisztán. Nem mintha a magam részéről egyáltalán tisztán akarnék látni. Most már napok óta azzal kell foglalkoznia az országnak, hogy kötöttek-e a művésznővel szerződést a szervezők, vagy sem, továbbá, hogy hány nappal a koncert előtt jutott az eszébe, hogy mégse jön el; az egész elmaradt koncert alig több, mint kettőszázezer forint kárral járt, mégis hovatovább úgy beszél róla a sajtó, mint az évtized bűnügyéről, sőt kulturális botrányáról, amennyiben Minnelli nélkül megáll itthon a szellemi-kulturális fejlődés. Mintha számítana ma már Minnelli valamit is, nem is azért, mert tudomisén hány éves, hanem hogy azt a Kabaré című filmet a hetvenes évek közepén mutatták be itthon, nos, tetszett volna akkor idejönnie a művésznőnek, mert most már minek. Ha most nem jött el, hát, istenem, nem jött; ez még mindig jobb, mintha kivénhedve, lepusztulva most kapta volna meg az ember azt, ami korábban járt neki; amit annak idején elvettek tőlünk, az már sohasem pótolható.

Úgyhogy nagyon helyes, hogy a rendőrség csínján bánt a szervezőkkel, akik végül minden nemű és rangú molesztálás nélkül hagyhatták el a Nap Tv környékét, s gyanítom, most hálával gondolnak a rendőrségre.

Annál is inkább, mert ha azt vesszük, ezzel az erővel műsor után akár a becsapott jegytulajdonosok is várhattak volna rájuk az épület előtt; ez idézte volna csak igazán a Kabaré című film hangulatát.