A kis magyar mesemondó
Megyesi Gusztáv
2008. 11. 25.
Egyre másra írják át a klasszikus regényeket, gyermekkorunk kötelező olvasmányait, mondván, hogy a mai tanuló ifjúság képtelen a hosszú és bonyolult könyveket elolvasni. Egy irodalmi szatócs és fia legutóbb az Egri csillagokat, az Arany embert és A kőszívű ember fiait rövidítette le százvalahány oldalas történetté. Az egyik érintettel, Jókai Mórral beszélgettünk.Hócipő: Nem szégyelli magát? Ötszáz oldalt írni védtelen gyerekeknek a kőszívűről, ráadásul két részben.
Jókai: Igaz, ami igaz, kissé túllőttem a célon.
Hócipő: Kicsit? Ember! Hát már az elején hosszú oldalakon át haldoklik az öreg Baradlay.
Jókai: A végrendelet miatt húztam el ennyire, sok a fiú a családban. Legközelebb majd egyből elvágatom a torkát.
Hócipő: Azt mondja, sok a fiú? Mit sok? Egyenesen három. Pedagógiai tanulmányok szerint a diákok kettőnél több szereplőt nem tudnak megjegyezni. Azt a kettőt is csak akkor, ha az egyik fiú, a másik lány.
Jókai: Azt mondja, két Baradlay fiú elég lett volna?
Hócipő: Épp a határon van.
Jókai: De akkor vagy nincs a farkasjelenet a Dnyeper jegén vagy Richárd nem áll át huszárjaival a magyarokhoz vagy pedig Jenő nincs, de akkor mártír sincs a családban.
Hócipő: Mártír, mártír…Magának teli vannak a könyvei mártírokkal, hősökkel, áldozatokkal, csupa romantikus marhasággal. Az ember már arra hajlik, hogy maga sordíjas, azért ír ennyire hosszan.
Jókai: Igaz, ami igaz, a feleségem csak akkor enged ki a szobámból, ha elvégzem a napi penzumomat, az pedig sok. De én hiszek benne, hogy eljő még az idő, midőn újra lesz foganatja az alapos mesének.
Hócipő: Addig mindenesetre történik még egy és más. A legfrissebb hír szerint a szatócsok most a Nyomorultakat, az Ödüsszeiát, sőt a Bibliát rövidítik le.
Jókai: És az Isten ezt engedi?
Hócipő: Először nem tetszett neki, hogy hét helyett csak három nap alatt teremtette a világot, s hogy csak kétparancsolatot juttatott el a Mózes nevű szereplőnek, továbbá, hogy az utolsó vacsorát fél óra alatt lezavarták két apostollal, de aztán belenyugodott, hogy ez a világ rendje.
Jókai: A tizenkét pontomról tud valamit?
Hócipő: A nagyja mind megvalósult, aztán látja, mire mentünk vele. Bizony, Mór, maga után sem marad végül semmi, legfeljebb a bablevese.