Fekvőrendőr
Megyesi Gusztáv
2008. 11. 05. · Hócipő 2008/23
Újra lehet közlekedni az Árpád hídon - erre az örömteli hírre ébredt múlt szerdán a főváros népe, s a hír súlyát mutatja, hogy minden más, amúgy a világválsággal, tőzsdékkel, IMF-pénzekkel, itthoni bérbefagyasztásokkal foglalkozó hírt megelőzött.Előző nap ugyanis teljesen leállt a forgalom az Árpád hídon. Egyébiránt a forgalom rendszeresen le szokott állni az Óbudát Angyalfölddel összekötő hídon, nem is kell hozzá koccanás, lerobbant kocsi, a híd önmagától is beáll, pár óra múlva aztán minden logika nélkül újra beindul a forgalom, anélkül, hogy volna rá tudományos magyarázat.
Ám a mostani dugónak szemmel is jól látható oka volt: felújítják a hidat. Ennek keretében kicserélik a dilatációs szerkezetet, amely a hőtágulásból származó mozgásokat hivatott kiegyenlíteni, a csere idejére azonban értelemszerűen rés keletkezik, amit el kell tüntetni. Ezért hétfőről keddre virradóra védő-, egyszersmind forgalomlassító burkolatot helyeztek el az útra, köznapi nyelven szólva fekvőrendőrt, ami azonban túl magasra és meredek ívűre sikeredett, úgyhogy a reggeli csúcsforgalom idején már egymás után akadtak fenn rajta az alacsonyabb alvázú autók.
A szakemberek dicséretére legyen mondva, hogy még a délelőtt folyamán bizottság szállt ki szemlézni, s megállapította, hogy a fekvőrendőr túl magas, le kellene nyesni belőle, s minthogy a rávezető út is túl meredek, laposításra van szükség. A szemléző bizottság azt is rögzítette, mi több, a nyilvánosság elé tárta, hogy a híd felújítását ugyan a Közterület-fenntartó Vállalat végzi, ám a fekvőrendőr kiépítését alvállalkozóra bízták, akit jelenleg is keresnek, hogy megállapítsák a felelősségét. Addig is a szemlebizottság operatív csoporttá alakult át, majd úgy döntött, hogy hidegaszfalttal meghosszabbítják a fekvőrendőrre való fel-, illetve lehajtás útját, majd miután az esti csúcsforgalom véget ér, lebontják az egész rámpát, s egy teljesen új, immáron kedvező paraméterekkel rendelkező fekvőrendőrt helyeznek el az úttesten. Ami végül is szerda reggelre megtörtént.
A szakértők s a média révén gyakorlatilag az egész magyar társadalom most azt az embert marasztalja el, aki a fekvőrendőrt nem jól számolta ki. Milyen mester lehet az, kérdi a lakosság, aki úgy helyez el fekvőrendőrt, hogy nem számol a gépkocsik alvázmagasságával, következésképpen a gyanútlanul érkező autók akkorát ugranak a bukkanón, hogy ezzel az erővel mindjárt a pesti oldalon is kiköthetnének.
A fölvetés jogos. Hiszen még csak azt se lehet mondani, hogy ismeretlen feladat előtt áll az a magyar szakember, akire fekvőrendőr tervezését bízzák. Magyarországon ugyanis eléggé kifejlett kultúrája van a bukkanók építésének. Míg a hetvenes-nyolcvanas években rokonság, baráti körök egymás házának, nyaralójának építésén segédkeztek kalákában, addig a kilencvenes években ugyanezek a rokonok, barátok és munkatársak elsősorban fekvőrendőrök építésében fogtak össze. Nagyjából a kilencvenes évek közepére státusszimbólummá vált a fekvőrendőrök építése frekventált villanegyedekben, sőt lakótelepeken, magam is részt vettem ilyen munkálatokban, bukkanót helyeztünk el a megrendelő háza közelében, miáltal egy idő után megszűnt a forgalom; még öt évvel ezelőtt is gyújtó hangú cikkek követelték az illegális fekvőrendőrök fölszedését és az építtetők megbüntetését.
Kultúra tehát volna.
Csakhogy a fekvőrendőr készítése szellemi munka elsősorban. Ki kell számolni ugyanis azt az ívet, amelyen az adott alvázmagasságú gépkocsi úgy juthat át adott sebesség mellett (ez az Árpád hídon 30 km/óra), hogy még éppen nem repül át a hídkorláton a zökkenéstől, viszont az utastérben tartózkodók már épp elharapták a nyelvüket, mellesleg abból a pedagógiai megfontolásból kifolyólag, hogy egy életre megtanulják, hol lakik az úristen, s hogy azt a szakaszt az idők végezetéig elkerüljék.
Frekventált villanegyedek és lakótelepek fekvőrendőr-építő kalákáiban mindig akadt matematikus, fizikus, jobb híján csillagász vagy asztrológus, aki kiismerte magát a vonatkozó képletek világában, kellő fizetség vagy szóbeli dicséret ellenében deriválni és integrálni is tudott; de bizony nem is hallottunk az Árpád hídihoz hasonló fennakadásokról.
Ami viszont múlt héten történt, az maga a vég. Egy kultúra vége. Egy ember, aki fekvőrendőr-építésből él, és nem ért a fekvőrendőrökhöz, ez a lehető legteljesebb igénytelenség. Ám hogy mégse maradjunk végképp remény nélkül, a technikai-kulturális fejlődést és a jobb, korszerűbb iránti igényt igazolandó, az Árpád hídi dugó napján jelentették a hírügynökségek, hogy Győrben ismeretlen tettesek elloptak két fekvőrendőrt, s minthogy a szerkezet Amerikából importált, újra felhasználható tömör gumiból készült, komoly esély mutatkozik a megtalálására.