Lecsúszott a dobogóról

Smuzewitz Ilona

2008. 11. 20.

A Financial Times elkészítette az uniós pénzügyminiszterek rangsorát. A legjobbnak a finn pénzügyminisztert találták, míg a legrosszabb helyezést a portugál érte el. A magyar pénzügyminiszter a tizenhatodik helyen végzett. A hírt ismertető hírből nem derült ki, hogy az Unióból miért csak tizenkilenc pénzügyminisztert osztályoztak. Lehet, hogy a többiek annyira rosszak, hogy már egy listára sem kerülhetnek?
Veres János irodájában váratlanul Smuzewitz Ilona bukkant fel.

Hócipő: Gratulálhatok?

Veres: Nekem? Ugyan, mihez?

Hócipő: Nem hallotta a hírt? Elkészült az uniós pénzügyminiszterek rangsora.

Veres: Közöm? Engemet erről nem kérdeztek meg. Én Gyurcsány Ferenc pénzügyminisztere vagyok.

Hócipő: Ha úgy veszem, Gyurcsány is az Unió részére.

Veres: Az más. Ha ő is benne van, akkor nem bánom. Akkor rangsoroljanak. Bár engemet erről nem kérdeztek meg. Nem szeretem, ha nem kérdeznek meg. Úgyhogy magának is ajánlom inkább, hogy kérdezzen.

Hócipő: Mit szól a helyezéséhez? Tizenhatodik lett.

Veres: Sok munkánk volt ebben nekem is, meg az edzőmnek is, akinek köszönöm, hogy ennyit dolgozott vele. Köszönöm, Ferenc. Úgy látom szerényen, hogy megérte a sok áldozat, a munka, a lemondás… várjon, lemondás még nem volt, mindenki a helyén van.

Hócipő: Tehát elégedett?

Veres: Hány fős volt a mezőny?

Hócipő: Tizenkilenc.

Veres: Nos, azt hiszem, elégedettek lehetünk. Sajnos nem lehetett jobban hajrázni, mert kicsit beragadtam a rajtnál.

Hócipő: Mikor?

Veres: Akkor, amikor a hiányba bele kellett számolni az autópályákat. Meg mindenféle kiadásokat.

Hócipő: Ezt nehezményezte?

Veres: Hát hogyne. Úgy éreztem, meg szerintem a csapat is, hogy kicsit ellenünk fújtak a bírok. Sokkal jobb lehetett volna az eredményünk, ha csak bizonyos tételeket írunk be kiadásként. De azt mondták, írjuk be mind, és én ezt igazságtalannak tartottam.

Hócipő: De azok is kiadások voltak, nem?

Veres: Ha úgy veszi, akkor igen. De szerintünk másoknak éppen bevételt jelentettek, ha én magának adok száz forintot, akkor az nekem kiadás, de maga máris száz forinttal vagyonosabb. Úgyhogy ez egy vitatható bírói döntés volt szerintem. De nem akartam balhézni, mert szerény vagyok. Máshogy terveztük, de így alakult.

Hócipő: A költségvetési tervezés mintha most is akadozna…

Veres: Ez nem igaz! Maradjon bent a teremben egész éjszakára a fideszes frakció, ha ez igaz! Egészen jól megy, minél többet gyakoroljuk, annál jobban tervezünk. Vagy egy kis programunk, beirkálunk számokat, és kidobja a költségvetés tervezetét.

Hócipő: Akkor miért vannak újabb és újabb tervezetek?

Veres: Mert szerintem a költségvetés tervezete csak egy pillanatnyi elképzelést tükröz, de azt, hogy mi lesz, én honnan tudjam? Ha tudnám, a tévébe jósolnék kártyából. Én szakember vagyok, nekem legfeljebb elképzeléseim lehetnek arról, mi lenne a jó.

Hócipő: Megünnepli az eredményt?

Veres: Mostanáig ezen nem gondoltam, mert mindez olyan váratlanul ért. Legfeljebb szűk körben. Leölnénk két süldő disznót, hogy legyen néhány falat pörkölt, meg kolbász… nem is tudom, talán csak hatvanan lennénk… Frakció, kabinet… Meg a család. Köszönöm szépen a családomnak is a támogatást.

Hócipő: Egy kicsit sem zavarja, hogy a negyedik legrosszabb pénzügyminiszter az unióban?

Veres: Maga miről beszél?! A tizenhatodik helyen végeztem!

Hócipő: Még húsz név sem volt a listán!

Veres: Látszik, hogy magácska nem pénzminisztériumi munkatársam. Mert akkor már tudná, hogy éppenséggel az derült ki, nálam három rosszabb pénzügyminiszter is van. Be se kerültem a három legrosszabb pénzügyminiszter közé. Kezitcsókolom.