Kólaszag
Uj Péter
2017. 03. 01. · Hócipő 2017/05
Néhány napja az ország még boldogan és ébren kergetett olimpiai álmokat, legnagyobb problémája pedig az volt, hogy az osztrákhoz képest a Magyarországon kapható Coca-Cola illata kevésbé telt, kevésbé összetett. Ismételjük át még egyszer: a Coca-Cola illata kevésbé telt és összetett.A Nébih különlegesen kfinomult szaglású tesztelői állapították meg egy átfogó vizsgálat során: Nyugaton (Ausztriában) és Magyarországon beszerzett, azonos márkájú élelmiszereket hasonlítottak össze.
Ha nem egy minden tekintetben tekintélyes hatóságról lenne szó, már rég közbevetettem volna tudálékoskodva, hogy én már ugyan több száz borkóstolón, élelmiszer- és italteszten vettem már részt, szagolgattam, kóstolgattam igazán kitűnő séfekkel, hentesekkel, borászokkal, sommelier-kkel, szakírókkal mindenfélét, szalámit, kenyeret, pálinkát, olajat, ezernyi borfajtát, de a Coca-Cola illatáról vagy mijéről soha a büdös életben nem mertem volna állítani semmit. Az „összetett” jelző pedig soha semmilyen összefüggésben nem jött volna a számra.
De tessék, a hatóság az hatóság, a szakember az szakember, ha ők kiszagolták a sarokból a pókot, hát kiszagolták, a magyar kóla tehát kevésbé telt és kevésbé komplex. Aki teltebb és komplexebb kólát akar, annak szégyenszemre Ausztriába kell mennie.
Némileg talán csökkenti a teszt hitelességét, hogy alig egy éve ugyanez a Nébih, amely – mint arra akkor megjelent cikkemben, az azóta megszűnt Népszabadság című lapban rámutattam – a Nemzeti Együttműködés Rendszerének mintaértékű hatósága, és mint ilyen, egyre sokszínűbb, egyre multipotensebb, mint maga a kormány, illetve az állam, már nem csak élelmiszerbiztonsággal foglalkozik rideg laborokban, de kóstolgat, főzőcskézik, blogolgat, videóz, a lábával karikázik, a kezével citerázik, az orrával orgonázik, a fülével figurázik, a szemével gurgulázik, a szájával vacsorázik, tehát ugyanez a Nébih tavaly ilyenkor egy pezsgőkóstolón simán kihozta győztesnek a Schlumberger Gold Trocken, hát minek is nevezzem, buborékos tömegbort magasan, négy helyezéssel a 2006-os évjáratú Dom Pérignon előtt. Ehhez nem kell hozzátenni semmit. A szakértelem előtt meg kell hajolni.
Valószínűleg a Szent István márkájú palackozott nagyfröccs is megelőzte volna, de a magyar pezsgőket külön tesztelték, és persze semmiféle bántó hibát, összetettség-hiányt, vagy a szükségesnél kisebb teltséget nem tapasztaltak. Mint ahogy eddig minden hazai termék tesztjéből kábé azt hozták ki, hogy a minőség kitűnő.
Ha ez most valamiféle gazdaságpolitikai publicisztika volna, akkor itt következhetne valamiféle visszatekintés, hogyan is vált a hazai élelmiszer-ellenőrzés (amely egykor vidéki gimnáziumok zseniális kémiatanáraitól indult) valamilyen politikai hatósággá, ideológiailag vezérelt erőszakszervezetté. De szerencsére ez nem gazdaságpolitikai publicisztika.
Azonban ha még egy pillanatra elmélázunk a kóla kellőképpen nem összetett illatán, eszünkbe kell jusson minden idők legjelentősebb magyar nyelvű gasztrofilozófiai esszéje, az ízlelés ismeretelméletét kutató zseniális Váncsa-mű, amely az Ezeregy recept bevezetőjeként is megjelent, az alcíme pedig Az 1975-ös Barbeito Malvazia. A szerző az 1975-ös madeira által keltett érzések csodálatos leírása után megállapítja azt az „ismeretelméleti banalitást”, hogy a bor ízvilága nem elsősorban magát az italt, hanem az emberi tudatot jellemzi.
Helyben vagyunk. Tudatállapotunk enyhén beszűkült, a Nyugattal szemben frusztrált, sértett, enyhén hisztériás, önbizalmunk ingatag, önbecsülésünk romokban.
Kelet-európaiak vagyunk, idegrendszerünk roncsolt, vécépapírunk kemény, kólánk illata egyszerű.