A lázadás éve

Para-Kovács Imre

2017. 01. 04. · Hócipő 2017/01

A lengyel többségi társadalom a katolicizmus fedezékéből utálja a zsidókat, és történelmi tapasztalatai alapján gyűlöli az oroszokat, azonban a többiek is nagyon sokan vannak. Sokan vannak kevesen, ott még a kisebbség is nagy. Akkora, hogy decemberben egészen idáig ellátszott. Egy nagy kisebbség bedurvult, mert az rendben van, hogy időnként nagyon katolikus és nagyon ostoba kormányt hoz helyzetbe a népakarat, de mindennek van határa: a hülyék attól még nem lesznek okosak, hogy kormányra kerültek. Ők lesznek a hülyék kormányon, oszt jó napot!, a helyesírást nem igazítja hozzájuk az akadémia.

Nem arról volt szó, hogy a miniszterelnök kiszervezte a komplett nyilvánosságot a kanászának, mint nálunk, hanem csak azzal próbálkoztak, hogy kitiltsák a sajtó egy részét a szejmből, a szokásos hazugságokkal, illetve hogy korlátozzák működésüket, nehogy már kellemetlen helyzetbe hozzák a honatyákat egy-egy váratlan kérdéssel.

A honatyák jelentős része ott is, mint nálunk, buta muzsik, aki a fizetéséért bármit megszavaz, amit parancsolnak neki, önálló véleménye nincs, gondolatai nincsenek, annyiban különbözik a biorobottól, hogy amennyiben váratlanul kérdezik, hülyeségeket kezd beszélni, amitől pontosan annak látszik, ami: egy idiótának.

Nálunk ez már elég régen megoldott kérdés, részben mert alig van olyan újságíró, aki váratlanul kérdezne, másrészt pedig ezeket az újságírókat Kövér László házmester már időben kitiltotta a parlamentből. De a lengyeleknél ez még viszonylag új dolog, ráadásul olyan is van náluk, hogy Demokráciavédelmi Bizottság, ami azonnal reagált a kísérletre, és a fentebb már jellemzett kisebbség odalépett.

A kormánypárt engedményekre kényszerült.

A váratlan kérdések egyébként tényleg kellemetlenek tudnak lenni, Bojtos kutyán pontosan felmérhető, hogy amikor hazaérünk, és felhőtlen öröm helyett azzal rohanjuk le, hogy ki tépte szét ezt a Tizianót?!, ki rágta le az aranyozást a keretről??!, akkor összeomlik, menedéket keres, megpróbál elbújni a lábtörlő alá, akárcsak Matolcsy György a Parlament folyosóján, de mivel nem szociopata, legalább nem kezd el Advent jelentőségéről ugatni. Tudja, hogy rosszat csinált, fél a büntetéstől, tudja, hogy nem úszhatja meg, csak hát ilyenek az ösztönök, legközelebb megint rágni fog. Mármint Bojtos kutya, nem Matolcsy György, mert utóbbi egyáltalán nem tart a büntetéstől.

– Megettem a kanárit, na és?! – Nem baj, Gyuri! – mondja a gazda, – majd veszünk másikat.

Az Országos Roma Önkormányzat is felfalt néhány kanárit, megrágott pár Tizianót, de semmi baj, mert Farkas Flórián nem lehet ellenzékben, őt aztán nem fogják vezetőszáron kivinni az irodájából, mint egy veszélyes bűnözőt, elvégre ő nem a Norvég Alap pénzét költötte jogvédelemre, hanem a mi pénzünket Audira, ami lényeges különbség. Egyébként sincs itt semmi látnivaló, feleakkorát sem durrantott a közpénzágyúval, mint amennyibe a miniszterelnök úr dolgozószobája kerül, ne legyünk kicsinyesek.

A magyar kormány azonban nem rohan fejetlenül a múltba. Tapogatózik, figyel, tanul és korrigál, újrapróbálkozik, egyáltalán nem állíthatjuk, hogy kész mestertervet hajt végre, hanem igenis hozzánk, magyar választókhoz és igényeinkhez igazítja a cselekedeteit.

Próbaképpen csináltak egy propagandatévét a köztévé helyén, és látták, hogy bizony ez jó, senki sem ugrál. Kereskedelmi tévét vettek közpénzből, minden rendben, a magyarok nem lázadnak, úgyhogy kinyírtak néhány lapot, de megint semmi, lehet továbbmenni, a miniszterelnök ráküldte a rohamosztagosokat a civilekre, az üzenőfüzeteit a rejtőzködő milliárdosokra, ellenzéki politikusokra, Géza bácsira, mert egyszer Felcsúton elvette a labdáját, de senkit sem zavart, bár a civilek esetében azért támadt némi káosz az erőben, amikor az – egyébként teljesen impotens – EU kicsit összevonta a szemöldökét.

A médiatörvény tökéletesen működik, az Alaptörvény szintén, az ellenzék önmagát bojkottálja, ha éppen nem miniszterelnök-jelöltet keres, az oroszok pedig szerkesztik a Híradót.

Lassan ott tartunk, hogy nemcsak a kormánypárti rendezvényekre kell lengyel Orbán-híveket importálnunk, hanem az ellenzéki tüntetésekre is, aztán majd össze is ereszthetjük őket, legalább megértik egymást. Lengyel eklézsianeurotikus klerikálfasiszták fognak összecsapni a lengyel demokratákkal a Hősök terén, és ha elég hatékonyak az utóbbiak, megint parlamenti képviselő lehet Gyurcsány Ferenc. Annyira izgulok, de komolyan, hogy melyik oldalnak sikerül több különvonatot összeállítania, hiszen ezen múlik Magyarország jövője.

Ha ugyanis a lengyel ellenzék nem lesz elég erős Pesten, akkor a következő áldozat Soros-pénzből dőzsölő civil háttérhatalom lesz, már ki is hirdette a miniszterelnök, hogy 2017-ben átvilágítják őket. Lángszóróval, gondolom.

Soros György nem azért lett a kormányfő démonja, mert zsidó. Nagyon jó, hogy a Fidesz antiszemita támogatói ezt is belehallják a vádakba, de a valódi bűne az, hogy nyitott társadalmat szeretne. Ez természetesen megfelelt Orbánnak, amíg kívül volt a társadalmon, de most már nem. Gondoljunk csak bele: a betörő örül a nyitott ajtónak, egészen addig, míg be nem tör, majd be nem költözik a házba, de onnantól kezdve igenis erős zárakat akar, riasztót, mozgásérzékelőt, valamint fegyveres őrt a kapuba, mert a magántulajdon szent, a magántársadalom nem átjáróház, mindenki örüljön, hogy él, a következő mókusok, ki a házból! vetélkedő valamikor harminc év múlva kezdődik, addig csak legyen ez a társadalom zárt, de baromira.

Hacsak egy hős lengyel kamionos el nem rántja a kormányt.