A leveleki Tiborcné

Trunkó Barnabás

2017. 01. 18. · Hócipő 2017/02

Ne értsenek félre, eszem ágában sincs, hogy egy tolvaj védelmére keljek! Ha az a 46 éves Szabolcs – Szatmár–Bereg megyei illetőségű nő lopott, akkor igenis sújtson le rá jogerősen a független igazságszolgáltatás! Magyarország (ezelőtt: Magyar Köztársaság) nevében!

A minden részletre kiterjedő nyomozás megállapította az elkövetett deliktum indítóokait is. A nyírségi Tiborcné (továbbiakban, személyiségvédelmi okokból: T.-né) ugyanis fázott. Mégiscsak igaza lehet annak a megválasztott (és órákon belül beiktatandó) amerikai elnöknek, aki azt állítja, hogy a globális felmelegedés csak egy blöff: legalábbis hazánk keleti szögletében abból nem sok érezhető, arrafelé mostanában áfa méretű mínuszokat mérnek. T.-né egy Levelek nevű községben él a baktalórántházai járásban, a nagy hideg miatt be akart gyújtani, de nem volt tüzelője. A nő még emlékezett azokra az időkre, amikor kedvezményes szakszervezeti tüzelőutalványokat osztogattak, néha még vitája is volt a zsivány kiszállítókkal. Levelek falu már a honfoglalás óta a környékbeli erdőkről híres; T.-né úgy döntött, hogy a hideg napokban néhány ágnyit bevált a történelmi örökségből.

Egy mezőőr érte tetten. A mező őre nyilván sokat törte a fejét, hogy a lopáson szemet hunyva ne az ellenkező irányba, a nyírtéti akácos felé folytassa-e szokásos járőrkörútját, de aztán úgy döntött: az újévi teljesítménynaplója még teljesen üres, ezért szolgálatba helyezte magát. Először a TEK-et akarta riasztani, de azok még a szilveszteri petárdák hatástalanításával voltak elfoglalva, ezért – a helyszín biztosítása mellett – a helyi rendőröket hívta ki. Nincs adat arra, hogy a rendőrségi akciócsoport mennyi idő alatt ért oda, pedig a leveleki kiserdőben nagyon hideg volt. A kiérkező zsaruk annak rendje és módja szerint őrizetbe vették T.-nét, a bűnjeleket (az erdőben összegyűjtött faanyagot) lefoglalták, majd a járőrautóval bevitték az elkövetőt a baktalórántházai őrsre. T.-né akkor ült legutóbb autóban, amikor az első gyerekét szülte, és az ura taxival vitette be Nyíregyre. Baktalórántházán a nőt gyanúsítottá nyilvánították, és megkérdezték tőle, hogy akar-e panaszt tenni. Nem akart, mert a rendőrök egész úton barátságosak voltak vele, így aztán a jegyzőkönyv-vezető számára is egyszerűbb volt, hogy T.-né panaszát nem kellett iktatni.

Ezt követően a gyanúsított példamutató módon együttműködött a hatósággal, részletes beismerő vallomást tett. Az eljáró nyomozónak csak az tűnt fel, hogy a hölgy mindig újabb és újabb részletekkel hozakodott elő, egyenként azonosította az eltulajdonítani szándékolt faágakat és kérgeket, részletes leírást adott az oldalhajtásokról és a faágakon lévő görcsökről is. A rutinos zsaru rögtön felismerte, hogy a gyanúsított húzni akarja az időt, kezdetben arra gondolt, hogy az eljárás alá vont személy valami újévi általános amnesztiában reménykedik, de aztán rájött, hogy csak melegedni akart a jól fűtött rendőrőrsön.

Már Dreyfus kapitány is megmondta, hogy hosszú távon mindig az igazság győz: így volt ez a leveleki szövevényes bűnügy kapcsán is. Az erdő tulajdonosa – aki privatizáció útján tett szert a birtokra – még aznap hiánytalanul visszakapta az eddig bűnjelként lefoglalt ágakat.

T.-nét nem tartóztatták le, a jegyzőkönyvek aláírása után hazaengedték, tehát szabadlábon védekezhet. Arra sincs adat, hogy a hazafelé vezető utat – Baktalórántháza és Levelek között – miként tette meg. Odahaza sajnos nem az otthon legendás melege fogadta, de a kedvenc kissámliját felaprítva azért begyújtott a kályhába. Közben a szomszédok mesélték, hogy a Facebookon közzétették az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Operatív Törzsének a helyi Védelmi Bizottsághoz intézett üzenetét, ami szerint hideg van.

T.-né a bűnbeesése után már nem merészkedik ki a kiserdőbe, a padlaton talált lomokkal fűt, összeszedi az eldobált műanyag palackokat, az utcára hajított pozdorjalapokat, a kultúrház előtti kukában is gyakran talál papírdobozokat. Kiszámolta: ha csak háromnaponként megy át a kisboltba, akkor ritkán kell ajtót nyitnia, így tartható a stabil 13-15 fok.

T.-né most a tavaszt várja. Tavasszal nagyokat szokott sétálni a község melletti akácosban, de most majd elkerüli, nehogy szájára vegye a falu: – Na, ugye hogy minden bűnös visszatér a tett helyszínére! Majd inkább a kastély felé sétál. A leveleki Molnár-kastély környékén egyébként is mostanában nagy a mozgás. Szépautós idegenek járják körbe az elegáns kúriát, fényképezkednek is, különösen azt a snájdig fiatalembert meg a párját látják gyakran.

A faluban azt mesélik, hogy a kastélyt T.-né egyik rokona fogja megvenni. Pedig T.-né nem is „cz”-vel írja a nevét.