Annyi Leonora, ahány nyitány

Farkasházy Tivadar

2008. 10. 22. · Hócipő 2008/22

Ma Fischer-napom van, a Polgár lányok sakkoznak a Művészetek Palotájában, és a VIP-csapat kapitányaként nekem kell lépegetnem a bekötött szemű Jutka ellen. Szép megfogalmazás, Nóti Károly nyomán inkább egy olyan vonósnégyes vagyunk, amelyben mindenki azt hiszi, hogy legalább a többi tud sakkozni. Mögöttem Csapó Gábor, Schmitt Pál és Fischer Iván. A sorsoláskor természetesen az írást választom, hiszen sakkban Judit a fej, a szerencse nekünk kedvez, így mi kezdhetünk, Fischer Iván a spanyol megnyitást javasolja:

- Hány lépésig tudod?

- Úgy tizenkettőig, de Judit úgysem a szokványosat fogja lépegetni.

Megnyugszom, mert én csak a francia védelmet ismerem, azt is csupán hatig, de aztán Kunos Péter is betársul a csapatba, aki mégiscsak a szövetség elnöke, ráadásul sakkozni is tud. Már hozzánk képest, persze Jutka ellen ez is kevés. Aztán a szimultánra kerül a sor, mellettem Kokó dobálja karjait a magasba:

- Sakkot adtam Polgár Juditnak! Kár, hogy leütik utána, már azt a tisztet, amivel adta, mindenesetre érdekes lenne egy Kokó-szimultán, amikor ő üti ki sorra az ellenfeleit. Én viszont jubilálok, most kapok ti tizedszer Judittól, velem tízévesen kezdte, aprókat kuncogott minden lépésemen, most már legalább csendben van. Aztán Világi Péter lép oda hozzám egy rövid interjúra, el is nézek szépen egy minőséget, alig öt perce kérte tőlem Fischer Iván, hogy dúdoljak neki valamit, de közben gondoljak a telefonszámomra. Így bizonyítva, mennyire nehéz egyszerre kétfelé figyelni. Mondja nekem egy karmester! Hamarabb ki is kapok a tervezettnél, amiről persze egyedül a sajtó tehet, mint annyi másról.

Sebaj, ma még egy Fischert láthatok a Fidelio második premierjén, amit Ádám vezényel. 59 évesen végre bekerült a Magyar Állami Operaházba, valaki kifecseghette a világhírét. A rendező Kovalik Balázs, 1990-ben a Galla-féle Holló Színház tagjaként Humorfesztivált is nyert nálunk. Próbálom függetleníteni magam ettől, mert utálom, ha a humoristák a modern rendezéseken élcelődnek.

- Lehet, hogy két Beethoven is volt?

Különben is húsz ilyet láttam Bayreuthban, nekem már nem nagy szám, ha Siegfried matrózblúzban megy sárkányt ölni, vagy Hagen egy bankba hívogatja a gibichung törzset. Katharina Wagner pesti Lohengrinje után, amelyik a rendszerváltáskori NDK-ba vitte dédapja művét, pláne konzervatív előadásnak tűnik, amelyik a Mindentudás Egyetemének emelkedő soraiban játszódik, legalább négyszintű, vagyis a duplája a bolognai képzésnek. Ez a második szereposztás premierje, de nem két, hanem négy Leonora van benne, pontosabban ebből kettő Fidelio. Szóval, aki nem tudná, Leonora férjét, Florestant a gaz Pizarro börtönbe veti, ezért az asszony elszegődik Rocco börtönőr mellé, persze férfinak öltözve, s beleszeret Rocco lánya. De Fidelio-Leonora kikosarazza, mert a férjét szereti, aki rab és sínylődik. Pizarro meg akarja ölni, de pórul jár.

Kovaliknál viszont Leonora és Fidelio két személy, az egyik fenn tornászik férfiként, a másik lenn énekel. A felső időnként átváltozik Jézussá, Rocco pedig Pilátussá, majd római katonák jőnek, és mindenkit kikergetnek. De a rendező a siketekre és az analfabétákra is gondol, ezért amikor Leonora azt énekli, hogy nékem szivárvány világít sötét felhők felett, behozat egy szivárványszínű zászlót, amit a melegfelvonulásokon lehet látni, majd guantanamói foglyok érkeznek, akiket Leonora kienged a napra sütkérezni, de le van takarva a fejük, nehogy lesüljenek.

- Ha jó leszel, felmehetsz a második emeletre is énekelni!

Ám Kovalik ízlését dicséri, hogy nem aktualizálja agyon a jelenetet, így a foglyok ruhája fehér, ami egy biatlonválogatottra emlékeztet, s nem narancsszínű, nehogy valaki mai politikát magyarázzon bele. Nekem éppen elég az, hogy a balközépen ülök, a második felvonásban pedig, amikor Fidelio felkiált, hogy megérkezett a miniszter, a főfoglár kijelenti:
Istennek hála!

A kórus pedig azt zúgja:
Üdv a napnak s az órának,
Mit rég vártunk, nem sejtettünk,
Az Igazság a Keggyel szövetkezve
Jelent meg sírunk kapuja előtt.
Urunk, micsoda pillanat!
Boldogság, elmondhatatlan
Urunk, te igaz bíránk vagy,
Vizsgálsz minket, ám el nem hagysz.

Aki nem tudja, hogy ez az eredeti kétszáz éves szöveg, még azt hiheti, a kormányzati portált olvassa, és Gyurcsányék finanszírozzák. Persze Káel Csabánál már nem a miniszter fogja kiszabadítani Florestant, hanem utóbbi fogja bezárni az előbbit, de ne szaladjunk előre a fideszes Fidelio-felfogásokig.

A szünetben megkérdem a direktort, mikor jön Mária Magdolna, amire Vass Lajos csak sejtelmesen mosolyog. Visszatérve a színpadképre, az egész egy nagy emelkedő egyetemi előadó, ezért senki sem tud a másikkal kommunikálni, mert mindenkinek külön kifutója van, mint az Állatkertben. Így a dráma eleve ki van zárva, viszont be lehet hozni harmincezer statisztát, s Kovalik épp elég olcsó operát rendezett ahhoz, hogy egy ilyen ziccert ki ne hagyjon. S persze a Bibliát se, hol egy kis oltárt szorongat Leonora, hol bejő Mária Magdolna, akit csak viccből említettem felelőtlenül, bár lehet, hogy tévedek, és maga Szűz Mária jelenik meg. Utána egy gyermek Jézust feszítenek meg, előtte persze van Úrvacsora is, Fáy Miklós meg Koltai Tamás majd ezen is el fog gondolkodni, mint Fidelio villogó neonszívén. Amikor Kovalik a végén kijön, ugyanolyan füttyel kevert tapsot kap, mint Rosalie, a hírhedt díszlet- és jelmeztervező Bayreuthban, de ott a drámai pillanatokban nincs tornaóra, midőn Siegmund megtudja Brünnhildétől, hogy csak Sieglinde nélkül mehet a Walhallába, vagy amikor Fricka Wotan tudtára adja, hogy hiába nemzette a Wálsungokat, fiának buknia kell Hundinggal szemben, akkor ott csak arc van és cövek. Itt viszont Leonora egy kurta vállvonogatással veszi tudomásul, hogy nem kiszabadítani mennek a férjét, hanem elásni, ami azért a jobb családokban némi különbség. Miközben mögötte hárman is tesznek-vesznek. A fényt pedig a rendező mintha nem is ismerné, az elején felkapcsolja a villanyt, aztán kész.

De a III. Leonora nyitány, amit a finálé előtt játszanak el, legalább a helyén van. Fischer zenekara csodálatosan szól, ez eddig itt elég ritka volt, s alatta, illetve felette csak a világ legszebb operaházának hatalmas vörös függönyét lehet látni az arany rojtokkal, Kovalik örvendetesen szünetelteti a szpartakiádot, lám, tud ő puritán is lenni, elvégre idősebb Fischer a rádióból jött, ez pedig húsz percig igazi rádiós Fidelio, semmi néznivaló, már Ybl Miklóson kívül. Ez persze Mahler ötlete, ha már a szerző négy nyitányt is írt, ne menjen pocsékba a legjobb. Így legalább pont annyi a Leonora, mint a nyitány, de sebaj, ha futja rá. Herlitzius énekelte volna, akibe Bayreuth óta bele vagyok szeretve, a Művészetek Palotája nyári Sieglindéjeként nagyobb tapsot kapott, mint Brünnhilde, ami ritkább, mint a normális operarendező. De betegség miatt lemondta, lehet, hogy a modern rendezésekbe betegedett bele, és nem akart alagsori Leonora lenni, elég az az Aida zárójelenetében. De Rálik Szilvia is csodálatos, s nemcsak dekoratív, s a hangja is remek, ráadásul nagyon hasonlít Janics Natasára.

- Adok az első szereposztásnak!

Szerintem Kovalik egy óriási ziccert hagy ki ezzel, mert úgy is el tudnám képzelni, hogy a Fidelio arról szól, hogy Janics Natasa párját a gonosz Kati néni a négyesbe vetette, Natasa ezért van alul, mert az Szeged, a többiek meg a harmadik emeleten Szolnokot szimbolizálják. Fidelio itteni társához hasonlóan egy árva kukkot sem szól a három óra alatt, ezt nagyszerűen eljátszhatná Fábián Laci bácsi, aki szintén nem szokott szóhoz jutni a feleségétől Gyárfásnál. És abból is szép finálé lehetne, hogy Janics Natasa végül kiszabadítja Kovács Katit, Kati néni pedig hoppon marad az MTK-val együtt. Ezzel is el lennének pár hétig a kritikusok, legfeljebb azon tanakodnának, hogy Jézus is kevesli-e a 39 milliós jutalmat, mint Sári Nándor. Én még a nézőket is kérdőre vonnám, bár ezt már a Fahrenheit 451-ben kitalálta Bradbury és Truffaut, de lassan ennek is eljön az ideje, hogy az ember már az Operába sem mehet nyugodtan el.

Visszatérve Kovalikhoz, szép zárójelenetében mindenki ropogós, új színes ruhában ünnepli a szabadságot, ha Balázs a rendszerváltásra is céloz, mi azért szürkébbek és piszkosabbak voltunk. De miért hozza be a végén kurta szoknyában Gogolák elvtársnőt, aki mindenkinek megveregeti a vállát? Csak nem ő az I. Leonora csukány?

Ja, és ez a Beethoven egészen ügyes!