Társasház City

Megyesi Gusztáv

2016. 09. 14. · Hócipő 2016/19

Ha minden igaz, akkor jövő héten lakógyűlést tartanak a Váci út elején található WestEnd City Centerben. Ez nem vicc, a tévében is riport készült arról, hogy a Magyarországon működő plázák java része társasházként van bejegyezve. Ez megfelel a jogszabályoknak, értve ezen, hogy egyetlen betű sem utal arra a törvényben, hogy milyen formában kell használni egy társasházat, bizonyos esetekben például lakni is lehet benne, senki sem szól bele.

Jogászok szerint azért jó ez a forma, mert a társasház önálló jogi személyként léphet fel, s gazdaságilag sem rossz ez a működési szisztéma. A tévében volt szerencsénk látni a WestEnd házmesterét, korszerűbben szólva közös képviselőjét, aki másodállásban az üzletközpont igazgatója. Nem irigyeljük őt a lakógyűlést illetően.

Információink szerint sok a panasz az albérlőkre, akik az üzletbérlők tulajdonosai volnának. A második emeleten lakó Médiamarkték például állandóan bömböltetik a tévéjüket, egyszerre többet is, van, hogy a kamasz lány a wi-fi tornyot is bekapcsolja, a szomszédos kozmetikásoknál nem tudnak rendesen relaxálni a vendégek. A Valentina cipőboltban rendszeresen bulizhatnak, vagy nem tudni, mit csinálnak, mindenesetre az alattuk lakókat egész nap zavarja a cipősarkak kopogása. Az éttermekre is sokan panaszkodnak, hogy az éttermi szintről kiáradó steak- meg sült hal- és csirke- meg a falafelillatot a szomszédban is érezni. Itt jegyezzük meg, hogy állandó félreértésekre ad okot, hogy hol található a vízesés, a postás mindig a földszinten dobja be az ajánlott levelet, holott Vízesésék lakása a legfelső szinten kezdődik. Probléma még, hogy az Állatkereskedésék hörcsögöt is tartanak, és mi van, ha elszabadulnak, és a fűtéscsövek mentén fölmásznak a Molett Női Divatárusokhoz, nagy riadalmat okozva. Ennél sokkal súlyosabb gond, hogy a földszinti faliújságról valakik mindig leszaggatják a rezsicsökkentési eredményekről szóló előző havi jelentést, amit pedig törvény ír elő, s amit a WestEnd City Centerben mindig pontosan betartanak.

Több bejelentés érkezett, hogy az Intimi centerbe kihívó öltözékű nők járnak fel rendszeresen, sőt az ugyanazon a szinten lakást bérlő Emlékmentő Digitali CD-lemezre is veszi az ott zajló folyamatokat, de hát a keresztény-nemzeti erkölcsrendészet még egyszer sem jött ki (jellemző, hogy annakidején a szocialista erkölcsrendészet sokkal érzékenyebb volt az ilyesmire.) Az pedig, hogy az ázsiai és arab éttermekben migránsok lopják a napot, sőt ők maguk főznek, a rendőrséget nem érdekli, hiába a határ menti kerítésépítés, ha idebent késik a határozott fellépés.

Hanem az igazi gondot a tanítási napokon tapasztalható nagy jövés-menés okozza, amikor a város különböző pontjairól hozzák el osztályukat szakgimnáziumi irodalom- és történelemtanárok órát tartani. Mint ismeretes, a szakgimnáziumok a korábbi szakközépiskoláknak felelnek meg, azzal a különbséggel, hogy a humán tárgyak oktatási színvonala gyakorlatilag nem meghatározható, de inkább nem is létezik, a diákok nem ismerik meg történelmünk és irodalmunk, művészeti életünk legjobbjait, de például földrajzot sem tanítanak nekik; minden tudásuk a plázák és tetoválószalonok látogatásából ered.

A WestEnd-társasház viszont kitűnő terep a hatékony tanításra. A diák már a legelején elsajátít alapvető földrajzi ismereteket, például a Niagara-vízesés közvetlenül a bejáratnál található. Vagy ha majd a tanuló Báthory Istvánból, Bethlen Gáborból, Bocskai Istvánból felel, gond nélkül meg tudja mondani, mikor és hol uralkodtak. Hát délelőtt 10 és délután 6 óra között, mégpedig ott, ahol az Adidas, az Aréna, a Heavy Tools vagy a Pandora üzlete áll, mert a könnyebb tanulást elősegítendő a Báthory, illetve a Bethlen sétány és a Bocskai út szinte egymás mellett található. Kölcsey Ferenc is minden szellemi erőlködés nélkül befogadható, ha nem is feltétlenül a Himnusz révén, de az aluljáró szinten róla elnevezett sétányon található Kutsera-féle díszállat-kereskedésről és a Party Pointról. Az is előfordulhat persze, hogy Eötvös Lorándról nem a torziós ingára, hanem a sétányon közkedvelt Pipo Milanóra assszociál a diák. Vagy például Széchenyi Istvánról nem feltétlenül az jut először eszébe, hogy a legnagyobb magyar, hanem hogy a nevét viselő áruházi nagykörúton nyílt Body Shop „a kozmetikumokat – melyek több mint 80%-ban természetes alapanyagokból készülnek – nem csak a lehető legtermészetesebb módon állítja elő, de az állatok védelmére is figyel, és a Méltányos Közösségi Kereskedelmi hálózatnak köszönhetően lehetőségeket és jövőt teremt sok száz családnak a világ eldugott részein is, légy tehát naprakész a természetesen illatos kozmetikumok világában, kövesd a The Body Shop Magyarországot a Facebookon, az Instagramon vagy iratkozz fel a hírlevelükre a oldalon!”, de már ez is jóval több, mint amit az iskolában tanítanak.

A többi utcanévtáblát nézve, Jókai, Arany, Krúdy, Kosztolányi, Schulek Frigyes, Hild József, Kós Károly a garancia arra, hogy a feltörekvő ifjú nemzedékek agyában az általános műveltség és a plázakultúra békésen elférjen egymás mellett, sőt ötvöződjenek egymással, egy sajátosan egyedi tudást létrehozva. Kérdés persze, hogy a jövő heti lakógyűlésen a rengeteg résztvevő okán nem vetődik-e fel, hogy az egyik utca nevét le kellene cserélni Wass Albertéra, mert akinek kétszáz szobra van az országban, annak a társasházakban is jár minimum egy nagykörút.