Kifütyülve
Megyesi Gusztáv
2016. 10. 26. · Hócipő 2016/22
Nem tudni, hogy lehet-e még utólag változtatni az idei Príma Primissima jelöltlistáján, a magunk részéről mindenesetre sajnálnánk, ha a decemberi ünnepélyes díjátadón az MTVA hangtechnikusai nem kapnának díjakat. Nem mindennapi bravúr volt ugyanis, amit véghez vittek: pár nappal az október 23-i, Kossuth téri központi ünnepség előtt a Hungária körúton lépett a nyilvánosság elé Orbán Viktor az MTK új futballstadionjának avatóján, s már ott is alig lehetett valamit érteni a beszédéből.Kifütyülték ugyanis. De nem csupán szórványosan, ahogyan egyébként népszerű szónokokat is ki szoktak fütyülni futballmeccsen, futballpályára tudniillik nem való szónoklat, hanem egyetemesen, emberemlékezet óta nem látott új egységben. Az szinte biztos, hogy a technikusok a Hungária körúton is erejüket megfeszítve dolgoztak, hogy elnyomják a füttykoncertet és a trágár bekiabálások zaját, s csakis a miniszterelnöki szavak jussanak el az állami tévé nézőinek fülébe.
Ehhez képest vasárnap délután a hangtechnikusok mintha megtáltosodtak volna, s miközben Orbán Brüsszel elszovjetesedéséről beszélt, mármint hogy meg kell menteni Belgium és az Unió fővárosát a kommunistáktól, igazi szovjet hangulat jött át a televíziós közvetítésben. Mintha válogatott meccset adott volna a köztévé a hatvanas évekből a Lenin stadionból. Tompa zúgás, tengerszerű moraj, amit füttyszó ugyanúgy nem tört meg, mint bravózás és viktorozás; sikerült szétmaszatolni a közvetítés hangjait. Pedig más forrásokból, helyszíni beszámolókból, internetes tudósításokból, facebookos hozzászólásokból és felvételekből tudni, hogy a rendőrkordonok mögül, a hátsó sorokból vagy ezerötszáz ember sípolt, fütyült, és Orbán eltakarodását követelte, minek nyomán dulakodás is kezdődött a téren. Ebből azonban semmit se látott-hallott az állami tévé nézője. Aki számára legfeljebb az lehetett szokatlan, hogy miközben a tévében tompán zúgott a tenger, a nép hangja, a miniszterelnök indokolatlanul emelte a hangját egyre feljebb, a beszéd közepén már-már önkívületi állapotban üvöltött, nyakán kidagadtak az erek, két perc után be is rekedt. Az volt az ember érzése, hogy perceken belül kiadja a jelszót a mögötte díszletnek kiültetett volt ötvenhatos vendégeknek, a pesti srácoknak, hogy gyerünk, indulunk Brüsszelbe, megakadályozni az elszovjetesedést.
Jó volna tudni, hogy a miniszterelnök közvetlen környezetében hogyan értékelik majd a történteket. Ez ugyanis tíz napon belül a második miniszterelnöki égés volt a jelenlévők szeme láttára. Erre azért készülni kellett volna, sokkal alaposabban. Már annak fel kellett volna tűnnie, hogy az MTK stadionavatójára kiadott műsorfüzetben azt írták, hogy különleges eseménye is lesz a pályaavatásnak: a játékvezető abba a sípba fúj majd bele elindítandó a játékot, amit Leo Horn bíró is használt a híres hathármas angol-magyaron (már a Horn névnek is gyanút kellett volna ébresztenie). Vagy arra, hogy a meccsen is megjelenő Mazsihisz vezetői hol is székelnek Budapesten? Hát a Síp utcában. Azt most nem is említjük, hogy a műszaki egyetem bizonyos oktatói olyan példákat adtak fel házi feladatként, mint hogy mennyivel kell megrövidíteni a 40 cm hosszú zárt síp légterét, hogy a hang frekvenciája 20 Hz-cel emelkedjék? – mi ez, ha nem készülődés a balhéra? Az nagyon is kevés, hogy az ünnepségre csakis azokat engedték át a kordonokon, akiknél nem volt síp, sőt Juhász Pétert hivatalos belépővel és karszalaggal sem; nyilván ördögnek nézték a biztonságiak, mint Orbán is a füttyögőket a beszédében.
Néhány évvel ezelőtt egyébként Orbán még tudta, hogy népi körökben az ördögöt nem csupán tömjénfüsttel, de síppal, dobbal, kereplővel is el lehet űzni. Ha jól emlékszünk, amikor Orbán még csak ellenzéki vezér volt, az előző miniszterelnök ünnepi beszédeit rendre kifütyülték és széthurrogták a busszal Pestre szállított hívek, sőt midőn az egyik március 15-én a Nemzeti Múzeum lépcsőjén fellépő színinövendékek adták elő műsorukat, kíméletlenül belerondítottak a műsorukba, holott Gyurcsány jelen sem volt. Akkor azt mondták, hazafiságból tették.
A hírek szerint most nagy felelősségre vonások várhatók, tudniillik bármennyire is jó munkát végeztek a hangtechnikusok, a valós képet nem tudták megváltoztatni: az jött át milliók számára a képernyőn, hogy a kormányfő ideges, sőt hisztérikus, a tömeg viselkedésével pedig, főleg a hátsó sorokban, valami nem stimmel.
A következő nemzeti ünnepünk – hacsak közben Orbán születésnapját is annak nem minősítik – március 15-én lesz. Ha addig Magyarországon nem minősítik a sípot lőfegyvernek, a sípolást, pfujolást pedig terrorcselekménynek, újra a hangtechnikusoké lesz a főszerep, ám nem biztos, hogy győzik majd cérnával. Tanácsunk az, hogy a leghűségesebb Fidesz-szimpatizánsok is hozzanak magukkal Budapestre fütyülőt, s amikor az ellenzéki tüntetők sípolni kezdenek Orbán beszéde alatt, kezdjenek rá ők is, és ellensípolással kompenzálják a provokációt. Ha lehet, teljes tüdőből fejezzék ki Orbán iránti imádatukat, s mindjárt nagyobb önbizalommal indulhatnak Brüsszelbe antiszovjetesíteni.
Szellemi táplálékként álljon itt a fizikafeladat megoldása: a síp légterét 3,5 cm-rel kell megrövidíteni.