Autómentes övezet

Megyesi Gusztáv

2004. 09. 29. · Hócipő 2004/20

Autómentes világnapot tartottak múlt szerdán Európa több mint százötven városában. Mi is csatlakoztunk az autómentes világnaphoz, csak mi nem szerdán tartottuk, hanem vasárnap. Azért nem szerdán, mert akkor nagy a forgalom, hét végén viszont kevesebb autó van az utcákon, így sokkal átütőbb sikereket lehet elérni autómentességileg, mint szimpla hétköznapokon, amikor arra kellene rávenni az autósokat, hogy legalább egyszer egy évben maradjanak otthon, vagy menjenek busszal, metróval.

A mi hét végi autómentes világnapunk tehát nagyjából annyit ér, mintha ezután az autómentes világnapot egyszerűen percekre bontanánk, és azt mondanánk, hogy minden éjjel fél kettő és háromnegyed kettő között otthon hagyjuk a kocsinkat, s csakugyan, már hajnalban bemondanák a híradók, hogy az autómentes akció még a vártnál is nagyobb eredményeket hozott, a Nyári Pál utcában, például, még negyed háromkor sem volt számottevő forgalom.

Ettől függetlenül Budapesten a vasárnapi autómentes napon is ugyanannyi autó ment az utcákon, mint egyébként. Egy taxis szerint nemcsak az érdektelenség okán, de azért is, mert fél Budapest már annyira utálja Demszkyt, hogy csak azért is autóba ült, ő maga ismer egy Trabant-Hycomatost, aki fél éve nem mozdult ki otthonról, de most direkt körbepöfögte a várost, sűrű füstöt hagyva maga után "ezeknek a szemeteknek". Mindez pontosan beleillik a képbe.

Ez egy hülye ország. Ezt persze eddig is tudtuk. Jaroslav Hašek tulajdonképpen a legnagyobb magyar író volt, a Svejk pedig a legnagyobb magyar regény, s mi mindannyian Svejkek vagyunk. Kívülről nézvést lehet, hogy jópofa, botcsinálta figura, akivel mindig kiszúr az élet, s épp ezért szeretni való, ám ez csak a látszat. Aki olvasta a Svejket, az tudja, hogy valójában egy önző, agresszív, az orra hegyénél tovább nem látó, s mindig csak a saját kisszerű érdekeit néző figuráról van szó; lehet, hogy hülyének látszik, de mindig kihozza a hasznát. Ám Svejk legalább nem hazudik önmagának, ahogyan ez az ország teszi. Megnéztem a sajtófigyelőben: minden tévé és rádió, minden újság és internetes honlap lelkendezve számolt be az autómentes akcióról, hogy az mennyire sikeres volt. A szerdai világnap, amit vasárnap tartottak.

Gondolom, ez az itthon is kapható idegen nyelvű lapokban is megjelent, az Astoria szállóból kilépő vendég is olvasta, s nagyokat csodálkozott, hogy úristen, mi lehet a pesti utcákon, amikor nincs autómentes világnap.

Jó hírünk a világban, országimázs - írtam most majdnem, de én már régóta teszek az ország hírnevére. Hát mit akarunk mi hírnévileg? 2004 elején, amikor akkora az országok közti jövés-menés, mint tatárjárás idején; amikor minden, ami megjelenik, elhangzik, az a világ túlsó végén is olvasható, hallható; hát milyen képet akar festeni magáról ez az ország, ha az a kép már megvan?

Ezt csak azért mondom, mert Magyarország fölkent diplomatái és politikusai most erőteljesen tiltakoznak egy brüsszeli, EU-imázsos kiállítás ellen, amelyen Magyarországot nem éppen előnyös oldaláról mutatták be, egyébiránt a többi országhoz hasonlóan. Ezen a kiállításon Magyarország olyan reprezentáns fiai és lányai láthatók, mint Anettka, Cicciolina, Kulcsár bróker, és a Rubik-kocka meg a Szent Korona mellett ott látható Medgyessy Péter mint egykori hírszerző-miniszterelnök, Orbán Viktor exkormányfő, mint aki tűzet szít a szomszédos országokban, a "hiszekegy" helyett pedig egy nem kevésbé reprezentáns kifejezés a magyar nép életéből: "lófasz a seggedbe".

Most Schmitt Pál lépéseket helyezett kilátásba, miszerint el fog járni magas helyeken, hogy a tárlatból ne legyen vándorkiállítás, és hogy szerkesszék át az anyagot pozitívra, mert így hamis képet fest a magyar valóságról. Szegény, jóindulatú Schmitt Pál, akinek örülnie kellene, hogy ő maga nem került Cicciolina és Anettka közé, pláne az olimpiai doppingbotrányban tanúsított viselkedése után. De a magyar diplomata úgy képzeli, hogy majd ő intézkedik, mire azonnal összecsinálják magukat Európa rendezői és kiállításszervezői, s ezután kizárólag az ő instrukciói szerint rendeznek kiállítást, függetlenül attól, hogy éppen az EU normálisabb képviselői szorgalmazták, hogy a klisék, sztereotípiák, a szürke és unalmas protokollbeszédek után más szemmel nézve is megmutatkozzék Európa, bármennyire kellemetlen is. Hacsak nem arról van szó, hogy nekünk sohasem is volt Anettkánk, Cicciolinánk, Kulcsár brókerünk, alkalmatlan és képmutató miniszterelnökeink, mert akkor az egy egészen más helyzet.

Akkor sürgősen kérni kell, hogy legelébb is nyilvánítsák Magyarországot autómentes övezetnek.