Antall nyomdokain
Megyesi Gusztáv
2008. 10. 24. · Hócipő 2008/22
Tulajdonképpen mi is a baj azzal, hogy Lengyel Zoltán egykori fideszes képviselő átült az MDF frakciójába?Mint ismeretes, két héttel ezelőtt majdnem megszűnt az MDF parlamenti frakciója, miután a Dávid Ibolya elleni, lehallgatásos puccskísérlet főszereplőjét, Almássy Kornélt kirúgták a frakcióból, pár nap múlva pedig a sajtóhírek szerint Schmuck Andor, a szépkorú nyugdíjasokat támogató szocialista potentát utasítására elhagyta a frakciót egy Vas János nevű ember is. Ez pedig annyit tett volna, hogy a kilenc főre apadt MDF megszűnik létezni a parlamentben, nem ápolhatja tovább magas szinten az antalli örökséget, ami még hagyján, de Dávid Ibolyáék legalább százmilliótól esnek el, a bizottsági helyekről nem is szólva; ez az igazi világválság, nem amikor bedőlnek a bankok.
A helyzet annyira komoly volt, hogy Dávid Ibolya már arra is hajlandó lett volna, hogy Almássy Kornél elé térdeljen és felajánlja neki legalább az egyik fizetését, ha hajlandó visszaülni a frakcióba. Ezenközben az elnök asszony egyre célzatosabb nyilatkozatokat tett arra vonatkozólag, hogy a világban nem is gazdasági válság van tulajdonképpen, hanem a Magyar Köztársaság pénzügyi oligarchái akarják annullálni a Magyar Demokrata Fórumot, hogy aztán ők kerüljenek kormányra. Elképzelni is szörnyű, hogy a nagyjából egyszázalékos támogatottságú MDF eltiprása után Csányi Sándor lesz a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, egyszersmind lehallgatási minisztere, a gazdasági és kulturális tárcát pedig a Videotont, az Ikarust, valamint Pörzse Sándort a világ élvonalába vezető Széles Gábor kapja, aki mindjárt Bayer Zsoltot nevezi ki kisebbségügyi miniszternek; ehhez a veszélyhez képest tényleg semmiség Lengyel Zoltán szellemi és harcostárssá fogadása.
Nevezett úr amúgy is ízig-vérig magyar politikus, aki ha kissé előbb születik, akár az MDF alapítója is lehetett volna, habitusa mindenképpen erre predesztinálta volna. De hát Lengyel még viszonylag fiatal, így csak 1994-ben lehetett a szocik támogatásával Sáregres polgármestere, hogy aztán négy év múlva már a Fideszt támogassa, majd képviselje a parlamentben a következő ciklusban. Egészen addig, míg a különféle botrányai következtében el nem kell hagynia pártját, hogy némi függetlenkedés után az MDF padsoraiban kössön ki. S hogy közben azért liberális elkötelezettségének is tanúbizonyságát adja, internetes rágalmak szerint szívesen fényképeszkedik anyaszült meztelenül urunk és megváltónk mása vagy éppen halálfejes dekorációk előtt, ami a szélsőjobbos ideológusok szerint a liberalizmus legfőbb ismérve, és ezt az sem tudja elfedni, hogy Lengyel Zoltán legújabban a Független Kisgazda Nemzeti Egységpártba is belépett.
A jövő nemzedékeinek szempontjából mindenesetre jelenleg Lengyel Zoltán az egyetlen politikus az országban, aki kompetens lesz emlékiratok megírásában, hiszen szinte minden létező pártban megfordult már, s váltott eszmét. Illetve, ez így nem igaz. „Senki nem vett meg”, nyilatkozta nagyjából hetvenkét napilapnak és hírportálnak, amikor megkérdezték tőle, hogy az MDF megmentéséért mit kapott cserébe. Az átülést kizárólag azzal magyarázta, hogy részben csakugyan világgazdasági válság van, s ebben a feszült helyzetben nagy luxus, sőt öngyilkosság volna az emberiség részéről, ha egy akkora szellemi potenciált kellene nélkülöznie, mint az MDF parlamenti frakciója, másrészt azért ült be Dávid Ibolyáék közé, hogy mint kisgazda képviselhesse a parasztságot Atyánszky György kisgazda főtitkár megbízásából.
Aki ezzel gyakorlatilag visszatér a honi politikai életbe. Nevezett úrról tudni kell, hogy az első olyan magyar politikus, akit csődbűntett miatt jogerősen elítélt a bíróság, igaz, a börtönbüntetést felfüggesztették. A kisgazdavezér 29 milliós adósságot és egy faxgépet hagyott maga után, de ennél sokkal ismertebb volt annak idején a péksége, amelyik ha nem is a legjobb kenyeret készítette az országban, de mindenképpen a legjobb portrét, mégpedig az íróasztala előtt tűnődő Torgyán Józsefről (80x100 cm, olaj, Párizs, Louvre).
Ha ezeket a politikai tetteket vesszük mércének, és miért ne vennénk, akkor Lengyel Zoltán eléggé elmarad Atyánszky doktortól. Lengyel nem sikkasztott soha, csak egy szolgálati lakást nem akart visszaadni a mandátuma lejárta után Sáregres községnek, aztán rendőrökkel is összetűzésbe keveredett igazoltatás során, az agresszív hajlamait feltehetően majd kinövi; ha máshonnét nem, a Rokonokból tudjuk, hogy az ilyen cselekmények csak gyerekbetegségek, az érett politikus egy minimum húszmilliós sikkasztásnál kezdődik.
Ráadásul Lengyel erkölcsi fölényben is van bírálóival szemben: a Lezsákkal, Balsaival, Turi-Kováccsal, Harrach Péterrel, Semjén Zsolttal, de leginkább az önnönmagával terhelt Fidesz meg KDNP nemigen élhet morális kifogásokkal, mert mire fel, ugyebár, nincs tehát semmi kivetnivaló az átülésben. Sőt, az se meglepő, hogy Lengyel mindjárt frakcióvezető-helyettes lett új pártjában, ezenfelül szabad mandátumot kapott, tehát arra szavaz, akire, amire akar, mi több, ezután Boross Péter balján foglalhat helyet a parlamenti patkóban, ami a legnagyobb megtiszteltetés.
Ráadásul az MDF még azt is vállalta, hogy vidéki irodáit heti egy alkalommal átadja Atyánszkynak, s minden MDF-irodán ott lesz a kisgazdák logója is, ami egyszersmind azt is jelzi, hogy Dávid Ibolya végképp belépett a legnagyobb magyar politikusok közé; kár, hogy Antall József ezt már nem érhette meg.