Debrecen elesett
Megyesi Gusztáv
2004. 10. 13. · Hócipő 2004/21
Még múlt hétfőn reggel, amikor felébredtem,
hirtelenjében azt hittem, hogy rendszervisszaváltás történt az éjjel,
ha nem is az egész országban, de Hajdú-Bihar megyében mindenképpen, és
némi orosz rásegítéssel visszafoglalták Debrecent a kommunisták.Debrecen elesett! - ezt harsogták ugyanis a rádió- és tévécsatornák, de olyan panaszos hangon, mint ahogyan Varsó elestét jelentette be egykoron az azóta szellemileg megboldogult Für Lajos, amikor Lengyelországban a baloldal nyerte a választásokat. Ám aztán kiderült, hogy csak adózási szempontból esett el Debrecen, az APEH tudniillik a Mihály-napi kirakodóvásár alkalmából széleskörű razziát tartott a városban.
Debrecen most romokban hever. Az akció során öt üzletet zártak be két hétre, egyet meg egyenesen egy hónapra, ezenkívül hétmillió forint mulasztási bírságot szabtak ki, s kiderült az, amit magyar ember csak szégyenkezve vehet tudomásul: a piaci árusok nyolcvanöt százaléka nem adott számlát az eladott hurkák, kolbászok, kannás borok, nemzetiszínű ostorok, valamint Kósa Lajos polgármester gyertyából készült szobra után, arról nem is szólva, hogy több mint negyven helyen semmiféle papírt nem tudtak bemutatni az alkalmazottakról, tehát bejelentés nélkül, feketén dolgoztatták őket.
Hát most itt tart Debrecen, ráadásul az ember még igazándiból sajnálni se tudja őket, mert miért nem konzultáltak más városok piaci árusaival. Tudom, hogy Budapest és Debrecen nem testvérvárosok, a Fradi és Loki szurkolói se tartják egymást számlaképesnek, és a két város vezetői sem esznek egymás tenyeréből, de hát ettől még érdeklődni lehetett volna, hogy Pesten hogyan csinálják. A budapesti piacokon, példának okáért, amikor adóellenőr tűnik fel a láthatáron, s civil járókelőt imitálva elsétál a standok és a pavilonok között, akár fiatal egyetemistának, vagy válófélben lévő házaspárnak, akár afrikai turistának maszkírozva, a hangosbemondó azonnal munkába lép, és felhívja a kedves vásárlók figyelmét arra, hogy vigyázzanak, mert zsebtolvajok dolgoznak a piac területén. Ebből az összes árus azonnal tudja, hogy adóellenőrök érkeztek, minek következtében még a kóbor kutyának is számlát adnak az elébe vetett csirkecsont és maradék belsőség mellé, a feketén dolgozó alkalmazottakat pedig beültetik a közeli presszóba, hogy unatkozó milliomos képében múlassák az időt; de bizony, csak a legritkább esetben van lebukás.
Tessék városiasodni, kedves Debrecen, mert az nem igaz, hogy éppen Debrecenben, ahol minimum akkora korrupciók és adócsalások vannak, mint Budapesten (ha nem nagyobbak), nincs egy ember, aki elkurjantsa magát, hogy "vigyázat emberek, zsebtolvajok garázdálkodnak".
Esetleg, és ezt tessék megfontolás tárgyává tenni, éppen a zsebtolvajokat lehetne erre a célra alkalmazni.
Ámbár egyáltalán nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás. Nyár végén ugyanis az APEH a millenniumi városközpontban tartott ellenőrzést a készülő Művészetek Palotája építkezésén. Abban, hogy kapásból mintegy háromszáz be nem jelentett munkást találtak, még nincs semmi különös, főleg, ha azt vesszük, hogy az építkezésen a generálkivitelező szerint naponta éppen háromszázan dolgoznak, ám az már elgondolkodtató, hogy a rendőrség több körözött személyt, így két zsebtolvajt is talált a munkások között; talán, ha ezek előbb eszmélnek, és még idejében kiáltják el magukat, hogy "vigyázat, zsebtolvaj!" a mai napig nem buknak le.
Egyébiránt nemrég olvastam a Magyar Hírlapban, hogy az APEH fokozni kívánja az ellenőrzéseket, s ennek keretében hamarosan az orvosi magánrendelőkben tart razziákat, a felmérések szerint ugyanis a nőgyógyászok és a fogorvosok háromnegyede nem ad számlát a kezelés után. Nos, ismerve az orvostársadalom adózási fegyelmét és az APEH-hez fűződő forró és baráti viszonyát, ne csodálkozzunk, ha doktor Goldinger méregdrága rózsadombi magánrendelőjében egyszercsak elkiáltja magát valaki, hogy
"Vigyázat, zsebtolvaj!"
Nem kell a kedves olvasónak ijedten az Armani-öltönye vagy a tízmilliós nercbundája zsebéhez kapnia, csak doktor Goldinger fog erőnek erejével számlát adni a recept mellé, és emberbaráti szeretetből az istennek se fogad el paraszolvenciát.