Szalmabábulázadás
Trunkó Barnabás
2016. 08. 31. · Hócipő 2016/18
Senki sem lepődött meg azon, hogy Mészáros Lőrinc megelégelte a firkászok, a libsik (sőt személyesen Soros György) packázásait, és a független magyar bírósághoz fordul igazságszolgáltatásért. De a bíróságot sem irigylem, hisz arról kell majd dönteniük – a Köztársaság nevében –, hogy Mészáros Lőrinc stróman-e (1-es gomb), vagy nem stróman (2-es gomb).A sajtó persze régóta keményen strómanozza a derék felcsúti polihisztort, de úgy látszik, csak most került elő a szerelőláda aljáról az idegen szavak kéziszótára.
A stróman eredetileg egy esetlen, jópofa szalmabábu, a német–osztrák meseirodalom és folklór kedves figurája (Strohmann), de más tájakon is felbukkan; Páskándi forradalmi ihletésű bájos mesejátékot írt róluk, Palásthy meg is filmesítette. A szalmabálákból épített bábuk napjainkban több magyar település határában is megjelentek, Érpatakon még akasztottak is belőlük kettőt. Ez utóbbinál egy kicsit eltértünk a népszokások koreográfiájától, mert ott a polgármester két izraeli politikust jelképező szalmabábut akasztatott fel. (Az akasztást végző alkalmi hóhér maradandó bonmotja: „Én, kérem, közmunkás vagyok, az akasztásért egy fillért sem kaptam, társadalmi munkában csináltam!”) A szalmabábukat a folklórban a Pokémonok váltották fel, a stróman meg új jelentést kapott a köznyelvben.
Mészáros Lőrinc ma már benne van a Top 100-ban, ha a rangsort kizárólag a vagyoni helyzetre vonatkoztatjuk. Az is nyilvánvaló, ezzel maga mögé utasított számtalan gáz- és mosógépszerelőt, írógépműszerészt, tapétázót és sok akadémikus kollégát is (ő maga a Puskás Akadémiában érdekelt.)
A stróman köznyelvi jelentése ma már egyértelmű, de nincs használható szavunk a mögöttes személyre; pláne, ha a családnevektől most eltekintünk.
„– Szarok rá, szarok rá, hogy más mit mond!” – hangsúlyozta Ferenczi Krisztinának adott interjújában Mészáros, nyilván már a lovagkereszt felé is kacsingatva. A stróman-vád valójában nem is a lestrómanozottnak a legkellemetlenebb, hanem annak, akit a szalmabábu mögött sejtenek, Mészáros esetében is ez a helyzet. A felcsúti topmenedzser szerint sikereiben hárman játszottak szerepet: a Jóisten, a szerencse és Orbán Viktor. Lehet, hogy a sorrend azóta már változott; sőt talán a Teremtő, valamint Fortuna istenasszony már ki is szállt a buliból.
Egy strómannak azért is nehéz az élete, mert legszívesebben a mangalicafarmjával foglalkozna, avatásán az érintettek mellett a miniszterelnök is megjelent, de most tudja a fene, hogy miért: az egykori Habsburg-birtokon lévő Mosóházzal kell foglalkoznia, pedig a felcsúti CBA-ban a vásárlók folyton azon poénkodnak, hogy mit is fognak mosni abban a házban.
Egy strómannak azért is nehéz az élete, mert az ingatlanpiacon konkurens strómanok is tevékenykednek, akik egy egyszerű szerelő által áttekinthetetlen cégbirodalmakat hoznak létre, megvásárolják a turai Schossberger-kastélyt, bár az illetéket elég ügyetlenül fizetik be; a szép emlékű Postabank-székházat meg eladják egy titokzatos szaúdi milliárdosnak, aki nem szereti a nyilvánosságot, neve is csak az FBI körözési listáján szerepel. Pedig a felcsúti Iacocca-t érdekelte volna a bodajki Lamberg-kégli is, bár a névadóról rossz hírek terjedtek el a hajóhídon.
Ne irigyeljük a stróman életét! Boldog ifjúkorában még ő döntött arról, hogy a bojler bekötéséhez 10-es vagy 12-es csőkulcsot használjon-e, most meg még abba sincs beleszólása, hogy melyik szállodát vegye meg. A Leistinger-féle Hungest-birodalmat, vagy az egerszalóki Salirist, ami arról híres, hogy az ország kiemelt gyógyító energiájú területe, vagy ahogy a Resort szlogenje mondja: „Ahol az Ég és a Föld összeér.” Mészárosnak persze igyekeznie kell, mert más vevőjelölt is akad a kacsalábon forgó szállodakomplexumra: egy saját lábon álló idegenforgalmi menedzser, s ha esetleg a hölgy nyer, akkor az Ég és a Föld valóban összeér, valamint a szálak is. El lenne ő a közbeszerzési pályázatokon nyert földjeivel is, ahol ünnepi alkalmakra szotyolát termeszthetne, de most a Hotel Aligát is meg kell vennie, idegenforgalmi birodalmat építve, pedig úgy tudta, hogy az „idegen” szóra a főnök kifejezetten allergiás.
A Mészáros contra strómanozók per borítékolható verdiktje nyilván sok firkászt vissza fog majd tartani a strómanozástól, ezért gyakran rá kell kattintaniuk a szinonimaszotar.hu-ra, az olvasószerkesztőknek is keményebben kell majd olvasószerkeszteniük, de én mégis a felcsúti polgármesternek drukkolok. Mert ha a bíróság – a Köztársaság nevében! –jogerősen kimondja, hogy Mészáros Lőrinc nem stróman, minden vagyonát saját tehetségével szerezte, és azzal korlátozás nélkül szabadon rendelkezhet, – akkor azt valaki nagyon meg fogja szívni!
Aztán majd mehet Strasbourgba!