Libanyak

440 ezer db közepes krumpli

Megyesi Gusztáv

2008. 10. 08. · Hócipő 2008/21

Nem mindennapi eset tartja izgalomban a rendőrséget: a múlt héten Szigetszentmiklóson egy harmincnegyven év körüli, ismeretlen férfi 22 tonna fagyasztott libanyakat lopott el kamionnal együtt a helyi szállítmányozási vállalattól. Szabályosnak látszó papírokkal jelentkezett az árukiadónál, hogy ő a sofőr, majd a pakolás után azonnal el is indult Románia felé, azóta senki sem látta.

A rendőrség azt kéri most a lakosságtól, hogy „aki felismeri a férfit, vagy akit ilyen módon meglopott a fiatalember, az jelentkezzen a Pest Megyei Rendőrfőkapitányságon”.

Minthogy az eset óta egyáltalán nem találkoztam még csak libanyak-tolvajra hasonlító férfival sem, a közvetlen ismerőseim körében pedig lapzártáig senkinek se tűnt el mostanában 22 tonna libanyakja, maximum csak teoretikus módon tudom a Pest megyei bűnüldöző szervek munkáját segíteni.

Szerintem két eset lehetséges: 1. Az elkövető, miután a kikóserozott libanyakak bőrét az egyik végén bekötötte, a töltelékhez szükséges ledarált liba- és pulykahúst összekeverte az apróra vágott vöröshagymával és tört burgonyával. Az ő esetében a 22 tonna libanyakhoz számoljunk nyugodtan 440 ezer darab közepes krumplit, 22 ezer fej jóféle vereshagymát, valamint 10 tonna liba-, illetve pulykahúst, amit aztán megsózva, megborsozva nyilván beletöltött a libanyakbőrökbe, s gondosan elkötötte. Egy nagyobb edénybe kevés (300 liter) vizet és nagyjából 88 ezer evőkanál libazsírt tett, ebben megfuttatta, majd megabálta az egészet, végül zsírjára sütötte.

A második esetben az elkövető hozzávetőlegesen úgy 440 ezer száraz, napon megszikkasztott zsemlyét vízbe áztatott, majd 3 ezer lúd melle húsával együtt ledarálta, ezután hozzáadott 22 ezer fej lila hagymát, hangyányival kevesebb, mintegy 20 ezer gerezd fokhagymát, 220 ezer tojást, lehetőleg tanyasit, másfél hektárnyi kakukkfűvetemény friss termését, bazsalikomot, gyömbérgyökeret, csombort pár dézsával, ezeket jól összegyúrta, majd a masszát a libanyakak bőre alá töltötte, végezetül nagyjából 200 öl nyersfának megfelelő fogpiszkáló-mennyiséggel lezárta a töltelékeket.

Előfordulhatott persze, hogy a bűnelkövető tett a töltelékbe fél mázsa szerecsendiót is, majd megbolondította az egészet harminc süldő apróra vágott s nyírfaerdő füstjén érlelt szalonnájával, sőt akadnak kamionosok, akik a pihenő környékén szedett nyolctíz mázsa süngombával ízesítik a vacsorájukat, s mikor a töltött libanyak már sülni kezd, nem ritkán hatvan-hetven méter hosszú rozmaringszálat helyeznek el a tepsiben, ám akár így, akár úgy, a végén minden esetben meg kell várni, míg kihűl, s csak aztán szabad szeletelni.

Adhatjuk kompóttal is, ha van a befőttesüvegeknek hely a domboldalban. Mármost a fentiekből következően úgy gondolom, hogy ha az elkövető nem is hagyott forró nyomot maga után, a rendőrségnek végül is némi támpontot kínál, hogy mit lehet csinálni 22 tonna fagyasztott libanyakkal, ha már a kamionok s egyéb ellopott járművek megtalálására kevés az esély.

Elméletileg természetesen az is kiindulási pont lehet, hogy novemberben Márton-nap van, minek keretében a magyar ember szívesen eleveníti fel a régi szép szokásokat, s egyre szívesebben készít e nevezetes napon lúdból készült ételeket, különösen ha őt magát is Mártonnak hívják; én tehát körülnéznék a Mártonok körében. S ne kerteljünk: a töltött libanyak ősrégi zsidó étel is, amit ma is nagy élvezettel készítenek kóser vendéglőkben, igaz viszont, hogy azt a fagyasztott libanyakat, ami Romániába szállítandó magyar kamionba kerül, zsidó konyha soha föl nem használná semmi pénzért, de még a kutyáját se etetné meg vele. Mi több, én azt gondolom, az se biztos, hogy bűncselekmény történt. 22 tonna fagyasztott libanyakat senki emberfia nem fog ellopni, mert nehéz hozzá orgazdát találni; az olvadási időintervallum ezt szinte lehetetlenné teszi. Nekem erős a gyanúm, hogy az egész akció mögött a Négy Mancs nevű, önmagát állatvédőnek tartó osztrák szervezet magyar aktivistái állnak. Mint ismeretes, ez a szervezet találta ki azt, az evolúciós elméleteket alapjaiban átíró tételt, hogy a liba tömése kizárólag a magyar állampolgárságú ludak számára fájdalom, a német, osztrák és főleg a francia libák a gépi és kézi tömést egyaránt kedveskedésnek, sőt kényeztetésnek fogják fel, ekképpen csakis Magyarországon folyik ipari méretekben állatkínzás a baromfifeldolgozó üzemekben. Ráadásul függetlenül attól, hogy készít-e a cég hizlalt libamájat vagy sem. Magyarán, ennek az állatvédőnek nevezett, ámde a külföldi konkurenciának dolgozó cégnek a magyar munkatársnői az állatvédelem ürügyén orbitális hülyeségeket összehozva és terjesztve a különféle tévé- és rádiócsatornákon, gyakorlatilag a magyar baromfifeldolgozás beszüntetéséért dolgoznak.

Ahogy a Négy Mancs magyar aktivistáinak a szellemi színvonalát látom, elképzelhető, hogy úgy gondolják, a libának nemcsak a mája, de a melle húsa, a szárnya meg a combja is azért nő meg az élete során, mert az oktalan állatot az ember arra kényszeríti, hogy a nyakában található nyelőcsövön keresztül élelmet juttasson el a zúzájába, ebből adódóan tehát minden jogi és erkölcsi alap megvan ahhoz, hogy az állatvilág nevében mindennemű libanyakat elkobozzanak.

S a hírek szerint már készül részükről a „Fáj-e a krumplinak, ha kapálják?” című tanulmány.

A rendőrségnek viszont csak annyit: sok helyen a töltött libanyakat párolt vörös káposztával szolgálják fel; tán ezen a nyomon sem volna érdektelen elindulni.