Elegem van a vérszívókból!
Selmeczi Tibor
2016. 07. 06. · Hócipő 2016/14
Jaj, félre ne értsenek, ezt most nem politikai értelemben mondtam, még csak nem is holmi „bérszívókra” céloztam, nekik semmi közük a mi kis háztartási rovatunkhoz. Legfeljebb a konyhai palacsintasütőhöz, amit anno Kemény Henrik lengetett Vitéz Lászlóként a vásárban, hogy „Gyerekek, nem láttátok az ördögöt?”Ez egy későbbi recept, ha eljön az ideje, ismertetem. Addig is maradjunk a szúnyogoknál, mert jönnek. Jönnek, mint a csehszlovákok, az ember nem tud nyitott ablaknál meccset nézni. Bevallom, nem csípem őket, és minden eszközzel hajlandó lennék ellenük tiltakozni, akár óriásplakátokon is!
Hogyan védjük meg magunkat a Soros által ránk küldött szúnyogtól? Mérgeket nem szeretek magamra kenni, az ablakba kiültetett menta, muskátli meg citromfű ugyan állítólag távol tartja őket, csak hát ezek telepítése eléggé időigényes, nem valószínű, hogy összejön két himnusz között.
Marad a szúnyogháló, az ecetes permet, esetleges fokhagymás kolbász, (ez utóbbi belsőleg), vagy a vízzel hígított illóolaj a támadásnak kitett bőrfelületen permetezőleg. (Citronella, eukaliptusz, levendula, rozmaring, borsmenta is lehet.) Érdemes átböngészni a szakirodalmat, könyvtárnyi lehetőség van elüldözésükre. Kár, hogy a szúnyogok nem tudnak olvasni, igencsak elbizonytalanodnának.
Ázsiában, ahol ráadásul járványokat is terjesztenek, komolyabb módon védekeznek. Az LG például olyan televíziót hozott forgalomba, ami egy ember által nem hallható ultrahanggal elriasztja a szúnyogokat. Ilyen szerkezettel már légkondikat és mosógépeket is felszerelnek, úgyhogy arrafelé szúnyognak lenni nem fenékig tejfel.
Ezektől a technikáktól mi még kissé távol vagyunk, viszont az ázsiai országokkal ellentétben focicsapatunk, ha nehezen is, de kijutott az EB-re!
Mégis, mit tegyünk a zavartalan meccsnézés érdekében? Ha kertes házunk van, számoljuk fel a pocsolyákat, mert azok keltetőgépként termelik őket. Ha olyan lakásunk van, aminek van ablaka, virág híján elég ecetes vízzel lemosni az ablakkeretet. (Ha nincsen ablaka, akkor az ajtót. Ha ajtaja sincs, akkor kenjük be a padot, amin lakunk.)
Mellesleg nem muszáj passzívan védekeznünk, akár támadásba is lendülhetünk. Ki hinné, hogy szenzációs fegyvert vethetünk be ellenük? Nemrég találtam rá az interneten, ismertetem: Egy ásványvizes palackot középen kettévágunk, a nyakát lefelé fordítva beleszuszakoljuk az alsó részbe. (A kupakot természetesen nem csavarjuk rá vissza.) Két deci vízben feloldok egy fél bolti élesztőt, beleöntöm a „szerkezetbe”, és lesem a hatást. Nemhogy riasztóként, épp ellenkezőleg, csaliként működik majd! Ugyanis imádják az élesztő illatát, hetedhét országból jönnek megkóstolni. Belerepülnek a felülről nyitott műanyag palackba, aztán rájönnek ugyan, hogy baj van, de nem tudnak kirepülni! Vagyunk ezzel így páran.
Lám, nem kell méregdrága kütyüket vásárolnunk, fillérekből is megoldhatjuk a védekezést. Ráadásul nem nagyon bízom a szúnyogriasztó kenőcsökben, könnyen hozzászokhatnak (egy-két nemzedék, az náluk gyorsan összejön), vagy nagyon éhesek, és akkor hiába minden, újra támadhatnak.
Erről debreceni unokaöcsém jut eszembe, akit dohányzás közben tizenkét évesen csípett el a papája. Az öreg tudta, hogy egy sima verés nem riasztaná el a gyereket, ezért szakemberhez fordult, aki felírt egy olyan fogkrémet, ami után egyszerűen képtelenség volt rágyújtani, annyira keserűvé tette a füstöt. Szigorúan ellenőrzött fogmosások jöttek, ennek ellenére egyik este döbbenten fedezte fel, hogy igaz, kissé eltorzult arccal, de újra dohányzik a gyerek a fürdőszobában.
– Hogy vagy képes így cigarettázni? – kérdezte döbbenten, mire a gyerek büszkén kivágta: – Akaraterővel!
Nos, ugyanilyen akaraterővel jöhetnek ránk a szúnyogok is, ha elég kitartóak. És akkor már csak egyet tehetünk, hogy nem vakargatjuk a csípéseket, mert csak rosszabb lesz. Ne nyomjuk be kereszt alakban a körmünkkel, úgy még mélyebbre kerül bőrünkben a méreg. Legfeljebb ecettel vagy szódabikarbónával enyhíthetjük a viszketést. Ha viszont egy pohár vízben előbbieket összekeverjük, akár meg is ihatjuk. Libafröccsnek nevezik. Hogy miért éppen libafröccsnek, rejtély. Nem hiszem, hogy akadna olyan liba, aki magától meginná, pedig nagyon egészséges.
A szakirodalomban még a banán héját is javasolják a csípések enyhítésére. Másutt viszont a banánhéjat cipőpucoláshoz ajánlják. Ezt csak azért jegyeztem meg, hogy lássák, nem könnyű háztartási rovatot szerkeszteni!