A nemzeti egység előestéje

Szabados Gábor

2008. 10. 23.

A nemzeti egység előestéjén szép szavakkal méltatta a forradalmat és szabadságharcot az említett egység megtestesítője, a köztársaság elnöke. Sólyom László igazi demokrataként és köztársaságiként még a Hócipő munkatársával is szóba állt, egy mecseki borzas pitypalatty és egy kiskunsági büdös poszáta között.

Hócipő: Köztársasági elnök úr! Nagyon szép beszédet mondott a műegyetemi megemlékezésen.

Sólyom László: Igen, tudom. Sírt?

Hócipő: Sírtam.

Sólyom László: Az jó. Akkor volt katarzis. Hol ült?

Hócipő: ’56 után? ’51-ben születtem, úgy, hogy még nem nagyon vettem részt a forradalmi eseményekben. Illetve: ott álltam a miskolci bérházunk sarkánál, jöttek a szovjet tankok, én meg azt kiabáltam a többiekkel: „Mars ki, ruszki!”

Sólyom László: Azután mi történt?

Hócipő: Azután kaptam apámtól két pofont. Úgy, hogy leültem tőle.

Sólyom László: A kedves papa bizonyára kommunista volt.

Hócipő: Hát igen.

Sólyom László: Mit szól hozzá, milyen demokratikusan elbeszélgetek magával? Pedig higgye el, cseppet se érdekel, amit mond. Engem az ország népe érdekel. A magyarság. Meg a bánáti bazsarózsa.

Hócipő: Nagyon szép gondolat. Megpróbálom megjegyezni.

Sólyom László: Szóval: hol ült a beszédem alatt? Jól látott?

Hócipő: Sajnos nem voltam ott. Az MTI tudósítását olvastam. De szinte hallani véltem elnök úr hangját. És ettől el is sírtam magam.

Sólyom László: MTI? Piha! Kommunista bagázs. No jó: posztkommunista.

Hócipő: Az tetszett legjobban, hogy olyan felemelő szavakkal beszélt köztársasági elnök úr a nemzeti egységről. Tudja…

Sólyom László: Hogyne tudnám! Az egység én vagyok. Most bizonyára meg akarja kérdezni, miért nem mentem el a nemzeti csúcsra. Ami egyfajta nemzeti egységet lett volna hivatva felmutatni.

Hócipő: Valóban. Milyen szépen fogalmaz megint. Nemzeti egységet lett volna hivatva felmutatni. És miért nem mutatott?

Sólyom László: Mert nem mentem el. Egy Gyurcsány Ferenc meghívására? Hogy általam ünnepeltesse magát? Bár, ha lett volna ott egy csokor tátogó kökörcsin...

Hócipő: Ez is milyen szép gondolat. Ezt is megjegyzem.

Sólyom László: Meg a többit. Ha kérhetem. Látja, kérek. Nem utasítok, nem parancsolok, pedig megtehetném.

Hócipő: Ön nagyon jó köztársasági elnöke a hazának. A legjobb. Jelenleg. Azzal együtt, hogy vannak, akik szerint megosztó egyénisége van.

Sólyom László: Ezt visszautasítom. Tudja, kik mondanak ilyet? Megmondom: azok, akik meg vannak oszolva. Majd ha ezt abbahagyják, ha egységesen csatlakoznak hozzánk, akkor hajlandó vagyok.

Hócipő: Mire?

Sólyom László: Arra, hogy hajlandó legyek. Addig viszont felőlem vihetik az ujjlenyomatukat, ahová akarják. Akár Amerikába. Miközben természetesen értük is vérzik a szívem... Ez nem szép? Mint a mocsári angyalgyökér.

Hócipő: De, de, csak elgondolkodtam...

Sólyom László: Nono! Amikor én beszélek?

Hócipő: Bocsánat.

Sólyom László: Megbocsájtok. Sőt. Azt kívánom, hogy maga is ünnepeljen méltó módon. Bár, ahogy így elnézem magát, szerintem velük fog ünnepelni. És nem velünk. Legkevésbé pedig a cifra kankalinnal!