A nagy kéményseprő háború
Megyesi Gusztáv
2016. 04. 13. · Hócipő 2016/08
Kevés a kéményseprő Magyarországon, ezért a katasztrófavédelem sürgősen megkezdte kéményseprők toborzását. Azért kevés a kéményseprő, mert a kormány a rezsicsökkentés jegyében annyira levitte az árakat, hogy a kéményseprő cégek sorra tönkremennek, hiszen a bevételük csaknem a harmadával csökkent.Viszont egy olyan országban, mint Magyarország, ahol a házakon általában kémények merednek az ég felé, hogy ott menjen ki a füst, időként ki kell takarítani a füstjáratokat és ellenőrizni a tűzhelyeket. Korábban nyilván fölvetődött a kormányban is, hogy esetleg meg lehetne szüntetni a kéménytisztítást, az ország demográfiai helyzete azonban ezt sajnos kizárta, értve ezen, hogy rosszul szellőző kémény esetén a tökéletlen égés következtében szén-monoxid képződik, s hiába olyannyira sikeresek a kormány reformjai, ezek nem kompenzálhatják a fűtési idényben szén-monoxid-mérgezés okozta emberi veszteségeket.
Viszont az eddigi évenkénti ellenőrzés helyett már csak kétévente kell ellenőrizni a kéményeket és a kályhákat. Ha nincs elég kéményseprő, akkor a törvény szerint a katasztrófavédelemnek kell beszállnia. A helyzet azonban az, hogy Bakondi György volt katasztrófavédelmi főfőnökön, az ország belbiztonságáért felelős miniszterelnöki tanácsadón kívül senki se ért a katasztrófavédelmiek közül a kéménysepréshez, Bakondi is csak azért, mert ő mindenhez ért. Ez természetesen a magyarság hétköznapi kultúrájának és hiedelemvilágának a megváltozását is maga után vonja, hiszen ha nincs kéményseprő, akkor az emberek nem fogják megcsavarni kabátjukon a gombot, következésképpen nem lesz szerencséjük, hacsak nem futnak össze Bakondi Györggyel, akit viszont nehéz felismerni az utcán, mert nem visz a vállán karikába hajtott drótkefét, és nem nyom barackot a gyerekek fejére.
Bakondi mindenesetre a jövő héten mondja el híres ceglédi toborzóbeszédét, melyben kétszázezer kéményseprőt kér a nemzettől, sőt a toborzóval egyidejűleg propagandacélokból néhány házban ki is kormozza a tűzteret. Annak idején persze a toborzókon bort is adtak a kiszemelteknek, ez itt elmarad, ugyanis más városokban is toboroz a kormány, csak ott katonákat, mégpedig a közmunkások körében. Az eddigi akciók nem nagyon sikerültek, Gyomaendrődön például negyven közmunkás közül egyet sem sikerült egyenruhába bújtatni. Ismerve a kabinet gondolkodásmódját, a kormány feltehetően a szemétszállítás és a hulladékszállítás frontjáról csoportosít majd át erőket. Ez azért lesz lehetséges, mert oly sok terület után végre a szemétszállítást és a hulladékkezelést is átveszi az állam. Ha tehát a hadvezetés úgy látja jónak, akkor a jövőben a harckocsik mellett nagyszámú kukásautó is felvonul majd a határainkon; ezek a narancssárga szemétszállító autók a szisszenő, majd élesen csattanó hangjukkal különösen a hajnali órákban mérhetnek megsemmisítő csapást a hangokra igen érzékeny ellenségre.
A központosítás nagyon fontos. Amióta sikerült például a honi cirkuszművészetet miniszteri biztos kezébe adni, nem lehet nem észrevenni, hogy a légtornászok mennyivel magabiztosabbak, miként a komolyzene sem volt még annyira komoly Magyarországon, mint most, amikor szintén minisztériumi biztos vigyázza a zenei fejlődés egységes mivoltát.
Nem akarunk most seregszemlét tartani az ország összes miniszterelnöki meg miniszteri meg kormánybiztosa fölött, csak annyit jegyzünk meg, hogy számuk jóval meghaladja már a százat, s működésükkel lefedik a teljes magyar valóságot. A Várbazártól kezdve Pakson vagy a Várbazáron túl a nyugdíjvédelemig és a stadionépítésig mindennek van kormánybiztosa, természetesen a miniszterelnöki megbízottak és biztosok végzik a legfontosabb munkát. A már említett Bakondi György például volt már a téli felkészülés kormánybiztosa, „télfelügyelő”, s elég nagy sikereket mondhatott magáénak, valamint volt – és most szó szerint idézzük a titulusát – „a közszolgálati életpálya kidolgozásával összefüggő feladatok végrehajtásának koordinálásáért, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai, a közszolgálati jogviszonyban állók és a Magyar Honvédség hivatásos állománya új életpályamodelljének összehangolásával kapcsolatos belügyminiszterre háruló koordinációs feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztos”.
A múlt héten felhívtuk őt telefonon, hogy megkérdezzük, hol tart a kéményseprő-toborzás.
– Jó napot kívánok – kérdeztük –, a közszolgálati életpálya kidolgozásával összefüggő feladatok végrehajtásának koordinálásáért, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai, a közszolgálati jogviszonyban állók és a Magyar Honvédség hivatásos állománya új életpályamodelljének összehangolásával kapcsolatos belügyminiszterre háruló koordinációs feladatok ellátásáért felelős volt miniszteri biztossal beszélünk?
– Igen – felelte készséggel –, Önök a közszolgálati életpálya kidolgozásával összefüggő feladatok végrehajtásának koordinálásáért, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai, a közszolgálati jogviszonyban állók és a Magyar Honvédség hivatásos állománya új életpályamodelljének összehangolásával kapcsolatos belügyminiszterre háruló koordinációs feladatok ellátásáért felelős volt miniszteri biztossal beszélnek. Mit parancsolnak?
Sajnos, mire idáig értünk, elfelejtettük, hogy mit akartunk kérdezni, így csak később tudunk beszámolni arról, hogy hol mekkorák az esélyeink a kéményseprő-háborúban, mert ne felejtsük el, harc ez is a javából, ahol nagyon is a bőrünkre megy a játék. Hacsak közben a szén-monoxid-mérgezést be nem tiltotta a kormány.