Csatorna töltelék - 2008/20
Para-Kovács Imre
2008. 09. 24. · Hócipő 2008/20
Mindenevő vagyok, de azért meglehetősen ritkán kapcsolok a Duna TV-re éjfél után, most azonban megtettem, mert csak. Az történt, hogy négy ember énekelt, aztán bekapcsolódott Dés László és a Balázs Elemér kvartett, én pedig konkrétan a földbe gyökereztem, mert olyan zseniális zenét kaptam az arcomba, amit nagyon, de nagyon ritkán. Lehet, hogy nálam muzikálisabb és műveltebb szakértők már értékelték ezt a koncertet, ami két éve volt, de én csak most hallottam, úgyhogy lelkesednék kicsit, mert oly’ ritkán ér ilyen élmény. Barátaim, lesz magyar feltámadás!
Ennyit a lelkesedésről.
Egyébként nem mondanám, hogy hozzánőttem a távkapcsolóhoz, napok teltek el tévé nélkül, és ha mégis, akkor az amerikai sportadón, a NASN-on időztem, és amerikai futballt bámultam, gyakorlatilag az NFL teljes fordulóját végignéztem, utána pedig egyetemi futballt, szóval ha a szerkesztőségben valaki azzal fogad, hogy Fodor Gábor céget alapított Orbán Viktorral, azon sem lepődöm meg, anynyira kiestem a politikai univerzumból. Vetélkedőket meg eddig sem nagyon.
Megérkezett viszont otthonunkba a HD National Geographic, na azzal elbíbelődöm rendesen, ha éppen nem kell nagyon dolgoznom, mert a szőrös és pikkelyes állatoknak kifejezetten jót tett a nagy felbontás, sokkal szőrösebbek és pikkelyesebbek, mint eddig voltak.
A valóság sokkal szórakoztatóbb, mint a tévéműsor.
A minap például egy megviselt arcú, de csillogó szemű hajléktalan asszony ácsorgott az éjjel-nappali előtt, és azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy amennyiben lehetséges, vásároljak neki egy kis konyakot, valamint csokoládét. Mondtam is rögtön, hogy ez így, csokival együtt megtagadhatatlan kérés, úgyhogy mindjárt hozom is, mire ő sejtelmesen pipázni kezdett.
Még ugyanezen a napon (nem tudom, emlékeznek-e, de volt itt magyar kánikula, és ez pontosan akkor történt, amikor rekordokat döntögettünk, és mindenki olyan alulöltözött volt, amennyire csak mert) bejött egy vásárló mögöttem a közértbe. Úgy volt öltözve, mint a zs-kategóriás filmekben a sorozatgyilkos: kapucni, garbó, kendő a száj előtt, és megállt a polc előtt. Aztán állt és állt. A polcon éppen semmi sem volt, tehát nem a termék kiválasztása tartott ilyen sokáig, hanem egyszerűen rájött a polc előtti álldogálás kényszere, az eladó pedig kétségbeesetten tekintgetett körbe, de semmi sem történt, állt öt percet az üres polc előtt, majd kiment.
Nem állnak rendelkezésemre statisztikai adatok, de mintha többen lennének a bolondok a normális embereknél, méghozzá szignifikánsan. Legutóbb valaki el akart nekem adni egy nagy lehullott vakolatdarabot a Retek utcában, előtte pedig lábon lőtték a zálogház eladóját. Szembejön a postás, és arról akar meggyőzni, hogy engem Kovács Istvánnénak hívnak, dacosan lebiggyeszti a száját, és látszik rajta, gyanús vagyok neki, hiába tagadom. Az Elmű tájékoztat, hogy ha a már öt éve halott Fekete Jánosné (az Elmű szerint Fekete Jánosné én vagyok) nem fizeti be a nyaralójában a villanyszámlát, akkor borzalmas dolgok fognak történni, én pedig hatodszor is barátságos levélben közlöm velük a gyászhírt.
Nemrégiben maradt egy kevés pénzünk, amit éppen nem kellett elkölteni, úgyhogy egy részvénycsomagba fektettük. Bankot nem írok, annyira azért nem érdekes a sztori... Egy nagyon kedves, bár talán túlságosan fiatal lány kezelte ezt a részvénycsomagot, aki egyik beszélgetésünk alkalmával megkérdezte, hogy nem tudok-e neki valamilyen munkát szerezni, mert nem tudja kifizetni az albérletét. A bróker. Mondtam, hogy sajnos nem tudok, és most azonnal kérem a pénzt vissza, a viszontlátásra.
Cégkivonatot rendeltem online. E-Magyarország, csoda és tisztelet, hát már ilyesmit is lehet?!
Hurrá! Azt írják, hogy három perc, amire csak kicsit vontam meg a vállam, mert nem tűnt életszerűnek, de arra gondoltam, hogy ha fél óra, akkor is jobb, mint a Cégbíróságon ácsorogni. Elutaltam a pénzt, és vártam. Ennek még csak négy napja. Mondjuk, türelmes vagyok, de mintha akadozna a rendszer. Inkább vettem volna meg a lehullott vakolatdarabot a részeg kőművestől...
Úgy döntöttem, hogy elhagyom a liberális oldalt, és ultrakonzervatív leszek ezentúl: azonnal állítsuk vissza a monarchiát! Habsburg Ottó legyen a királyunk, és nevezzük ki zsákutcának Petőfi Sándort. Kipróbáltuk, nem jött be a nemzeti önállóság, nem kell ezt szégyellni, másokkal is előfordult, nézzük csak meg Afrikát. Széchenyinek és Eperjes Károlynak igaza volt: Kossuth egy idióta.
Most éppen végighallgattam egy embert, aki meg akarja cserélni az ajtaját az ablakával. Papírt is hozott, és kérte, hogy írjam alá, miszerint nincs kifogásom ellene, ha ezentúl az ajtaja helyén ablak lesz és viszont. Szó nélkül aláírtam.