Nem mind rokon

Megyesi Gusztáv

2016. 01. 20. · Hócipő 2016/02

Az azért igen méltánytalan a hazai gazdasági elitre nézve, hogy a legjobb sportolóknak rendeztek gálát a Nemzeti Színházban, nekik pedig nem. Holott nekik is van év végi listájuk, hogy kik szerepeltek a legjobban.

Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, örömmel konstatáljuk, hogy a tavaly önállóan elnyert közbeszerzési tendereket tekintve a Garancsi Istvánhoz köthető cégek lettek az elsők, mintegy 47 milliárd forint értékben. A második helyen a Duna Aszfalt végzett a Századvég Alapítvány előtt, de az első tízbe is csupa nagyágyú került be, így Csetényi Csaba Pasa-parki lakos cégei, az Elios Zrt., s persze Mészáros Lőrinc és társa több vállalkozása, sőt még Simicska Lajos is felbukkan, a lista elkészítése idején természetesen még érintetlen hirdetőoszlopokkal.

Mármost a lista nem csupán a jövedelemviszonyok vagy a kriminológia szempontjából fontos, hanem a jövő genealógusai számára is komoly információkkal szolgálhat. Értve ezen, hogy a győztesek igen dicséretre méltó családi vagy egyéb kötelékeknek, netán kötélnek köszönhetik sikerüket. A kötél szót azért használjuk, mert a magasan első Garancsi István a saját bevallása szerint nincs ugyan rokoni kapcsolatban a miniszterelnök családjával, de Orbán Viktor régi kötélbarátja. Hozzá is tesszük mindjárt, hogy a kötélbarátság nem az elmúlás egy igen sajnálatos, ám a régi büntetés-végrehajtásban nagy előszeretettel alkalmazott módjára utal, hanem a hegymászók közötti kötél általi kapcsolatra, noha meg kell jegyeznünk, hogy Garancsi István kötélbarátját még soha senki se látta sziklák peremén napraforgómagot enni.

A Duna Aszfalt viszont annak a fiatalembernek a tulajdonában (is) van, aki hamarosan Mészáros Lőrinc felcsúti gazda veje lesz, az Elios Zrt. pedig a miniszterelnök vejéé volt a múlt év második feléig. Az olvasó nyilván kakukktojásnak tekinti Csetényi Csabát, akinek aztán végképp nincsen semmi köze a miniszterelnökhöz, viszont Rogán Antal közvetlen szomszédja a Pasa-parkban, ami ma már kezd erősebb szál lenni, mint a rokoni. Ilyen alapon a Századvég Alapítvány is kilóg a sorból, hiszen egyetlen tagjuk vagy alkalmazottjuk sem áll közel a miniszterelnöki famíliához, ám az elnökük, Lánczi András olyan elánnal és olyan megdönthetetlen ideológiai okfejtésekkel védi a miniszterelnökét, hogy szinte családtagnak tekinthető. Hogy mást ne mondjunk, az elnök képes volt azt mondani, hogy „amit korrupciónak néznek (mármint az emberek és a jogászok, A szerk.) az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”, egyébként pedig „a korrupciónak van 13-14 kidolgozott társadalomtudományi értelmezése, ám az nem szerepel közöttük, hogy ha nemzeti érdekért teszik ezt vagy azt, az eleve korrupció”.

Igaz, ami igaz, a családi fészek melegében sokkal hatékonyabban szolgálható a nemzeti érdekek, mint mondjuk egy tendert nyert vadidegen ember társaságában. Ám vegyük észre, hogy a család nem feltétlenül a leghatékonyabb formája a nemzet szolgálatának. Pár évvel ezelőtt még azon füstölögtünk, hogy a trafikpályázatokat többnyire családtagok nyerik, s hogy még Szatmáry Kristóf gazdaságszabályozási államtitkár tulajdon szülőanyja is trafikbérlő lett, akárcsak Lázár miniszter barátjának, a Continental cégcsoport egyik tulajdonosának, Sánta Jánosnak a családtagjai. Vagy hogy a felcsúti gazda, Mészáros Lőrinc családja úgy szerzett legutóbb 1400 hektárnyi földet Fejér megyében nagyjából kétmilliárd forintért, hogy a családtagok aktívabbak voltak, mint disznóölés idején. Senki nem vitatja, hogy sokkal hatékonyabb famílián belül kiadni egy utasítást a birtok vagy a cégcsoport terjeszkedésére, s hogy sokkal egyszerűbb családon belül tárgyalni az ellenőrzési csoport képében megjelenő unokaöccssel, mint a csoda tudja, hogy kicsoda ellenőrrel, akinek esetleg hetekig kell magyarázni, hogy az adóelkerülés, a kartellezés és az előre eldöntött tendergyőzelem kizárólag a nemzet érdekét szolgálja.

Igen ám, de mi van, hogyha például Rogán Antalnak eszébe jut valami nagy üzlet, de hiába csoszog át Csetényi Csabához a szomszédba, az nincs otthon, mert leszaladt a boltba. Vagy mit csinál Matolcsy György jegybankelnök, ha telefonálni akar sürgős üdülővásárlási ügyben a Balatonakarattyán polgármesterkedő feleségének, de az épp kinyomta a telefont? Ilyenkor megáll a GDP növekedése? Hiába a rokoni vagy a jószomszédi kapcsolat, sajnos a rokonnak, jóbarátnak is viszonylag elég nagy az önálló mozgástere, s nincs annál idegesítőbb, mint amikor általuk kerül homokszem a gépezetbe. A magunk részéről Matolcsy György helyében amúgy sem favorizálnánk, hogy Matolcsyné Balatonakarattyán legyen polgármester, az ifjabb Matolcsy pedig az észak-balatoni térségben vegyen állami kölcsönből bútorgyárat magának, polgármester tudniillik háromezer van az országban, a világ legjobb fürdőhelyei és kaszinói pedig teli vannak bútorgyárosokkal; mi inkább a felségünket és fiunkat jegybank-alelnöki tisztséggel lepnénk meg karácsonyra.

A jövő útja azonban nem ez. Hanem, hogy az ember ne támaszkodjék se rokonra, se barátra, se szomszédra, hanem legyen a maga ura minden téren. Mint Győrffy Balázs képviselő, agrárkamarai elnök, aki legutóbb saját magának módosíttatott törvényt a parlamentben, miáltal nemcsak, hogy földtulajdonossá vált, de kijárta, hogy akár az ötszörösére is emelheti az immáron az ő földjét bérlő gazda bérleti díját, így jutva évi akár egymilliós többletjövedelemhez.

Jobb, ha az ember nincs kitéve a rokonai kénye-kedvének.