Orbán a pokol tornácán
Ágh Attila
2016. 01. 06. · Hócipő 2016/01
A ballada eredetileg táncdalt jelentett olaszul, drámai fejleményekkel. Így a jelenlegi helyzetünk bemutatásához Arany János híres verse, „Az ünneprontók” záróstrófája adhatja meg az alaphangot, imigyen:„Éjfélt, hogy üt a toronyóra közel,
Kénkő fojtó szaga terjedez el;
S mint szél, ha forogva ragad port:
Úgy táncol el, egy bősz harci zenére,
(Mondják a pokol tüzes fenekére)
Az egész őrjöngő csoport.”
Arany János 1877-ben írott balladája szerint az ördög a tivornya – másképpen szólva úri muri – tetőpontján, amikor éjfélt üt az óra, pokolra táncoltatja a bűnösöket. 2015 végén Orbánék őrjöngő csoportja ugyan még hangosan tivornyázik, de az ördögök készenléti rendőrsége és terrorelhárító osztagai már készülődnek a hatalmi delíriumban szenvedő csoportnak a pokol tüzes fenekére való elszállítására. Ámen. Úgy legyen.
Visszatekintve ugyanis az egész nemzetközi anekdotakincs arról tanúskodik, hogy az emberek a pokolba kívánták, és a pokolba is küldték a kedvenc diktátoraikat. A híres-neves pokolbéli anekdoták főszereplői Hitler és Sztálin, bár ott cselleng a nyomukban a Kárpátok géniusza, Ceausescu is, akik az anekdoták szerint már elnyerték méltó helyüket a pokol mély bugyraiban. Hitler például az anekdotakincs szerint a Talmudot fordítja németre a pokolban, Sztálin pedig Miklóssal, minden oroszok cárjával van egy cellában összezárva és egy üstben rotyogtatva.
A nagy diktátorok kora azonban már elmúlt, és gyengécske utódaik még csak a pokol tornácán üldögélnek, várnak a történelem végítéletére. A nagy elődökhöz képest Lukasenko is csak gyenge kezdő, míg Fico és Ponta meg csak egyszerű pancserek. A gyehenna szavunk viszont az iszlámból való, és nem is lenne olyan meglepő, ha a törökök is a pokolra kívánnák a nagyérdemű Erdogant. Ám ezek az új, a nagy elődökhöz képest betegesen gátlásos kis diktátorok maguk is rövidesen a pokol fenekére kerülnek majd, hiszen az emberiség azért találta ki a poklot, hogy legyen hová küldenie ezeket a pokolfajzatokat. Ezek a kisstílű diktátorkák azonban még a pokol tornácán ülve, a végítéletre várva is azon versengenek egymással, hogy melyikük volt sikeresebb a maga országában a földi élet pokollá tételében, bár számunkra nem is kérdés, hogy Orbáné ez a kétes dicsőség.
A pokol tornáca évszázadokig jól belakott hely volt a válogatott gonoszoknak, de most mégis nagy baj van vele. 2007-ben a Vatikán teológiai bizottsága úgy döntött, hogy a pokol tornáca nem is létezik, és ezért a pápa törölte az egyház szótárából. A jó hír viszont az, hogy senki se figyelt oda erre az elkapkodott döntésre. Annyi gonosz ember van ugyanis mostanság is, hogy pokol tornácára világszerte nagy a társadalmi igény. Ezért valósággal tolongás van ott, hiszen a pokol mélységes fenekére való táncoltatás előtt a bűnösök megvárakoztatása és kigúnyolása maga is a büntetés része. Az angolszász világban virágzik a Hell’s Corner média üzletág a könyvektől a filmekig, mint a pokol tornácának betelepítése a gonoszok színe-javával, pedig ők igazában még fel se fedezték Orbán összes érdemeit. De azért az sem véletlen, hogy a pokol tornáca Szolzsenyicin 1968-as regénye és Sztálin viselt dolgai alapján vált divatos kifejezéssé világszerte. Ezek a műveletlen nyugatiak ugyanis el sem tudtak képzelni olyan kifinomult intézményt, mint a saraska, az elit börtön, amit a rendszer olyan ellenségei számára találtak fel, akiknek zseniális alkotótevékenysége nélkülözhetetlen volt a diktatúra működtetéséhez. Persze, persze, a köznép számára a saraskán, a pokol tornácán túli egész világ maga volt a földi pokol.
Nos, 2015 szilveszterén az a nagy szenzáció, hogy Nagy Szent Gergely pápa (Gregorius Magnus) kötelezettségszegési eljárást indított a mennyei hivatalból a giccsesen kereszténykedő és álarcban ájtatoskodó Orbán-kormány ellen, és az általa minősített hét főbűn minden kategóriájában vétkesnek találta. A végítélet a pápa főműve, a Magna Moralia, az akkori Európai Unió korabeli alapszerződése új kiadásában jelent meg, valahol, még az interneten is túli balladai homályban. Ám most, 2015 végén mégis nyilvánosságra került a „Nagy az Isten Állatkertje” kezdetű mennyei enciklika mellékleteként, amit máris lepocskondiázott az ómagyar idők névre elkeresztelt sajtóförmedvény.
A korabeli pápai honlap szerint az első főbűn, a bűnök bűne a kevélység (Superbia). A kevély ember az önimádat mestere, mert lufiként nagyra fújja fel magát, és félistenként – prózában szólva, Európa erős embereként – imádja saját magát. Történelmi szereplőként pózol, mert a kevély ember hiú is, és magát megmentőként mindenki fölé helyezi. De minél nagyobbra fújja fel magát, annál hamarább szétdurran, mert a lufi belülről csak üres marad. A keleti kutya hiába ugat, az európai karaván halad. Bárki azonnal beláthatja, hogy a bűnök bűnét valósággal Orbánra találták ki, akinek a címerállata a magát billegető, táncos lábú páva.
A második, de még igen előkelő főbűn, a fösvénység (Avaritia) a javak megszerzésének habzsolása, és az összegyűjtött javakhoz való beteges ragaszkodás. A fösvény ember mindent magának akar megszerezni, és azzal hízeleg magának, hogy a vagyonát csak a saját tehetségének köszönheti. Aki Orbán tivornyázó, hatalomban őrjöngő csoportjában a Kilopom MegaBank megalapítójára, Matolcsyra gondolt, azé a találat. Matolcsy címerállata a hörcsög, persze tele pofazacskóval ábrázolva.
A harmadik főbűn, a bujaság (Luxuria), az élvezetek korlátlan növelésére való törekvés, mint élvhajhász életmód, a gyönyörök állandó kergetése. Olyan pokolfajzat Orbán kénkövesen bűzlő csapatában tucatszámra akad, aki szerint neki mindent szabad, aki isteníti a szabadosságot, és mindig csak kapni kíván. De ki is versenyezhetne ebben a kellemetes főbűnben a sok családot egyszerre szerető, a füveket és a fákat is kedvelő Deutsch Tamással, amikor elindul hazulról a mámoros hajnal elé? Deutsch címerállata nyilvánvalóan az üregi nyúl.
A negyedik főbűn az irigység (Indivia). Az irigy emberben mások értékei alapján ellenséges indulat gerjed, míg azok vesztesége kárörömet vált ki belőle. Magányos utcai harcosként mindenkinek nekitámad, másokból gúnyt űz, a saját rémtetteit félremagyarázza, másokra tolja át, Európát pedig kocsmai stílusban támadja. A betegesen puritán, amúgy sátáni mosolyú Lázárnál ki is lehetne érdemesebb erre a főbűnre? Ha valaki mégis megpróbálná, akkor Lázár amúgy is, ezt is rögvest elirigyelné tőle. Lázár címerállata a magányosan vadászó komorói varánusz gyík.
Az ötödik főbűn a torkosság (Gula), mint habzsolás az evésben-ivásban és birtoklásban, vagy éppen a négyzetméterek táguló világában. A mértéktelenség általános jellemvonássá, végtelen birtoklási vággyá vált ebben a hatalomban tivornyázó ördögi hordában, olyan gördülő gömböccé, ami mindent felfal és lenyel. De maga Rogán, az Arogán, a minisztériummentes lenyúlási miniszter éppen a legjobb úton van ahhoz, hogy most a saját hatalmának a táguló világát az irodája négyzetmétereivel gyarapítsa, így az övé a pálma a telhetetlenség főbűnében. Rogán címerállata a varacskos disznó, aki mindent feltúr és felfal, ami csak útjába kerül.
A hatodik főbűn a harag (Ira). A harag a megsértett, várakozásaiban csalatkozott, szokásaiban megzavart ember túláradó indulata. A harag a megtorlással párosulva bosszúvá változik az ellenségesnek vélt világgal szemben, és vidáman működteti a paranoiát, az üldözési mániát. Akinek a „gyűlölködöm, tehát vagyok” mély pokoli bölcsességéről árulkodó téziséről Kövér jut az eszébe, az nagyot nem tévedhet. Legfeljebb kiválthatja a házelnök úr újabb haragját, amit egyébként úgysem úszhat meg. Kövér címerállata a tasmaniai ördög, ami fekete és kicsi, de mindenkinek nekiront.
A hetedik főbűn a lustaság (Acedia), másképpen – előkelőbben és pontosabban – szólva a „Jóra való restség”. Az ilyen ördögfiókát testi és lelki lustaság jellemzi, vonakodás minden erőfeszítéstől, áldozathozataltól és konfliktustól. Mivel a henyélés és a szellemi tunyaság minden egyéb bűn forrása is, ezért a kormányzati körökben a jóra való restség miatt bizony görbül a gerinc és elsorvad a jellem. A nagy jelenlevő-távollevő Áder a legtutibb jelölt erre a főbűnre, bár bizonyosan megpróbálná magát a pokolra szállást is ellazsálni. Nemhiába, Áder címerállata a lajhár.
De ne feledkezzünk meg a főbűnök modernizációjáról se, hiszen a szorgoskodó egyházatyák később hozzáadták a héthez a nyolcadik főbűnt is, ami végül is minden más bűnt lepipál. A nyolcadik főbűn leányneve a hazugság (Vanitudo, Mendax), új keletű neve viszont a demagógia, magyarán a tömeges átverés. Ennek mestere a Habony álnéven ismert életművész, a kormány közös magánembere, a gyakori közleszereplő és magánkívüli turista. Habony címerállata a színét és helyét gyorsan változtató polip.
Ezzel a nyolc főbűnnel máris előttünk van a pokol tornácán a Fidesz teljes Politikai Bizottsága. A haladó bolsevik hagyományoknak megfelelően már kiretusálták a korábbi fényképekből Simicskát, aki pedig maga is szorgalmasan végigpróbált minden főbűnt. Ám neki az igazi főbűne az, hogy ezt az egész hatalmi dáridót, a fideszes delírium tremenset, akarom mondani kredencet megrendezte és a cechet kifizette. A pokolban a főördögtől mégis jó előre hűtött luxuscellát kapott, hiszen azzal bűnhődik most, hogy a Svájcban bejegyzett Ördög Zrt.-n keresztül az egész őrjöngő Orbán-csapat teljes pokoljárását, pokoli maceratúráját is neki kell megfizetnie.
Arany János balladája szerint az ünnepeket meggyalázó tivornyázóknak, ahogy megszállja őket a hatalmi tobzódás őrülete, maga az ördög jön el muzsikálni, és amikor – Arany Jánossal szólva – „Az egész tivornya kifáradt”, táncolva magával ragadja őket a pokol mélységes fenekére. 2015 szilveszter éjszakája után a tivornyázók ugyan folytatják még a hatalomban való őrjöngést egy ideig, de ez az úri muri már nem tart soká. Belzebúb terrorelhárító egysége rövidesen a bősz harci zenére, a megérdemelt helyére, a pokol mélységes fenekére táncoltatja ezt az egész őrjöngő csoportot. Halleluja, mondaná erre Gregorius Magnus.
A mellékelt írást kizárólag olvasói levélként közöljük és a Szerkesztőség egy emberként elhatárolódik a neves politológus dolgozatától. Egyrészt azért, mert itt most nem részletezendő okokból a ránk kényszerített takarékosság miatt a Szerkesztőség mára kizárólag egy emberből áll, másrészt a hét főbűnről a Bibliában egy sor sincs, több vatikáni tudós szerint kizárólag Nagy Szent Gergely pápa magánvéleményének, maximum irodalmi munkásságának tekinthető. Nem véletlen, hogy Hieronymus Bosch se a falra, hanem csupán egy asztalra festette. A lutheránusok és a kálvinisták pedig kezdettől fogva elhatárolódnak tőle, hiszen Luther a búcsúcédulákkal, a bűnök megváltásával kapcsolatos visszaélések miatt szögezte ki a tanait a wittenbergai székesegyház falára.