Ketten az NDK-ból

Trunkó Barnabás

2015. 12. 23. · Hócipő 2015/26

Talán 1985-ben találkozhattak volna először, amikor a Német Demokratikus Tudományos Akadémia kémia-fizikai kutatóintézetének tudományos munkatársa, bizonyos Kasner kisasszony ebédidőben kiment sétálni a Brandenburgi kapu környékére, a jó oldalon. Valahányszor errefelé járt, mindig megcsodálta a szovjet nagykövetség városrésznyi épülettömbjét, és a tetején lobogó zászlót.

Talán ezért nem vette észre azt a nagykövetség elé kanyarodó, megkímélt állapotban lévő, garázsban tartott, 1500-as Lada típusú gépkocsit, amelyből egy hideg tekintetű, ruganyos léptű fiatalember szállt ki. Arról meg fogalma sem lehetett, hogy az illető a drezdai Barátság Házának az igazgatója, sőt még az sem keltette fel az érdeklődését, hogy a vezető rutinos mozdulatokkal rendszámot cserélt a járművön.

Azt meg már nem is láthatta, hogy a kapuban szolgálatot teljesítő gárdaezredes látványosan szalutál a látogatónak; Kasner kisasszony közben már a sarki diplomataboltból cekkerekkel távozó vevőket bámulta irigykedve.

Szóval, ez lehetett volna Angela Merkel és Vlagyimir Putyin első találkozása, de erre csak később kerülhetett sor.

Vologya egy ideig még Drezdában mélyítgette a barátságot alezredesi rangban, majd vásárolt egy Leningrádba szóló repülőjegyet, de a schönefeldi reptéren a hangosbemondó már a szentpétervári járathoz szólította az utasokat. Észak Velencéjében amolyan főpolgármester-helyettes lett, de 1996-ban újabb repülőjegyet vett, és Seremetyevón landolt; Moszkvában éppen akkor választották újra – vitatott körülmények között – Jelcint. Az immár tartalékállományban lévő Vova hamarosan a KGB-utód FSZB főnöke lett, de innen is távoznia kellett, mert Borisz papa 99 nyarán kinevezte őt az orosz kormány élére. Nem sokáig koptatta a miniszterelnöki bársonyszéket, mivel Jelcin szilveszter hajnalán újra videoszalagra mondta a már Mikuláskor rögzített újévi köszöntőjét; bejelentette, hogy visszavonul, mivel Vova szabad elvonulást ígért neki, és megígérte, hogy a családját is futni hagyják. Az ideiglenes államfői tisztséget Putyin vette át. A következő évben megtartott választások után a Győzelem Napjának előestéjén Vologyát Oroszország elnökévé avatták.

Közben Angela is abbahagyta kvantumfizikai kutatásait, egy pártegyesülés kapcsán CDU-s lett, majd a Kohl-kormány ifjúsági, nőügyi, környezetvédelmi és atomreaktorügyi minisztere. A 2005-ös választásokon pedig lenyomta Schrödert, kancellári beavatására csináltatott egy új nadrágkosztümöt, azóta is ennek a klónjait hordja.

Ettől kezdve a fiatalok gyakran találkoztak, mint az egykori veronaiak; hasonló családi háttérrel. Hamarosan együtt látták őket a világ legbefolyásosabb személyiségeit publikáló Forbes magazin címlapján is: Vologya volt az első helyen, Angela a másodikon; a bronzérmes egy afroamerikai lett Washingtonból.

Idén még a szokásosnál is gyakrabban randiztak. Angela nagyon zokon vette, hogy Vova einstandolta a Krím-félszigetet, ahol – még kvantumfizikus korában – felejthetetlen két hetet töltött szakszervezeti csereüdülés keretében, a szuvenír matrjoska-baba még mindig a dolgozószobáját díszíti. Vologya nyeglén fogadta a dorgálást, és pimasz módon tovább folytatta a geopolitikai pettinget Délnyugat-Ukrajnában. Amikor a térségben lelövődött egy polgári utasszállító gép is, Angela végleg kiborult. Megbeszélte az EU-s fiúkkal, hogy megszívatják Vovát, és gazdasági embargót csinálnak, hiszen a mesékből is tudjuk, hogy a medvét milyen érzékenyen érinti a méz megvonása. Vologya kezdetben a vállát vonogatta, bár akkor már sejtette, hogy ez a spiné nem semmi. Persze voltak még tartalékai, ha nem is mézből, de például olajból, arra viszont nem számított, hogy Angela sonderangebotot gründol az energiapiacon egy fekete fiú segítségével.

Az Angela–Vologya tengelybe homokszemek kerültek (ez fordítási hiba az egyik sajtónyilatkozat kapcsán), mint ahogy hasonló történt a győzelem 70. évfordulóján Moszkvában is, ahova Angela csak késve érkezett, amikor a Vörös téren már összesöpörték a parádé után hátrahagyott McDonald’s-os papírzacskókat. Vologya fáradt lehetett a győzelmi bankett után, mert védelmébe vette a Molotov–Ribbentrop paktumot, Angela viszont törvénytelennek minősítette a Krím lenyúlását.

A Kreml gazdája úgy gondolta, hogy ő ért a nőkhöz, ezért apró ajándékokkal kedveskedett a Muttinak: Vova a virágot nem szereti, ezért bedobta a Putyini Sólymokat, hogy bombázzák meg egy kicsit az ISIS-t, de elég nehéz volt kidumálnia, hogy a pilóták rossz térképet kaptak.

Közben Angelának is megvolt a maga baja, bár a világválság, és az eurókrízis talán már elmúlt, de a menekültügy elég bonyolult lecsó; tett egypár nem eléggé átgondolt ígéretet: például hogy befogad minden hungarikum-szögesdrót által megtépázott migránst.

Legutóbb a párizsi klímacsúcson találkoztak, ahova azért mentek el, hogy meghallgassák Áder 3 perces beszédét a leendő unokáiról. Angela valójában Orbánnal akart találkozni, mert Máltán valahogy elkerülték egymást, de csalódottan tapasztalta, hogy a büfében csak Obamát látta, mert Viktor éppen Teheránba utazott az ajatollahhoz. Vologya kérésére Angela itt is leült egy kávéra az orosz elnökkel, aki nehezményezte, hogy a hölgy megfúrta a G20-ak szankciókat enyhítő kezdeményezéseit, de a Mutti hajthatatlan maradt: amíg a minszki megállapodásban rögzítettek meg nem valósulnak, addig nincs méz! - mondotta, majd rendelt a kávé mellé egy orosz krémtortát is.

Mennyivel más lett volna a világ sorsa, ha 1985-ben találkoznak, és az Unter den Lindenen beülnek egy cukrászdába.