A Sakálok napja

Trunkó Barnabás
2015. 12. 09. · Hócipő 2015/25
Megbeszéltük a Dodóval, hogy ő lesz a hajtó, én meg majd lövök! Persze jobb lenne, ha Dodó kezelné a fegyvert, mert amikor még volt Vidám Park, lőtt az unokájának egy plüssmackót is a hurkapálcikás céllövöldében. De Dodónak most valami szemnyavalyája van, csak jövő februárra kapott előjegyzést az SZTK-ba, addig meg nem várhatunk!

Dodót egyébként a 60-as évek elején egy Paks környéki csőszkunyhóban ismertem meg, de akkor még nem tudtam róla, hogy tenorista. Sőt később együtt jártunk az angyalföldi Vashang dalárdába, itt azonban kiderült, hogy Dodó nem igazi tenorista, hanem inkább bariton, sőt a sok bagózás miatt inkább basszbariton, amivel aztán sokat szívattuk őt a szomszédos, Négycsöcsű nevű krimóban.

A dalárdások a kocsmában rendszeresen fröccsöt fogyasztottak, az egész kórusból csak én egyedül voltam sörös, ami később számomra végzetesnek bizonyult. A rendszeresen a kocsmát látogató fedett tartótiszt – bizonyos Bretschneider r. alhadnagy –, amikor összeállította a profilomat, a „sörös” helyett „soros”-t írt, mert a szolgálati golyóstollában már alig volt tinta. A későbbiek során többször előkerült feljegyzése alapjául szolgált a jelenlegi vizsgálatnak is.

Dodó – életvitele okán – gyakran betegeskedett, egy szakszervezeti főbizalmi ellen tervezett merényletünk azért futott zátonyra (jómagam nagyon kedvelem a tengerészeti hasonlatokat, amióta az EU miatt elvették a tengereinket), mert prosztatabántalmai voltak, vizelettartási problémákkal. Így a szakszervezetis megúszta, nem úgy, mint Dodó a műtétet!

Felgyógyulását követően egy másik védett személy került a célkeresztünkbe (mint hobbistratéga igen kedvelem a katonai terminológiákat). Az illető egy bizonyos De Gaulle volt, bár ennek a pasasnak a nevét másként írják és másként mondják, ami kezdetben egy kicsit megzavarta az akciónkat. A pofáról egyébként később kiderült, hogy Párizsban él, de ez a város amiatt a kurva Trianon miatt ma már nem tartozik Magyarországhoz.

Közben formában tartottuk magunkat, éjszaka rendszeresen gyakorlatoztunk egy közeli játszótéren (Dodóval mindketten alvászavarral küszködünk), sőt egy IBUSZ-úttal még Jugoszláviába is eljutottunk, ahol a Szarajevó környéki erdőkben fémkeresővel találtunk egy rozsdás pisztolyt; csak két töltény hiányzott a tárból.

A következő merényletünket már a 90-es évek elején egy privatizációs kormánybiztos ellen terveztük, de őt szem elől tévesztettük, mert időközben elköltözött az állandó lakcíméről, az új lakcímkártyájáról pedig nem sikerült titkos másolatot készíteni, ezért hagytuk az egészet a fenébe.

Közben Dodó korkedvezménnyel rokkantsági nyugdíjba ment, magam is elértem az öregségi nyugdíjkorhatárt, a kommandónk anyagi forrásai jelentősen megcsappantak, pláne amikor azok a kurva kommunisták eltörölték a 13. havi nyugdíjat is.

Ekkor kerültünk kapcsolatba az iszlám világgal. Dodó egy Váci utcai arab valutaneppertől vásárolt 750 mongol tugrikot, és devizaszámlát nyitott a Postabankban. Titkosszolgálati eszközeinkkel szerencsére előre értesültünk a bank tervezett csődjéről, ezért még időben kimenekítettük a 685 tugrikunkat (a kezelési költségeket a bank közben rendszeresen levonta), és valami offshore-buliban gondolkodtunk Komarnó-ban, de közben a tótokat is felvették az EU-ba. Mi azonban türelmes befektetőknek bizonyultunk, megvártuk, míg idehaza megalakul a Buda-Cash; itt a hamis tugrikjainkat sikerült kötvényekre váltani.

Konspirációnkba be akartunk venni egy hadirokkant trafikost is, aki azonban szélütést kapott, amikor megtudta, hogy nem ő nyert a pályázaton. A formációnk eközben felvette a Hungarista Magyar Nemzeti Fikció nevet, egy kiáltványt is fogalmaztunk, amit kifüggesztettünk (a közben elhunyt trafikos emlékére) a Dohány utcai zsinagóga kapujára, de aznap nagyon viharos idő volt, és a szél ismeretlen helyre fújta a mozgósító erejű felhívásunkat, így egyedül maradtunk a Dodóval.

Mivel eléggé felkészültnek éreztük magunkat, a következő merényletünket már egy hazai védett személy ellen terveztük. Közérdekű adatközlést igényeltünk a TEK-től, hogy van-e olyan kormánytag, akit ők védenek? Az első menetben az adatkezelő természetesen elutasította a kérelmünket, de a belügyminiszter véletlenül kikotyogta.

Folyamatosan figyelni kezdtük a célszemélyt, pedig Dodó nem nagyon szereti a focit, én meg a kolbásztöltő fesztiválokat ma már csak jelentős mennyiségű Bilagittal bírom. Technikailag is felkészültünk: a szarajevói stukker karbantartásához beszereztünk egy flakon méregdrága rozsdaoldó spray-t, a kommunikációnkhoz pedig vettünk egy feltöltős mobiltelefont. Mint később kiderült, az akció közbeni kapcsolattartáshoz legalább két mobiltelefon kell, ami jelentősen megviselte a költségkeretünket.

A rendelkezésünkre álló titkos­szolgálati eszközökkel megállapítottuk, hogy a célszemély időközben felszedett egypár kilót, Dodó szerint nagy mázlista vagyok, mert így könnyebb lesz eltalálni. Lőgyakorlatot is tartottunk egy közeli természetvédelmi területen, egyelőre csak festékpatronokkal, de én mindig csak a célszemély közelében tartózkodó kézcsókos idős hölgyet festékeztem össze.

Úgy buktunk le, hogy a terepgyakorlatról hazafelé jövet Dodó megkímélt állapotban lévő, garázsban tartott Moszkvics típusú gépkocsijának bedöglött a termosztátja, és nem volt nálunk elakadást jelző háromszög.

A nyomozást dr. Breitschneider dandártábornok vezeti.