56

Bakács Tibor Settenkedő
2015. 10. 28. · Hócipő 2015/22
„Hiába dolgoztunk – azt mondja.
– Nem hallható a felvétel? – kérdezem én.
– Á! A felvétel kiváló minőségű...
– Akkor mi a baj?
– Az, hogy mondtam a (fő?)szerkesztőmnek, hogy megcsináltam az interjút 4-ére veled. Erre ő [a fő!] így: „Hát az nekünk nem kell! Nagyimrés–raineres narratíva nem kell!!!”


Azért idézem a kolléga és Rainer M. János közötti telefonbeszélgetést, és nem oldom meg publicisztikailag, mert az élet mindig jobb dramaturg és stiliszta, mint én.




NARRATÍVÁK

Egyszer felhívott egy magyar miniszterelnök, hogy főzzünk együtt. Mondta, ő Feri, mondtam neki, hogy baki vagyok. Majd rákérdeztem kurucosan: mit akar egy böszme egy szalámitolvajtól?!

És tévedésen kaptam Ferit, mert azt mondta: Tibor, nem számítanak a narratívák. Két napig gondolkodtam rajta, s végül arra a következtetésre jutottam, hogy de. Igen. Majdhogynem azt mondhatnám, hogy a politikában csak az számít. Még az is lehet, hogy érti ezt Feri, csak nem meri elhinni egészen.

A fenti esetben is úgy érzem, hogy a Kossuth Rádiónak van egy buta főszerkesztője, aki téved, és ezzel szerintem árt a saját pártjának. Noch dazu: veszélyesebb a parlamenti ellenzéknél, emiatt mindig van remény. Gondoljunk bele picit e rádiós interjú letiltásába, aminek komoly hagyománya van a magyar médiában, például a szerző is többször átélte jobbról, balról, ja, ilyenkor az oldal tök mindegy. A magyarok hasonlítanak egymásra.

Ha azt mondjuk a narratívában, hogy 56 kapcsán elég volt a nagyimrés-raineres gecikből, akkor a narratíva megsérti a forradalmi anyaméhet (hátha így értitek), maga a forradalom köpetik le, de hugyozást is írhattam volna, annyira blaszfemikus a főszerkesztői döntés és stílus. Nem deszakralizál, hanem durva pornót nyomat a mé­diában.

Sztálin biztos kivégezte volna a Gulagon azt a főszerkesztőt, aki a politikájából száműzni próbálta volna a lenini elemeket. Lenin emléke volt az álca a gonosz előtt, és Sztálin gondosan ápolta is, főleg miután meggyilkolta.

No, ha jól emlékszem, de lehet, hogy ez rainerizmus, bocs, nem tudom követni az otthoni eseményeket, éppen Orbán Viktor ácsorgott Nagy Imre koporsójánál, kurva régen, 89-ben, de kétségtelenül ott „csinálta meg magát”, ahogy a tévések beszélnek, vagyis van némi probléma a narratíva nagyimrés változatának eltüntetésével, sajna, nem lehet kihagyni, hiába alakítható a történelem. Előre és nem hátra, bár vannak orwellista körök, akik szerint az is lehetséges, csak olyan hülyék kellenek hozzá, mint Arthur J. Finkelstein és a nép.

Micsoda szerencse, hogy egy Rainer M. János volt a vonal túlsó végén, s nem egy olyan költő, mint L. Simon László. Szar emberek szarul beszélgetnek, tudjuk ezt már Guy Ritchie óta, nem marad fenn belőle semmi. Ám, ha egy kiváló történészi személyiséggel történik meg, maga is a történelem részese lesz, erről álmodott mindig is John Lukacs. Másképpen mondva, ha majd rákérdez a fiam, apa, milyenek voltak azok a borzalmas 2015-ös évek?, amikor a kerítés épült? – kérdezek vissza, és elmondok neki egy történetet, ami igaz, ettől hátborzongató. A történet az emberről és a butaságról, meg a félelemről fog szólni. Két ember drámája, de a háttérben ott lapul a gonosz államhatalom, amely préseli a dolgozókat. Mindenki igyekszik, van, aki jobban fél, vagy azért, mert budai polgár, vagy azért, mert még van munkája. Az okok nem számítanak, csak Shakespeare drámájában van akkora mákja Hamletnek, hogy Polónius a drapéria mögött fülel. Ma a média fülel, és nem lehet szíven szúrni egy fület. És nem azért, mert nincs neki szíve (nincs neki).

Kicsit rossz kedvem lett ettől, de eszembe jutottak a Pesti srácok, meg a Fradi B közép (bocs), akik nem filozofálgatnának sokat, forradalmi helyzetben kivégeznék az árulókat. Miért, kolléga? Hát, a forradalom az már olyan, hogy szívből történik, ami törli a politikai különbségeket, ilyenkor a nemzet egységes belül. Aztán persze jön kádárjánosviktor, meg Moszkvából a felmentő seregek... De ez egy másik cikk. Viszont eszembe jutott, hogy a Buzzfeed versenyében csak azért a 4. a Orbán–Juncker kézfogás a világ cikiranglistáján, mert nem készült kép a dácsában. Még jó, hogy Kossuth apánk nem érte meg, szerintem ebben egyetértett volna későbbi kollégájával, Nagy Imrével, dácsában semmit nem csinálunk az orosszal, mert megszopat ötven évre. Azért Putyin tényleg tud valamit.

Vajon Nagy Imrét is kiretusálják majd a fotókról, mint Trockijt? Izgi és unalmas egyszerre a történelem.