Csatorna töltelék - 2004/11
Para-Kovács Imre
2004. 05. 26. · Hócipő 2004/11
Az elmúlt két hétben, a legváratlanabb
helyzetekben támadtam le ismerőseimet a kérdéssel: vajon mi lenne az az
esemény, ami miatt hajlandóak lennének éjjel háromkor bekapcsolni a
tévét, és kockáztatva családi békéjüket, reggelig nézni. Az indokok
megoszlottak ugyan, de furcsa módon, minden értékelhető megnyilatkozás
a sport területéről érkezett, kezdve az én esetemtől, aki általában
profi bokszgálák kedvéért cipelem magammal a fél ágyat a hajnali
órákban, Egerszegi Krisztinán keresztül, a Bajnokok Ligájának döntőjéig.És a szlovák forradalom? - tettem fel a kérdést, de teljes elutasításba ütköztem. A megkérdezettek szerint egyedül a sportban számít az egyidejűség, minden más esetben marad a rögzítés és a reggeli megtekintés, nincs az az isten, ami képes lenne kiverni ágyukból az embereket forradalom, háború, választások vagy szépségkirálynő-választás miatt.
A felmérés messze nem reprezentatív, ismerőseim lusták, tévézési szokásaik alapesetben is radikálisan eltérnek a nézettségi átlagok alakítóitól, ráadásul idétlen napirend szerint élnek, mégis jelez valamit magatartásuk, és itt most elsősorban nem arra gondolok, hogy elfordultak a politikától, mert a politikától mindenki elfordult, leszámítva a konstans kétmilliót, aki elsősorban papíron létezik.
Határozottan emlékszem a kilencvenes évekre, amikor választási bulikat tartottunk, Baló Györggyel töltöttük az éjszakát, és Knézy Jenő megnyilatkozásait vártuk, hogyan is áll a kisgazdajelölt a bácsalmási körzetben. Tartalmas, durva éjszakák voltak, a politika, a televízió és a tudatmódosító szerek hármas kötésében reggelig lelkesedtünk, és valami emelkedett, információs mezőben fürödtünk, miközben az ország sorsa érdekes rácsos ketrecekbe rejtett számítógépek képernyőjén kulminált.
Azóta zökkenőmentesebb lett a demokrácia, az eredmények már este kilencre majdnem véglegesek, felgyorsult az egész folyamat, még egy rendes bulit sem lehet szervezni rá, mire elfogy a második sör, nagyjából eldől minden, lehet lefeküdni, valaki gratulál valakinek, vagy nem. Marad a sport, az Egyesült Államok, esetleg Japán területén vívott küzdelmek, kilöknek minket saját időzónánkból, és átbillentenek valahová, ahol a nap éppen döntőnek megfelelő szögben süt a helyi polgárokra. Az RTL Klub este fél tízre tenné a Magyar Labdarúgó-bajnokság utolsó fordulóját, mert így fér bele a közvetítés a műsorpolitikájába. Szerintem ez méltányos, nagyjából helyénvaló megközelítés, hiszen az RTL vezetői pontosan ismerik a magyar foci sport- és látványértékét, tisztában vannak a várható nézettséggel, és még egy kicsit tódítanak is a megszállottak kedvéért, és nem helyezik éjfél környékére a meccseket, ahol a helyük lenne, valamivel a késő esti híradó után. Ez a fél tízes időpont jobb, mint a kulturális magazinoké, jobb, mint a TV2 kiváló autós műsoráé, tulajdonképpen a főtábla, még akkor is, ha esetleg szokatlan a focistáknak.
Emlékszünk még az egyik vidéki csapat vezetőjének híres nyilatkozatára, mely szerint azért vesztettek, mert a Sport1 közvetítette a mérkőzésüket, és emiatt korábban kellett játszaniuk. Ha fél tízkor kerül sor az utolsó forduló mérkőzéseire, máris megoldódik mindenki problémája: a bajnok ünnepelni fog, a vesztesek pedig kijelentik, hogy labdarúgóikat megzavarta a késői kezdés, ők ilyenkor már aludni szoktak, és vereségükért egyedül a televízió a hibás.
Hiába, a média a legerősebb hatalmi ág.