Unom a történelmet
Bakács Tibor Settenkedő
2015. 09. 30. · Hócipő 2015/20
Az a baj velem, hogy felületesen figyelem a történelmet, annak ciklikus természetét, és belefeledkezem a szögesdrótba, holott a bajor virsli szaga sokkal fontosabb miniszterelnököm feje körül. Istenem, hát elfeledkeztem a bajorokról, már egészen mást gondoltam a németekről, most meg jön egy bajor miniszterelnök Horst Seehofer, s tövig benyal Orbánnak, hátulról támogatná, pont annál a résznél, mikor győzködi őket az orosz barátság előnyeiről. Világos, képben van a fiú, érdemes rá hallgatni, megmenti Európát, Heil Viktor! Tehát a bajorokat kifelejtettem a számításból, de azt bátran mondhatom, nem jó magyarnak lenni külföldön.Otthon mi van? Milyen a hangulat, fiúk? – kérdezi az otthon maradt lúzereket az apa, aki már túl van két sörön és három műszakon.
Azért koncentráljunk ebben a már látott történelmi helyzetben a virsli mögé, Viktort köszöntötte az összes szélsőjobb, náci, és rendpárti civil szövetség. A lengyel antiszemiták egyenesen leborultak előtte, bocsánatot kértek kormányukért, mert oly erőszakosnak látták emigránskérdésben, ami őszintén tetszett nekik. Őket értem. Vagyis lehetséges, hogy a magyar Európa-csúcsra játszik, ezt tanulta otthon is, Felcsúton. Megmenteni a hazát, majd Európát, amibe belevesszük az oroszokat is... pici szünet, majd mondja tovább, magabiztosan, mint egy tehetséges Gazprom-ügynök a nyugdíjasok bálján. Nem is csinálja rosszul. Ott van az a bajor miniszterelnök, majdnem megfullad a virslitől, s kifejezi osztályának ősi lelkét, amely nem kíván semmiféle idegennel keveredni. És ránéz édes egyszülött fiára, Viktorra. Micsoda szerencse, hogy nem piktor, hanem Viktor. Azt mondják, otthon népszerű. S ami ebben a legfélelmetesebb, hogy tényleg. Húúúú, vigyétek a gyerekeket a magyar valóság elől, kapcsoljátok be a tévét, apu, kik a menekültek? És ez a bácsi kicsoda? – néz rá a volt Bibó kollégista arcára Bence, habozok, majd mondom, hogy nem tudom. Legalább nem kérdez róla többet. Nincs kedvem beszélni a geciről.
Haragszom rá kicsit, már megint a civileket kóstolgatja, nem elég neki az európai keresztes lovag gondolata, tovább nyomja a sötétben a norvég árulás gondolatát, Sorosozik, ez már majdnem orosz szó, remélem, a nyelvtanhoz nem nyúl, pedig hatalma van hozzá.
Ha Csipkerózsika-álmomból ébresztetek fel, elmondom, mit álmodtam. Egy helyes középkorú fiatalember, öltönyben, kék nyakkendőben lement a határhoz, hogy köszönetet mondjon a civileknek, bénázik egy kicsit, de ekkor helyes, majd visszaszáguldott volna Budapestre, békében. Mintha Párizsban lennénk, ahol még tisztelik a citoyent. Ostoba vagyok.
Mit keresne az emberek között egy ekkora zsírkirály, aki megmenti a tehetetlen Európát?! Habony a vetítőben a kezét dörzsöli. A South Park meg köszöni, megveszi a sztorit, aztán rajtunk röhög az egész világ.
Én nem akarok rajzfilmfigura lenni, azért mert Viktor az – szól bennem fölöslegesen a lázadás. Kösz, puszi az otthoniaknak, mindenki benne van a levesben, még Lagzi Lajcsi is, hogy magamról el ne feledkezzem. Most má biztos, hogy Vajna a világ legnagyobb producere, statiszta benne minden magyar férfi és nő. A játéknak nemsokára vége, császárrá a Burgban fogják felszentelni Viktort, de ő eltolja a koronát. Az új Himnusz. Bayer Zsolt aznap elmondja a könnyező kamerákba, ez volt élete legszebb napja...
Azon töröm a fejem, hogy van e olyan, amikor megbolondul egy egész nemzet, minden nemzetiségével és társadalmi osztályával együtt, aránylag gyorsan, és pszichiátriailag károsan. Arra jöttem rá, hogy van. Több is. Tiffán Zsolt magyar borász áll a szőlőtőkék között, és nemes egyszerűséggel szarik az európai piacra, mert ő magyar. Gondolom, ezt gondolja, vagy ha nem, akkor végképp nem értem, noch dazu, az is lehet, hogy pszichiátriailag megfigyelhető nyomás alatt van, amikor komcsizik. A kardiológusok szerint isten ments, hogy abbahagyja, egy egészséges zsidózás megmenti a szívet az infarktustól. Van benne valami, valahol le kell vezetnünk, hogy egymásra maradtunk, körülöttünk az ellenséges világ. Ilyenkor előfordulhat, hogy mindenki megbolondul, a villamosvezető is, meg a nemzetvezető is.
Az a baj, hogy nagy a család, nem lehet mindenkit kimenteni. Vagyis, drága Kati, nővéremék, és a gyerekorvosnak is mondjátok meg, hogy most lapulni kell, az a legokosabb, majd elmúlik ez is, addig is, kérlek, vigyázzatok magatokra.
Ui.: Errefelé azt beszélik, hogy északon még nyitva a határ. De megmondom őszintén, én Ficóban, na, benne nem bízom. Puszi.