Nem éri meg

Para-Kovács Imre

2015. 09. 02. · Hócipő 2015/18

Kedves Nézőink, a Nagy Magyar Szociálpszichológiai Valóságsó ötödik évéből jelentkezünk, idebent minden csöndes, éppen szerda délelőtt van és semmi, de semmi nem történik, így aztán van időnk elemezni az eddig történteket, illetve megmutatni a legizgalmasabb részeket.

Maradjanak velünk!

Bár minden csendes, azért önök pontosan tudják, hogy fordulópontjához érkezett a játék, mert hamarosan eldől, sikerült-e a kormánynak meggyőznie arról a lakosság kritikus részét, hogy az élet rövid, és a boldogulás csakis a hatalmon belül képzelhető el, nem a hatalom megdöntése, leváltása által. A kérdés tehát az, hogy azok, akik eddig a Fidesz lecserélésében, megbuktatásában hittek, eljutottak-e odáig, hogy elkezdjék keresni a kiskapukat a falak mögé, megkötik-e tömegesen első üzleteiket, kompromisszumaikat, amitől lassan értelmetlenné válik minden ellenállás, széthullik minden akarás, hogy a költő szavaival jellemezzem a helyzetet.

Amit eddig biztosan tudunk: nem éri meg ellenzéki, vagy akár semleges trafikosnak lenni, nem kifizetődő ellenzéki vagy független újságot, rádiót, tévécsatornát üzemeltetni, nem okos dolog független vagy baloldali (a liberálisról már ne is beszéljünk) politikai elemzőcéget futtatni, de ugyanígy értelmetlen ellenzéki kőbányát, sertéstelepet, állattenyészetet vagy tangazdaságot üzemeltetni. Nem éri meg, nem éri meg, hogy megint a költőt idézzem.

Ne felejtsük el: ki lehet szállni a játékból, bármikor el lehet menni, le lehet leplezni a csalást, meg lehet nevezni a felelősöket, a Nagy Magyar Szociálpszichológiai Valóságsó nem az erőszakra, hanem a statisztikára és a történelmi tapasztalatokra épül, azaz a központban pontosan tudják, hányan, mikor mit fognak csinálni, mondani, és erre hányan, hogyan fognak reagálni. Alig kell beavatkozni a rendszerbe, a magyarok magyarokként viselkednek, azaz maradnak és részt vesznek a játékban, méghozzá elegen ahhoz, hogy Mészáros Lőrinc konzervgyárában sohase álljon le a munka.

Bécsben akarsz cukrászdát nyitni? Tessék csak, meg fogod szívni! És nem azért, mert a magyar kormány utánad nyúl, hanem azért, mert Bécsben baromi nehéz cukrászdát nyitni még a bécsieknek is, te pedig magyar vagy. Akkor majd Budapesten nyitsz? Tessék csak, itt tényleg van rá esélyed, ha a fentebb említett feltételeket teljesíted, azaz nem vagy független ember, pláne nem baloldali vagy liberális, hanem aktív támogatója a kormánynak, tettekkel és szavakkal bizonyítod, hogy mindig is Orbán Viktor volt a példaképed (oldalán Semjén Zsolttal, mert ő nagyon figyel a részletekre).

Hol keletkeztek rések a pajzson?

Nos, eleinte voltak úgynevezett ellenzéki pártok, ezek azonban legatyásodtak, és mielőtt csórók lettek volna, eszükbe sem jutott médiabirodalmakat, konzervgyárakat vagy független embereket létrehozni. Ez tehát megoldódott, mert ahol csóróság van, ott csóróság van, ha kenyérre kell, akkor a közszolgálati televízió is klassz munkahely.

A másik problémát a független civilszervezetek jelentették, mert ezek nem az MSZP vagy az SZDSZ alapítványaitól, háttérintézeteitől kapták a pénzt, hanem részben magánszemélyektől, részben pedig olyan külföldi alapítványoktól, melyekre minimális hatással van Szijjártó Péter, ha nem számítjuk a kacagtatást és rácsodálkozást. Beavatkozásukat a játékba a hatalom egyértelműen szabálytalannak ítélte, ezért a kedvezményezett civileket bűnözőknek, a támogató alapítványokat pedig bűnpártolóknak kiáltották ki, az ezzel járó rabosítással, sajtóhadjárattal és általános megfélemlítéssel együtt.

A pálya kijelölésekor természetesen számba vették az Európai Uniót is, ami egy nagy és barátságos szervezet, olyan reakcióidővel, ami a brontoszauruszokat jellemezte egykor. A ragadozók már rég lerágták a farkát, amikor megfordul, hogy mi van itt. Valahogy megszokták a kész országokat, és egyelőre nincs tervük az ettől eltérő módszerekre, de azt ígérik, hogy évtizedeken belül szállítják a megoldást.

1989-ben megkérdezték a magyarokat, hogy szeretnének-e szabadságot és demokráciát, a magyarok pedig azt felelték, persze, hogy is ne, a demokrácia és a szabadság a mindenünk, lehet-e most már nyugodtan Gorenjét behozni, mert indulnánk is, nem beszélve a levehetős ajtajú izéről, ami most akciós. Szarunk mi az ENSZ alapokmányára, ahogy a Bibliára is, ha éppen valami akciós a környéken. Műsorvezetőként talán helytelenül, de napokig röhögtem, amikor egyesek azt hitték, majd pont az Alkotmánybíróság jogainak megnyirbálása és bohócokkal való feltöltése fogja kihozni a magyarokból a lázadót.

Az internet ne legyen drágább, az fontos, százezrek indultak meg, de a szabadság konkrétan le van szarva, drága nézőim, mert a szabadság az olyan ködös, buzis dolog, ellentétben a Gárdával, mert az férfias, ráadásul szépen fel vannak öltözve.

Szeretjük mi a szabadságot, mert a szabadság tulajdonképpen jó dolog, imádunk szabadok lenni, csak a más szabadságát gyűlöljük, mert a mások azok nem mi vagyunk, és miért lennének mások szabadok, amikor abból nekünk semmi hasznunk sincsen?! Rohadjanak meg ott, ahol vannak, ne szabadoskodjanak nekünk itt a háttérhatalmak pénzén, húzzanak a vérbe. Meneküljenek másfelé, nincs itt semmi látnivaló.

Ha a Fidesz seggét kell nyalni ahhoz, hogy működjön a nyomdám, pékségem vagy a rövidáruboltom, akkor azt fogom, nem kerül semmibe, viszont hasznot hoz. Mindegyik lop és hazudik, a család viszont enni kér.

Egy nagy Mándoki-koncert az élet, vendégművészekkel, szép számokkal, hangulatos zenével. Semmi drogozás, elhajlás, művészkedés, aztán hétfőn megint munka.

Kedves Nézőink, most visszakapcsolunk a stúdióba, de ha történik valami, azonnal megszakítjuk adásunkat a friss hírekkel. Addig is interneten követhetik az eseményeket, vagy írhatnak nekünk, és elküldhetik kedvenc magyarjuk nevét.