„Ezek ugyanazok”

(Bródy János)

Herényi Károly

2015. 09. 02. · Hócipő 2015/18

Trianon óta állandóan résen vagyunk. Vagy legalábbis, a politikai „elitjeink”. A Horthy-világ a zsidóktól és bérenceiktől féltette a hazát, Rákosi a gaz imperialista világ-összeesküvéstől meg a feketézőktől, Kádár a többpártrendszertől és a demokráciától, amihez a magyar még szerinte nem volt akkoriban érett. Orbán meg mindenkitől. Kivéve Putyint és Azerbajdzsánt, ahol különösen otthon érzi magát. De főleg most éppen a menekültektől.

Rossz lehet állandó félelemben élni. Ott van mindjárt Kövér házelnök állandó rettegéstől meggyötört ábrázata. Az ellenségtől való riadalom a torkára fojtja a szót. Nehezen jön ki a hang a torkán. Szinte sajnálatot keltő erőfeszítéssel préseli ki magából azt, ami talán ki sem akar jönni. Beszéd közben is jól láthatóan értünk, magyarokért szenved. A megmaradásunkért. Meg a hungarikumokért, mint például a világon egyedülálló karcagi birkapörköltért. Mert aljas erők feszülnek a magyarságnak. Külföldön kiképzett, nyelveket beszélő kártékony spionok, báránybőrbe rejtőzködő farkasok törnek nap mint nap a nemzetre. Kövér házelnök hangpréselés közben időnként kitekint föld felé ívelő bajusza mögül, vizslatva, még mindig egyedül retteg-e, vagy már végre vele retteg az egész nemzet? Kárpátokon innen és túl. Mert nem úgy van az, ahogy a nóta mondja, a magyarnak nemcsak a Kárpátok bércein szenvedni, de a magyarnak rettegni is jó.

De mi a fészkes fenéért kell nekünk, magyaroknak állandóan, félbolond kormányok által gerjesztett rettegésben élnünk? A rettegés megöli a lelket, gyanakvóvá, bizalmatlanná, mindenfajta együttműködésre alkalmatlanná teszi az embert. Na meg az országot. Na meg pláne a nemzetet.

A megoldás felé bölcs apám fél évszázados mondata visz. Te fiam, sose lesz itt jó világ, mert ezeknek a kommunistáknak lételeme a nyomor. Ha egyszer ránk törne a jólét, kiderülne mindenki számára, hogy rájuk semmi szükség.

Apám, a túlvilágra üzenem, megint fején találtad a szöget. Ahogy Bródy János írja és énekli, „Apám, ezek ugyanazok”. A nyomor ellen már nem küzdenek, köszönik, ők már jól elvannak családostól, vejestől, gyerekestől, unokástól. Szépen, látványosan, tartósan vastagodik a narancsháj.

De a félelem és a rettegés állandóan jelen kell hogy legyen. Mert ha nincs jelen, akkor milyen nemzetkatasztrófától fog minket megmenteni Kövér házelnök és élcsapata, a Fidesz? Ha kiderülne, ami normális emberek milliói számára már kiderült, hogy nincs se hazai, se nemzetközi rettegnivaló, kivéve magát a Fideszt, akkor mi szükség is van erre a kompániára? Hát pontosan semmi. Ahogy a kommunistákra sem volt.

A zsidógyűlölő náciknak megvoltak a barnaingesei, a kommunistáknak is megvolt a maguk munkásőrsége. Mindegyik a hatalmat volt hivatott védeni, elhitetve, hogy a szépszámú szerencsétlen önkéntes a társadalmi közakaratot testesíti meg. És lám, a Fidesznek is megvan a maga által eltűrt munkásőrsége. A betilthatatlan, névváltoztató Gárda, meg a harcot szerető magyarok csapata, a Betyársereg. Apám, ezek lassan száz éve tényleg ugyanazok.