Magyar sportsikerek nyomában #14

Hócipő szerkesztőség

2007. 03. 05. · Hócipő 2007/05

Nagy örömünkre a Kárpáti Igaz Szó szerkesztősége is csatlakozott a határon túli magyar sportolók (vagy ahogy ők írták, az "idegen mezes magyar sportolók") gyűjtéséhez. Múlt hét csütörtökön Dunda György főszerkesztő- helyettes tollából jelent meg a felhívás a kárpátaljai magyar napilapban, amelyből mi csak részleteket közlünk (az eredeti cikk itt olvasható). Szó esik benne Olimpiai bajnok, EB-ezüstérmes és sokszoros bajnok labdarúgókról, a Dinamo Kijev magyarjairól, valamint Davis-kupa résztvevő teniszezőkről, és az ukrán atlétikai veterán-bajnokság nyolcvan éves magyar győzteséről is.

Kétségtelen, hogy leginkább futballistáink teljesítménye kívánkozik az első helyre. A harmincas években csehszlovák, később pedig magyar válogatottságig vitte a beregszászi születésű Kalocsay Géza, aki pályája során megfordult a Sparta Prahában, az Újpestben, a Ferencvárosban, a Kispestben, de még csak a francia Lille-ben is.

A múlt század harmadik évtizedében érte el legjelentősebb sikereit az Ungvárról induló Boksay Sándor. A remek kapus '37-ben került a prágai Slaviába, ahol a világhírű Frantisek Planicka helyét örökölte.

A munkácsi Beca József 1956-ban, Melbourne-ben a szovjet csapat tagjaként aranyérmet szerzett, még ma is, a nyolcadik ikszhez közeledve, a pályán telnek hétköznapjai. Az egyik munkácsi sportiskola edzője.

Világszerte ismerősen cseng Szabó József neve is. A Dinamo Kijev egykori oszlopos tagja, sokszoros szovjet válogatott ukrán szövetségi kapitányként is dolgozott. Jelenleg a Dinamo Kijev alelnöke.

Jelentős sikereket ért el a D-betűsök szerelésében a Nagyszőlősről induló Koman Mihály. Az ő nevéhez fűződik a fővárosi sztárklub 500. bajnoki találata. Miután szögre akasztotta csukáját, évekig volt a kijeviek vezetőedzője. Unokája ma már az egyik budapesti futballklub igazolt labdarúgója.

Rajtuk kívül Turjancsik László és Havasi András is kitartóan szolgálta a legnépszerűbb ukrán futballklubot. Maradjunk még mindig a focistáknál. A régiek közül Oláh Károly és Brenyó Zoltán is méltán érdemel említést.

Kicsit haladva az időben, az ugocsai Fancsikán született Rácz Lászlónál érdemes megállni. A Dinamóval KEK-győzelemig, a szovjet válogatottal Eb-ezüstéremig jutott a nyolcvanas években, majd Spanyolországba, onnan pedig a Ferencvárosba igazolt. Ma már magyar állampolgár, de a focitól nem szakadt el teljesen.

A kárpátaljai foci legújabb felfedezettje a szintén Ugocsában nevelkedett Pukánics Adrián. Az ifjú középpályás sokszoros korosztályos válogatott, de a felnőtt csapatban is debütált már, ráadásul góllal. A Sahtar Doneck futballistája most éppen az élvonalbeli Vorszkla Poltava kölcsönjátékosa.

A sportág neves FIFA-játékvezetője volt Temető Sándor, az edzői kispadon pedig Győrffy Zoltán, Juszt Ernő, Keszler Ernő, Tóth Dezső, az MTK-nál is dolgozó Sándor István alkotott maradandót.

Vidékünk magyar teniszezői is értek el elismerésre méltó eredményeket. A múlt század közepén Boros Ágnes, Barkasz Valéria, Háger József, Janasovszky József, Veselényi Sarolta, még korábban pedig Fedákné Böhm Blanka remek játékának tapsolhatott a közönség.

A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején Krocskó József alakított nagyot, akinek apja is jegyzett teniszező volt, de főleg edzőként elismert. Az öt legjobb ukrán teniszező között tartották számon, s miután áttelepült Magyarországra, évekig a legjobb magyar teniszező volt.

Szerbajló István sokáig Németországban teniszezett, s néhányszor az ukrán Davis-csapatba is meghívót kapott. Ide kívánkozik még Belényi Gabriella is, aki mióta felhagyott a versenyszerű sporttal, szülővárosában, Técsőn oktatja a sportág alapjait. Az utóbbi esztendőkben az ungvári Lénárt Anettről cikkeztünk sokat, ám megfelelő finanszírozás nélkül nehéz fejlődnie, holott pár éve még sorra nyerte a korosztályos bajnokságokat Ukrajnában, s tizenévesen magyar és szlovák egyesületeket erősített az ottani csapatbajnokságban.

Végezetül ejtsünk pár szót az örökifjú Tribusz Antalról. A már nyolcvanon is túljáró "fiatalember" 200 és 400 méteres sprintben is verhetetlen az ukrán veterán-bajnokságokon, egy-két alkalommal európai versenyekre is eljutott, ahol a 20-30 évvel fiatalabb korosztályban indulva métereket vert ellenfeleire. Hetente többször rója a kilométereket a megyeszékhely Szpartak-stadionjában és környékén.

Természetesen, amennyiben látogatóink itt, a Blogcipőn bővítik a kárpátaljai sportolók listáját, úgy a kiegészítéseket mi is megküldjük a Kárpáti Igaz Szó szerkesztőségének.