Elképesztő áldozatok

Megyesi Gusztáv

2015. 08. 05. · Hócipő 2015/16

Mondták már hívei Orbán Viktort örökös miniszterelnöknek, vezénylő tábornoknak, új Kossuth Lajosnak, nevezték már őt országértékelő gyűlések bevezetőjében a XX., sőt a XXI. század legnagyobb formátumú politikusának, most azonban Török Gábor politológus valami egészen újjal állt elő: Kenesei Krisztiánhoz hasonlította a miniszterelnököt.

Ha a Hócipő olvasója esetleg nem ismerné Kenesei Krisztián nevét, akkor eláruljuk, hogy futballista, és jelenleg a Vasas játékosa, aki azonban a kora miatt lassan visszavonul a játéktól. A széles közvéleményben azonban inkább a fivére alakja rémlik fel, mint a jelenkori magyar futball szimbolikus alakja, amennyiben éveken át ő volt a fogadási csalásokat szervező világmaffia magyarországi helytartója, ámbár a múlt idő használata csak mérsékelten indokolt, hiszen a Kenesei fivér az előzetesből, majd a házi őrizetből is zavartalanul manipulálta a mérkőzéseket. Hanem a nagy formátumú politológus az ATV-ben a következőket is mondta Orbánról, miután megállapította róla, hogy immáron újra ő tematizálja a közvéleményt: „Elképesztő áldozatok árán megkereste azt a témát”, amivel vissza tudja hozni a támogatottságát, amit korábban elveszített.

Ez jó. Az ember kíváncsiságát mindjárt piszkálni kezdi, hogy miféle elképesztő áldozatokat hozhatott a miniszterelnök, hogy megkeresse a nyerő témát. Az tudvalevő, hogy az idegenek utálatát nem most találta ki, hanem már januárban, a Charlie Hebdo szatirikus lap elleni merényletet követő napokban, Párizsban. Akkor azt mondta, hogy „a gazdasági bevándorlás rossz, ezért a hazájukat gazdasági okokból elhagyóknak Magyarország nem tud menedéket nyújtani”. Mi több, Orbán leghűségesebb emberei, példának okáért Rogán frakcióvezető, már előtte is rendszeresen muzulmánoztak, ahogy azt rendes kocsmában szokás, igaz, hozzátehetjük, hogy az idegenekkel való fenyegetőzést nem ők kezdték, hanem 2014-ben, a kettős állampolgárság apropóján a szocik, amikor 23 millió románnal ijesztgették az országot.

A politológus azt állítja, hogy januárban, s még tavasszal sem hatott az idegenellenes agitáció, de még később a menekültellenes kormányplakátok idején sem, ám az elképesztő miniszterelnöki áldozatok végre meghozták az eredményt, s ma már az ország annak rendje és módja szerint gyűlöl minden idegent, s immáron nemcsak a románt, a szlovákot és a pirézt. Azzal az aprósággal most nem foglalkozunk, hogy januárban, de még június előtt sem jött át a magyar határon számottevő menekült, komolytalan volt tehát a velük való fenyegetőzés, az invázió június–júliusban indultmeg, de hát, mint tudjuk, Török Gábornál is Orbán Viktor miatt kel fel a Nap, ahogyan ezt nagy formátumú államférfiaknál már megszoktuk.

Hanem mit erőfeszíthetett Orbán Viktor fél éven át? Nyilván akarta ő utálni az idegeneket, s erre másokat is rávenni, ám amikor reggelenként felébredt, elhűlve tapasztalta, hogy ő valójában kedveli az idegeneket, legszívesebben vendégül is látná őket, és másokat is erre biztatna. Előfordul az ilyen a legjobb családban is, szerencsére azonban az igazán nagy formátumú államférfiak képesek legyőzni önmagukat, s lassú, de kitartó munkával, hallatlan belső erők mozgósításával sikerült magában elültetnie a gyűlölet magvát. Persze ez nem ilyen egyszerű. Közben az apparátusával kezelni, sőt irányítani kellett a világ történéseit. Elintézni, hogy Afganisztánban, Pakisztánban, Szíriában, Líbiában harcok dúljanak, halomra öldössék az embereket, az Iszlám Állam ne kíméljen senkit, a csecsemőket se, s milliók legyenek kénytelenek elhagyni otthonukat. Ezenközben Koszovóban például tömegesen éhezzék a lakosság, hogy aztán menekültáradat lepje el Európát, és különösen Magyarországot, aminek folyományaként a magyar emberek végre megutálják a mocskos és rosszul öltözött idegeneket, és kerítést követelnek a határra.

A korábbi kísérletek se voltak rosszak az ellenségkeresésre, de valahogy nem voltak hatékonyak. Miután korábban az összes társadalmi réteget sikerült ellenségnek beállítani életkor, szakma, végzettség, vallás, családi állapot, munkaviszony, szexuális szokás stb. szerint, áprilisban a miniszterelnök újabb frontot nyitott. Bejelentette, hogy a brókerek és a szőke nők a magyar nép igazi ellenségei. „A brókervilág nem a legízlésesebb része az emberi civilizációnak, itt furcsa emberek, furcsa ügyletek, furcsa életvitelek, nagy autók, szőke hölgyek, rengeteg elköltött pénz és meglopott ügyfelek láthatóak”, nyilatkozta államférfiúi rálátással, megígérve, hogy kitakarítja ezt az istállót.

Azonban a magyar nép valahogy nem utálta meg kellőképpen az ellenséget, nem indultak szélsőséges és militáns csapatok a brókerek és a szőke nők felkutatására, s alig-alig érkezett lakossági följelentés ellenük, hogy itt és itt láttunk egy nagy autót, a hátsó ülésen pezsgőt szopogató szőke nővel, a kocsi mögött megnyomorított, mindenükből kiforgatott magyarokkal.

Ha úgy tetszik, a menekültek elővarázslása tényleg mestermunka volt. Az elképesztő miniszterelnöki áldozatok leginkább Sztálingrád védőinek, a normandiai partraszállóknak vagy éppen Hannibál Alpokon átkelő elefántjainak az áldozatvállalásához hasonlíthatók. Ami viszont azt illeti, hogy Kenesei oda rúgja a labdát, ahová akarja, felhívnánk a figyelmet arra, hogy három évvel ezelőtt, amikor még ereje és formája csúcsán volt, egymás után három bajnoki mérkőzésen hagyta ki a tizenegyest; nem oda ment a labda, ahová akarta. Volt ilyen máskor is, ám szerencsére ettől még a sportsajtó sohasem hasonlította Keneseit a miniszterelnökhöz.