Rács & Roll
Uj Péter
2015. 06. 24. · Hócipő 2015/14
Kon fog a szoli dálódni – röttyentette oda egyszer csak a kormányfői hajtűkanyarokat magyarázó ezerfejű apparátcsikkgyűjtő, amin őszintén és komolyan megdibi-döbbentem, merthogy éppen arról volt szó a kremlinkrinolológia fősodrában eddig, hogy itten a konszolidációizálódás de factóilag majdnem lehetetlen, hiszen a rendszer leglényege az állandó háborúzás és véget nem érő győzelmi sorozat, legyen szó akár nyolcvan év fölötti filozófusnőkről, akár régen elbukott exkormányfőkről, bankokról, nem létező EU-s terrorról, spekulákokról satöbbikről.Na, mindegy, olyan nagyon én már meglepődni semmin nem tudok, a kitiltási botrány, és az arra adott frappáns, az ötvenes évek legcsodálatosabb nyelvi képződményeit és Csurka István legvadabb publicisztikáinak legmélyebb gondolatait egyszerre meghaladó kormányzati kotkodács kábé az utolsó dolog volt, amin meg lehetett lepődni, szerintem, tehát olyan közönnyel vártam én már ezt a csokicsőcserés csodakonszolit, mint pasaparki plebejus a Gucci-akciót a Fashion Streeten.
Oszt jött a konszoli meg a baszom nagy polgáriság hirtelen egy plagátkanpány formájában, hogy a LED-fal adta a másikat. Kiképzettség ide, karónvarjú oda, bevallom, leesett az állam. Szemem nem maradt szárazon. Ilyen hibátlanul kivitelezett, faltól falig izompöcsfejséget álmaimban sem mertem volna álmodni.
Gondoltam is hirtelen, ha ilyen szépen haladgat majd előre ez a polgárias konszolidáció, akkor csak ki kéne ugrani a hétvégén az Obiba egy machetéért, mert a történelmi tapasztalatok mégis azt mutogatják, hogy az ilyen ruandai típusú konszolidációban az alkalomadtán jól szokott jönni, legalábbis haszonnal forgatható. (Öröm az ürömben, csomó a kákán, hogy már az Obi is át van kenobi, alighanem, Lázár János parádés kocsisának a vejének, aki az unokájára íratta.)
És akkor még, teszem hozzá, a szögesdrót kerítés a kanyarban sem volt, és derültégbőlfospumpa-jellegét mit sem tompította a tény, hogy előkerült a déli műszaki zár megépítését elrendelő Kádár János-utasítás is 1957-ből. Volt nagy nevetés.
De komolyra fordítva. Kétségtelen tény, kérem szépen, hogy egyetlen határszakasz bedrótozása elégtelen lesz, kérem szépen. Mert ez a majomügyességű, kutyaokos megélhetési kokeró, aki jön négerkedni a dzsungából a nyakunkra, nos, ez a ravasz róka rájön ám gyorsan, hogy meg lehet kerülni. Tehát nincs mese, kérem szépen, körkörösen, bezárólag kellene az országot műszakizárolni, vagy rácsoztatni inkább, ne juthasson közénk az a sok vicsorgó őrült odakintről, de nem ám csak a bozóti néger emberevő ne, hanem a többi degenerált hülye se: se a brüsszeli elfajzott eurokrata, se az angolszász atlantista gyökértelen, se a szőröstalpú gyökér, se senki. Maradjunk itt, szépen, magunk, tisztességes és normális EMBEREK önfeledten néptáncolva a hungarikumjainkon. A rácson belül. Nem mellesleg rögtön megoldódnának olyan égető problémák is, mint például az orvoselvándorlás. Hogy mást ne mondjak. Lenne ám életpályaprogram, rögtön.
Már csak egy táblát kéne szerezni, és kifüggeszteni a rácsra, kívülre Hegyeshalomnál: „A szellemi Quaestor-károsultakat etetni tilos!”
Vagy valami ilyesmi. Ebből értenének.