Orbán levele a moszkvai száműzetésből

Ágh Attila

2015. 06. 10. · Hócipő 2015/12

A magyar a leghálátlanabb nemzet a világon, hiszen annyi jót tettem velük, és mégsem hálálták meg. Most itt rostokolok a keserű száműzetésben, a téli Moszkvában, a Putyinka sugárút 111.-ben, a 11. emeleten a 11-es lakásban. Pedig tele vagyok még energiával, istenem, mennyi futballstadiont tudnék még építtetni, ha végre hazahívnának a rajongóim. Óh, azok a régi szép idők, senki se tudta úgy felbosszantani az uniós vezetőket, mint én, csak úgy kapkodtak a telefon után, hogy öröm volt nézni. Szegény Berlusconi is csak egy gyenge kezdő volt hozzám képest.

De ez a Putyin egy hálátlan és kétszínű alak. Jó-jó, menedéket adott, de annyi mindent ígért, és semmit sem teljesített. Csak ez a nyomorúságos panellakás jutott nekem, semmi személyzet és semmi felhajtás. Ráadásul Putyin azóta sem emelte meg a napi vodkaadagomat, pedig olyan jó lenne elringatni magamat, és a múlton elmerengeni, amikor még a felcsúti házam ablakából kiláttam a kedvenc stadionomra. Ennek a Putyinnak semmi érzéke a történelmi romantikához. Ez a Putyin egy műveletlen alak, hiába meséltem neki Rákóczi udvartartásáról Rodostóban. Hova tettem az eszemet, hogy nem Erdoganhoz menekültem, mert ő biztosan tudná, hogyan kell bánjon egy rendes szultán a száműzöttekkel.

Hol vannak hát itt a moszkvai szürkeségben az uralkodói jogaim, még Rákosinak is jobb volt Moszkvában, mert a két világháború között a Komintern-házban már gyakorolhatta az alázatot. Bezzeg a Janukovicsnak igen jó dolga van a dácsájában, pedig csak egy pancser hazaáruló, még lövetni se tudott rendesen a Majdan téren. Már kérvényeztem Putyintól, hogy Kazahsztánba költözhessek, Asztanában mostanában mégiscsak rokonok között lennék. A távol Moszkvától ötlete már Rákosinak is bejött, igaz, ő nem azzal kezdte, hogy ruszkik, haza.

Itt, ebben a borzalmas toronyházban szörnyű nagy kosz van, mert Lázár házmester nem takarítja a lépcsőházat. Matolcsy pedig mindig telehányja a liftet, mivel nem bírja a vodkát, de sokszor esik depresszióba, amikor számolja a kopejkákat. Korábban a kereszténydemokraták működtettek itt egy büfét, de azt is be kellett zárni, mert már az első nap ellopták a kiskanalakat. Még lopni se tudnak ezek rendesen, pedig odahaza elég sokat gyakorolták.

Ez a Semjén egy kisstílű, pipogya alak, nagyon mellényúltam, amikor párttitkárnak kineveztem, megmondta persze a Harrach is, hogy ő maga sokkal jobb lenne egy alázatos szolgának.

A Rogán viszont teljesen megbolondult, egész nap colstokkal szaladgál, és a panellakását méricskéli, de az az istennek se akar tágulni.

Még a Balog vitte valamire, hangosan ordibálva pirogot árul a sarkon, egész jól megy neki az üzlet, de már ő sem hajlandó velem megosztani a maradékot, pedig egy pirog esténként nekem egészen jó emberi erőforrás lenne.

Ez a Szijjártó gyerek viszont sohase fog megkomolyodni, egész nap csak papírrepülőket dobál, és még az orosz nyelvet sem veszi komolyan, már megint megbukott a kezdő tanfolyamon. Bezzeg a Habony, már fújja a passzátszelet a Putyinnak, és Habonyovics álnéven átvette a cári főtanácsadó szerepét. Röhögnöm kell, én csak tudom, hova vezetnek Habony zseniális tanácsai, bár azt még én sem tudom, hogy Habony zseniális tanácsai után hova fog ez a Putyin száműzetésbe menekülni.

Mindent összevissza vetve, nagyon gyengus banda lett belőlük, pedig odahaza ez az egész bagázs öt évig milyen jól működött, ki érti ezt? Szépen gyarapodtunk, alig volt naponta egy-két botrány, ki is húztuk öt teljes évig. Édes istenem, de szép idők is voltak, és ezek a kis buta pupákok akkor milyen ügyesen hajbókoltak! Az én drága Lajosom jó előre megmondta, hogy mindenkinek joga van hülyének lenni, no de ennyire?

A helyzet azonban mégsem teljesen reménytelen. Hetente várjuk Simicskától a pakkot, benne egy jó kis hazai, de a kolbász mindig abba az újságba van csomagolva, ahol a legjobban gyaláznak bennünket. Ez a Simicska meg röhög a markába, hiszen neki már nem is kell szidni az anyukánkat, meg havonta beszámolnia nekem a svájci bankszámlámról, amit nagyon utált, pedig Svájcban aztán tényleg saját bankárunk volt.

De a híveimnek és csodálóimnak azt üzenem, hogy ne csüggedjenek, jól vagyok, és tavaszra haza készülődöm. Tartsatok készenlétben egy fehér lovat, és készüljetek fel arra, hogy lezárjátok az utcát a Gellért szállónál, hogy minden rendben legyen, amikor végre lóháton bevonulok a bűnös városba. Megint jó világ lesz, minden hívünk visszakapja a maga kis trafikját, és újra felállítjuk a vitézi rendet. Egyeseknek mangalicatelep is jut majd, vagy akár balatoni kikötő, kinek-kinek a szolgálata szerint. Persze a legnagyobb élvezet mégiscsak az lesz, amikor Felcsútra fogok bevonulni, és tömegesen jönnek majd az öregasszonyok kezet csókolni. Ami jár, az jár, a Schmitt Palit megteszem jószágigazgatónak a felcsúti uradalomban.

Mindent újrakezdünk, ne csüggedjetek, emberek, Európán kívül is van, és lesz is élet. Még annyi hely van az országok listáján, ahova kényelmesen lecsúszhatunk, ott van még például Albánia is. Azok a brüsszeliek pedig, akik részt vettek a bukásomkor rendezett hálaadó istentiszteleten, biztosan pokolra fognak jutni, ennyit azért még ezek a pancser kereszténydemokraták is el tudnak intézni.