Levél Tatjanához!

Bakács Tibor Settenkedő

2015. 05. 27. · Hócipő 2015/11

Hadd meséljek neked Viktor, mint régi harcostárs, a keresztényekről meg a lengyelekről. Én mindkét halmazban utazgattam, engem először Varsóban tartóztattak le, 1986-ban, de nyugi, valutáztam, közbűntényes voltam már genetikailag, de azt is mondhatom, nem szállok bele a múlt ellenzéki dicsőítésébe. Ha jól emlékszem, nálatok, bár akkor még veletek voltam, mindez a Vencel téren történt, évekkel később. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy éppen Gdanskba készültem, mert hallottam egy karizmatikus villanyszerelőről, a családomban meg sok a keresztény, hullott a morzsa a kicsiknek is, így már fiatalon tudtam a Szolidaritás és a lengyel egyház karizmatikus vonalának szövetségéről. De csak márkám volt, az akkor nem volt éppen baj, de váltani kellett. Érted? Vagy emlékszel?

Szegény anyám meghalt, és akkor gondoltam arra, hogy hányszor hoztam rá a frászt, például tizenhat évesen felstoppoltam Czestochowába. Mondom, otthon nem fogták vissza magukat apámék. Hülye voltam, hogy nem szóltam nekik, de biztos nem engedtek volna el, szerettek. Egy hét után még rosszabb volt, amikor kiutasítottak, de én csak azt bántam végig, hogy nem lehettem ott, amikor a villanyszerelő kibontja a zászlót, majd közösen imádkozik a lengyel munkásokkal. Tudod, mi történt Popieluszkóval, vagyis akkor sem, ott sem cicóztak az állambiztonságiak. Oké, nektek szóltak felülről, én meg az apámnak sem mondhattam meg, mi történt a fiával, mégiscsak bíró volt a múlt rendszerben, nem olyan, mint a te apád.

Szó, mi szó, évek során lettünk haverok, barátok, ittuk a vodkát, és nagyon szerettük egymásban, hogy gonosz geciknek tartottuk az oroszokat, ne felejtsd el, ők Sztálinra jobban rábasztak.

Most veszem észre, nem is árultam el az apropót, hogy erről beszélek. Most, hogy a lengyel parlamentben a jobb, a még jobb, sőt az egész jobb oldal, a maga Andrzej Dudájával, de még Komorowski államfő is azt mondta, hogy ide nekem a szír keresztényeket! – arra gondoltam, hogy egy kicsit megint távolodunk egymástól, pedig két jóbarát... emlékszel?!

Egy dakota sztori neked, tudom, szereted:

Beszélgetek a Kino Puskin főszerkesztőjével, akinek jó a humora, és faggatom: miért ez a lazulás a szerelemben? Mire megnyugtat, nyugi, „minket már az oroszok sem érdekelnek“.

Az régen volt, és viccelt, de arról tudsz, hogy két hónappal ezelőtt újra megalakult a Honi Hadsereg, aminek feladata Lengyelország területének..., még egyszer, tehát területének megvédése? Röhögtem magam is, de a lengyelek már ilyen parásak, mondom neked, nem csak a németekkel szívták meg.

Ahogy most felőled hallok, bezáratnád otthon az összeset. aki menekülttáborban senyved. Nem tudom, hogy jó ötlet-e? Nem csak a keresztényi testvériség régi eszméje miatt. Majdnem minden vallás azt mondja, hogy Isten az embert egymásnak teremtette. Mindegy, hogy kelet felé, vagy nyugatnak fordítod arcod. De az is elég, ha csak arra gondolok, hogy e miatt a karakán mono-kulturális őrület miatt, ami oly rossz kommunikációs ötlet, mint egy Vuitton táska cipelése az utcán, – elveszítjük történelmi szövetségesünket... hát, nem tudom.

Hidd el, ők mélyen hisznek ebben a keresztény dumában, és az a furcsa, hogy amiatt, hogy hisznek, egy kicsit olyanok is, mint a keresztények. Persze köztük is van geci.

A mákom nekem az volt, hogy korrupt volt a rendőrség Varsóban, az egész államgépezet, vagyis a delictumot ellopták a zsaruk, fellélegeztem, kiengedtek egy fillér nélkül, de adtak egy vonatjegyet, mindenki elégedett volt, ők az ezer márkával, ami segít egy keményen dolgozó kisemberen abban a hónapban. A mostaniak már mások, tudom, de talán te még emlékszel arra, amikor bárki kinevezhette akár a kurváját is a kulturális vagy ifjúsági vonalra, a nepotizmus biztosította a korrupció valódi erejét. Andrzej Wajda foglalkozott ezzel a filmjeiben. Kéresd ki a Vasembert, nézd meg otthon, Felcsúton, alig kopott meg, sőt! Azért hihetetlen volt ez a csávó a bajszával együtt, lássuk be, be is csúszott a történelembe, pedig csak a magasfeszültséghez értett. Lehet, hogy drótja volt Istenhez. Sokan hiszik, hogy van.

Na, nem akarlak fárasztani, tudom, sok a dolgod mostanában, nagy a feszültség benned is, lám, egy közös pont a lengyellel, búcsúzom, de még utolsó leheletemmel is azt susogom feléd, hogy vigyázz a lengyel barátságra! Ne zárd be a táborokat. Úgyis elhúznak innen, nyugi.