Múzeumkerti élményeim

Megyesi Gusztáv

2015. 03. 18. · Hócipő 2015/06

Jó napot kívánok, Zsolti vagyok, de csak akkor nyilatkozok, ha Lacinak mondanak, hogy be ne azonosítsanak. Volt itt egy ember az ünnepséget szervező cégtől, és azt mondta, hogy a múzeumkerti állami megemlékezésről a diákok nem nyilatkozhatnak senkinek, hetven évre titkosítva van, hogy honnét, melyik iskolából jöttünk, és hogyan érezzük magunkat, minden kérdésre a sajtóosztályról fog valaki válaszolni, úgyhogy nagy reszkír bármit mondani mikrofonos embernek.

Én is csak azért teszem, mert, ahogy nézem, maguk az M1 hírcsatornájától tetszenek lenni, ami ma indult el, és még csak dél van. Apám SMS-ben jelezte, hogy az M1-nek nyugodtan beszélhetünk, nem fogunk lebukni, ugyanis a megújult hírcsatornánál reggel hattól délig vagy képet, vagy hangot nem tudtak adni, déltől pedig se képet, se hangot, úgyhogy mindegy, mit mondok, úgyse látja és hallja senki.

Nem mintha félnék. A váci Madách Gimnáziumba járok, ahol a tanári kar beintett a központi főnökségnek, hogy minden középiskola küldjön tíz-tíz diákot megfelelő öltözékben meghallgatni Orbán Viktort, s ugyanígy tett még vagy kétszázhatvan iskola. Hiába hívatta magához Fördős polgármester a váci hivatalába az igazgatót és a helyettesét, mondván, hogy hazafiatlan nevelőmunkát tanúsítanak, nem tágítottak, és nem jelöltek ki tíz diákot. Ezt azért tudom, mert a váci polgármester fia az osztálytársam, idén fogunk érettségizni, ami csak azért érdekes, mert az apja azzal fenyegette meg az iskolánk dirijét és helyettesét, hogy a hazafiatlan magatartásuk miatt soha többé nem fogja betenni a lábát az iskolánkba, így nyilván a fia ballagására se jön el. A Fördős remek ember, mondta az osztályfőnökünk, ennél nagyobb ajándékot ugyanis, mint hogy soha többé még az iskola környékére se jön, nem is adhatott, még Klebelsberg Kuno sem szolgálta ennyire a pedagógustársadalmat.

Én kedvelem a Fördős papáját is, őt már akkor támadta a Nyugat, amikor még az unió se szállt rá a magyar népre. Pár évvel ezelőtt például egy német újság azt írta róla, hogy egy németországi testvérvárosi találkozón úgy berúgott, hogy a parkolóban találtak rá éjjel, amint a betonon aludt. Ez nem volt igaz, mert saját bevallása szerint egy gát oldalában találták meg, és még fényes nappal, ahová aludni tért fáradtság miatt.

Vasárnap már kora reggel elindultam Vácról. Azt gondoltam, nem kell magam maszkírozni, hogy tanáraim föl ne ismerjenek az ATV-ben, mert ők hazafiatlanként mind azt nézik, szépen elvegyülök a többi diák között, és nem lesz semmi baj. De azért biztonságból fogatlan nyugdíjasnak öltöztem. Sajnos a váci vonat lassabban ért Pestre, mint 1846-ban a Pest és Vác között közlekedő szerelvény oda és vissza, így a tömeg szélére kerültem. Nagyon meglepődtem, mert egy nyugdíjascsoport mindjárt karon is fogott, és azt mondták, harcolj. Először azt hittem, nyuggertalálkozóra érkeztem, ennyi hajlott hátú, remegő kezű, ideges öregembert még nem láttam egymásnak feszülni: az egyik csapat Orbán sperma mivoltára utaló táblát tartott a magasba, azokat kellett volna leütnöm, de aztán szóltak, hogy elég lesz, ha lezsidózóm őket, vagy a Dohány utcába küldöm a leghangosabbakat. Először azt hittem, hogy még halálos áldozata is lesz, no, nem a fizikai összecsapás miatt, hanem hogy az izgalomtól esnek össze.

Láttam már nagygyűlést a tévében, de azt nem sejtettem, hogy ennyire csúnya emberek jönnek támogatni a kormányt, mondta is reggel az öcsém, hogy a nők azért legalább a kormány iránti tiszteletből befestethetnék hajukon a lenövést, nem elég sikongatni, hogy Viktor, Viktor, tarts ki, és bunkó Európa. Az öcsém sajnos nem tudott eljönni, mert még csak hetedikes az általánosban, és nagyon tanul. Jövőre tesztet kell kitöltenie, ami alapján eldönti majd a központi oktatásfőnökség, hogy mi lehet belőle: agysebész, liftkezelő vagy pártpropagandista, fölveszik-e az állami közszolgálati propagandistaképző egyetemre, vagy felvételeznie kell közmunkásnak. A kisebbik öcsémről nem szívesen beszélek, ő alsó tagozatos, jól tanul, viszont nagyon beteges, állandóan mandulagyulladást kap, aztán még középfülgyulladással meg mindenféle vírusfertőzéssel is otthon kell maradnia. Ez azért baj, mert már nem csak a tanórákról való hiányzást tekintik mulasztásnak, hanem az ebédidőt, sőt a délután négy óráig tartó szabadfoglalkozás vagy szakkör idejét is beleszámolják, és akkor tüszős mandulával, pár hathatós gyomorrontással meg az évi két rendes influenzával máris lehet évet ismételni.

Ja, igen. Volt az a beszéd is az Orbán Viktortól, de nekem nem mondott semmi újat. Azt már alsóban mondták, hogy az amerikaiak a magyaroktól tanulták a demokráciát, s hogy Petőfiék nem a Facebookon szervezték a forradalmat, mi is gondoltuk, hogy a Twitteren, s hogy az Európai Unióban csak görbe uborkát szabad enni, s ezért nincs az uniós embereknek tartásuk. Fördős fia mesélte, hogy az 1848-as forradalom nem is volt igazi forradalom, mert Petőfiék összevissza vonultak az utcán a kommunisták ellen, ahelyett hogy egyenként bementek volna egy fülkébe, s ott Viktorra szavaznak. De erre még több mint 160 évet kellett várni.

A legnagyobb csalódás viszont az volt, hogy Morvai, a kazánköztársasági elnök, aki a napokban kínai nehézipari kutatókkal végre azonosítani tudta Petőfi maradványait, nem jelent meg a központi ünnepségen, hogy személyesen adja át Viktornak a nagy költő csontvázát, mert akkor végre egyszer már Petőfi is igaziból fellépett volna a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, ahogyan az a nép ajkán annak idején megtörtént.