Tízezer sörösüveg

Megyesi Gusztáv

2015. 02. 18. · Hócipő 2015/04

Éveken át saját zsebre vitette és váltatta vissza alkalmazottaival a miniszterelnöki rezidencia pénzen vásárolt italok üres üvegeit az izraeli kormányfő, Benjamin Netanjahu felesége – jelentette az MTI, s a hír mindjárt fölkeltette az érdeklődésünket.

Először is szembeszökő, hogy a följelentés szerint a kormányfő felesége négy év alatt 250 ezer forintnak megfelelő összegű pénzt szedett össze az üvegvisszaváltásból, más szóval mondva ennyit ittak a kormányfői hivatalban, ami nem sok. Ha feltételezzük, hogy az üres üvegek ára a kiszámíthatatlan tőzsdemozgások ellenére Izraelben is stabil, tehát tartja a sörösüvegenkénti 25 forintos árat, akkor a négy év alatt elfogyasztott 10 ezer üveg sör kutyafüle. Főleg olyan közegben, amelyben állandó az izgalom.

A másik, hogy Magyarországon sem megnyugtató a helyzet. Mivel az üres üvegek sajnálatos módon egyelőre még nem számítanak hungarikumnak, a magyar társadalom egyre szélesebb köre él üvegvisszaváltásból; ha idegen turista vetődik el egy élelmiszer-áruházhoz, végeláthatatlan sorokban álló embereket lát fóliaszatyrokkal az üvegvisszaváltó pultoknál, s joggal hiheti, hogy Magyarországon kiapadhatatlan üresüveg-lelőhelyek vannak. Ezért is érthetetlen, hogy az üvegvisszaváltás egyelőre még nem állami monopólium, ámbár igen termékeny előrelépésnek tekinthetjük, hogy nem csupán a miniszterelnök vejének füredi kikötőjére, de a többi kikötőre se vonatkozik az üzletek vasárnapi nyitvatartásának tilalma, így a csepeli szabadkikötőtől kezdve a dömösi és a nagymarosi kompátkelőhelyeken át a Belgrád rakpartig igen élénk üvegvisszaváltó élet bontakozhat ki az országban.

Hanem amint olvassuk, az izraeli miniszterelnök feleségének nem is annyira az üvegvisszaváltást olvassák a fejére, hanem hogy nem avatta be az üzletbe a többi politikai erőt, főleg az ellenzéket. Ott sajnos olyan a kormány, hogy nem egyeztet. Ezt azért mondjuk, mert négy plusz öt év után, tehát a harmadik kormányzása idején a magyar miniszterelnök váratlanul egyeztetni kezdett a parlamenti ellenzékével, igaz, egyelőre csak Putyin budapesti látogatásának apropóján. A hírek és a fotók tanúsága szerint az ellenzéki frakcióvezetők igen jól érezték magukat a találkozón, Szijjártó külügyminiszter szerint „felelősségteljes és korrekt hozzáállást tapasztaltak” az ellenzék részéről. Ez merőben új. A kormányfő ugyanis azt kérte a pártoktól, hogy támogassák őt a külpolitikai célok elérésében, értve ezen az oroszokkal, az Unióval és az amerikaiakkal való viszony alakítását. Mármost tudvalevő, hogy az ellenzéki pártok (a Jobbikot ide nem értve) hideglelést kapnak Putyin nevének már a hallatán is, ebből következően el nem tudjuk képzelni, hogy mit ért a külügyminiszter felelősségteljes és korrekt viselkedésen, figyelembe véve, hogy a kormányfő amúgy mindennemű ellenvéleményt hazaárulásnak tart.

Ha feltételezzük, hogy az ellenzéki pártok nem a Fidesz oldalán állnak, tehát nem mondanak mást zártkörű beszélgetés során, mint a tévében, rádióban, akkor egyezségről maximum akkor lehet szó, ha nem a lényegbe lettek beavatva, hanem néhány részletbe, példának okáért a Putyin látogatása idején életbe lépő forgalomkorlátozásokba. Volt már ilyen. Annak idején, a Kádár-rendszerben például a párttagok mindig előbb tudtak az áremelésekről, mint a lakosság, kivéve a háziasszonyokat, akik még a párttagoknál is jólértesültebbek voltak, ám ez most nem ide tartozik. Elképzelhető mindenesetre, hogy Tóbiás pártelnök péntek délután már annak a tudásnak a birtokában tért haza, hogy a következő kedden az Alkotmány utca le lesz zárva, és a Margit körutat is tanácsos elkerülni.

Ha minden igaz, akkor Orbán folytatni fogja ezt a gyakorlatot. Például feltétlenül egyeztetni fog az ellenzékkel, hogy Simicska Lajos helyett mely oligarchák nyerjék a tendereket. Nem arról van szó, hogy konkrétan megbeszéli a frakcióvezetőkkel, hogy például hány százmillió forint állami támogatást kapjon a Mészáros és Mészáros cég a sertéstelepére, hanem hogy ott milyen sertést neveljenek: mangalicát vagy mangalicát.

Varga János miniszter épp a hétvégén jelentette be, hogy a kormányzat nagyon örülne, ha a Simicska-féle Közgép mellett „más cégek is fel tudnának nőni magyar cégként az építőiparban”. Mindjárt említhetjük is neki a Kőrösaszfalt Zrt.-t, amelynek vezérigazgatója véletlenül a miniszterelnök barátjának, a felcsúti polgármesternek és milliárdosnak a leendő veje. Ez egy igen jó cég, a nol.hu információi szerint legutóbb úgy vásárolt fel egy magasépítő céget kimondhatatlan összegért, hogy „2006 óta nem volt árbevétele (...), a papírok alapján a Kőrösaszfalt inkább tűnik egy alvó cégnek, mint jól prosperáló vállalkozásnak”. Nyilván üvegvisszaváltásból tettek félre.”

Természetesen nem arról egyeztetnének, hogy mi legyen a következő százmillárdos tenderek sorsa, hanem hogy ha majd egybekél az ifjú vezérigazgató a milliárdos lánnyal, és a lakodalmon eltűnik az ifjú asszonyka mobiltelefonja, akkor a katonaságot is bevessék-e a kutatásba, vagy elég lesz a készenléti rendőrség és a TEK.