Vadkan a zebrán
Megyesi Gusztáv
2015. 02. 04. · Hócipő 2015/03
– Ha lehet, ne simogassák a vaddisznót, meg ne próbáljanak barátkozni vele! – Ezt mondták be három héttel ezelőtt az esti híradóban abból az alkalomból, hogy vaddisznók jelentek meg Budapest belső kerületeiben. Sőt egy privát videón azt lehetett látni, hogy éjnek idején a Bazilika előtti Bajcsy- Zsilinszky úton halad el két szépen fejlett példány a menetiránnyal szemben, majd amikor a rendőrségi autó szirénázva megjelenik, a járdán felgyorsítva eltűnnek az egyik mellékutcában.Ez két okból fontos. Egyrészt ahhoz, hogy bármely emlős- vagy nem emlősállatot megsimogathassunk, mi több, a barátunkká tegyünk, legelőbb is közvetlen kapcsolatba kell kerülni vele, azaz el kell kapni őt. Ez a mi esetünkben nem történt meg; mire a rendőrség egy-egy alkalommal a helyszínre ért, a vaddisznók már a város másik szegletében szaporázták lépteiket. A másik ok, amiért a fővárosunkat fölkereső vaddisznók fölkeltették érdeklődésünket, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes parlamenti válasza volt arra az ellenzéki kérdésre, hogy miképpen áll január vége felé az országvédelmi akció terve. Mint ismeretes, André Goodfriend, volt amerikai követségi ügyvivő mesterkedéseinek hatására a nemzet spirituális vezére és örökös miniszterelnöke kénytelen volt bejelenteni az országgyűlés nyilvánossága előtt, hogy Magyarország külső ellenségei „műveleti területté nyilvánították az országot”, tehát háború van. Nem sokkal ezután Rogán frakcióvezető jelentette be, hogy az országot most már olyan külső támadások érik, amelyekkel szemben a kormány és a parlament egy határon túl nem tud védekezni, ezért országvédelmi akciótervre van szükség.
Semjén kormányfőhelyettes, aki a legfőbb hadúr helyett válaszolt az ellenzéki fölvetésre, szerencsére rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyek birtokában szemrebbenés nélkül tud válaszolni az efféle provokatív kérdésekre. Ennek megfelelően a kérdésben említett országvédelmi akciótervről egyetlen szót sem ejtett válaszában, viszont bejelentette, hogy „Magyarországon jelenleg minden rendszer megfelelően működik ahhoz, hogy a magyar emberek biztonsága garantálva legyen”.
Úgy gondoljuk, hogy ha ez igaz, akkor a megállapítás Budapestre is vonatkozik. Sőt azt is gondoljuk, hogy ha a magyar emberek biztonsága garantálva van a most már folytonosan megújuló uniós és jenki támadások, valamint az országba szintén betörni igyekvő megélhetési bevándorlók hulláma közepette is, akkor két darab vaddisznótól megvédeni a lakosságot már-már kacagtatóan könnyű rutinfeladat.
Ehhez képest a vaddisznók január 14-én bukkantak fel Budapest belvárosában, és pénteken este még mindig szabadon kószáltak. A város több pontján is megpróbálták befogni az állatokat, video is készült arról, hogy a Bazilikánál rendőrautóval üldözik őket – idéztük fel az eseményeket a cikk elején. A rendőrség csütörtök hajnalban kiadott közleményében két vaddisznó szerepel: az egyik a XI. kerületi Schweidel utcában bukkant fel, a másik a lágymányosi hídnál. Csütörtök délelőtt Angyalföldön, majd a Vámház körútnál, este a Rákóczi úton, az Astoria közelében látták őket, jelentette a „Másfél napja csinál hülyét a fővárosból két vaddisznó” című cikkében a vs.hu.
Mindazonáltal voltak részsikerek: a tudósítások szerint „a Schweidel utcában sikerült feltartóztatni az egyik állatot, de mire az állatmentők kiérkeztek, megszökött”. Az állatmentők a XIII. kerületből is kaptak hívást, ám nem sokkal később a két vaddisznó már a Nagycsarnoknál járt, ahol aztán kettéváltak, az egyik a Dunába ugorva távozott, a másik pedig eltűnt az éjszaka sötétjében.
Hogyan fogják a rendfenntartó erők az országot megvédeni a külső ellenségek szakadatlan támadásaitól, ha két vaddisznóval se bírnak el? – kérdezhetnénk Semjén kormányfőhelyettestől, ám ne legyünk igazságtalanok. Vegyük figyelembe, hogy a vaddisznók sokkal nehezebb feladat elé állítják a városvédőket, mint például a menekültek, akik ugyan illegálisan lépik át a határt, utána viszont együtt maradnak, ebből adódóan ha az egyik megvan, akkor a többi is. Plusz a vadkan nem hozza magával a családját, nyilván számol azzal, hogy utódai csíkosak, így a hatóságok azonnal felismernék őket. Továbbá a történelmi tapasztalatok szerint az ellenség többnyire reguláris hadsereggel szokott rárontani Magyarországra, ami azzal az előnnyel jár, hogy a katonai felderítésnek nem okoz nagy gondot a gépesített egységek mozgását követni, de már ha a Szabadság híd feljárójánál az egyik disznó egyenesen a rakpart felé megy, a másik meg épp ellenkező irányba, akkor a készenléti rendőrség ugye melyik után fusson.
Ezenfelül ne felejtsük el azt sem, hogy a vaddisznónak már az azonosítása is eléggé problémás. Például kérdés, hogy a rövid időn belül Angyalföldön, majd Kelenföldön, azután a Rákóczi hídon, végül az Astoriánál megjelenő vaddisznók ugyanazok a példányok-e, mert lehet, hogy több vaddisznóról van szó, netán egy egész hadseregről. Ez az, ami Goodfriend ügyvivővel nem fordulhatott volna elő, mert hiába megy Angyalföldről a budai Schweidel utcába, majd onnét a Rákóczi hídon át kis kerülővel az Astoriához, a védelmi erők egyből tudták volna, hogy ez ugyanaz a Goodfriend.
Az viszont kifejezetten megnyugtató a rendet és nyugalmat óhajtó polgárok számára, hogy a rendőrség azt a példányt, amelyik a Dunába ugrott, a mai napig fokozott erőkkel keresi. Ha ugyanis legutóbb sikerült büntetést kiróni Schirilla György hagyományos, jeges dunai megmártózása után engedély nélküli fürdésért, akkor a vaddisznó se úszhatja meg szárazon.