Nicsak, kibeszél

Para-Kovács Imre

2015. 02. 04. · Hócipő 2015/03

Amikor a Fidesz 2010-ben hatalomra került, az országban nem volt annyi alkalmas politikus, hogy megtöltse a frakció székeit, nemhogy a Fideszben. Ezzel természetesen a szűk vezérkar (Orbán és a másik én) is tisztában volt, de csak kapóra jött neki, hiszen egyáltalán nem az volt a célja, hogy alkalmas politikusokkal, kételkedő, mérlegelő, értelmiségi baszakodással pöszmögő emberek üljenek a szavazógombok előtt, hanem az, hogy katonák. Katonák, mert Orbán fejében mindig háború van, hadtestek mennek hadtestek ellen, hullanak a fejek, és mindent elborít a lőporfüst, lovak nyerítenek, a lemenő nap megcsillan a kardok pengéjén, és a háttérben valami heroikus csűrdöngölő szól. Lakodalmas induló – ízlés szerint.

Valószínűleg szigorúan megtiltották ezeknek az úgynevezett országgyűlési képviselőknek, hogy nyilatkozzanak, megszólaljanak nyilvánosan, vagy egyáltalán kimenjenek az utcára, mert a vezér pontosan tisztában volt elmeállapotukkal és színvonalukkal. Ültek, mint egy jól fizetett befőtt, és nyomták az igeneket és nemeket, mert már az írás is megmondta, hogy legyen a te beszéded igen igen és nem nem, és akkor hülyére keresed magad, hiába vagy visszafogott szellemileg, akár a gnú.

2015-re az történt, hogy ezek az emberek részben elkezdtek unatkozni, részben pedig felébredt bennük valami szörnyű gyanú, hogy őket itt bizony hülyének nézték, átverték, kiben-kiben IQ szerint.

Az unatkozók – miután már a második nimfácskákkal díszített műmárvány szökőkút is dolgozott a baromfiudvaron – lerendezték részegen a családot, vagy gépjárművel rendőrre vadásztak, mert a mentelmi jog egyben jogosítványként is szolgált köbcentire ugyan átlagos, barázdáltságban azonban felettébb ellátatlan agyuk azon központjában, ahol az ilyen ügyek pihennek.

Ezek viszonylag egyszerű kimenetelű eljárások keretében lerendeződtek: ha nehezen mellőzhető emberről volt szó, akkor megváltoztatta a Fidesz az Alaptörvényt, és beleírta, hogy részegen rendőrt gázolni kivételes esetekben törvényes és hasznos, amennyiben viszont egy sima pártidióta tombolt, akkor ment a levesbe, nevét elfelejtették, kiradírozták a fizetési listáról, és hoztak helyette másikat a raktárból. (Régi gyanúm, hogy a Pártnak van valahol vidéken egy hangárja, amiben ezeket a képviselőjelölteket tartja, takarmányon természetesen, úgynevezett Fidesz-tápon, és egész nap Szijjártó Péter CD-ket hallgatnak. A napot nem láthatják, de hamarosan lesz nekik tévéjük, benne az M1, az M2, az M3, az M4, az M5, az M6, a Duna és a TV2. De ez csak az én elméletem, egyelőre nem szivárgott ki semmi a képviselő-keltetőről.)

A szivárgás más ügyekben viszont folyamatos, mert azok a képviselők, akik eleinte elhitték, amit mondtak (iszonyatos pillanat lehet, midőn valaki éppen felszólal a parlamentben, és az egyik bekezdés közepén ráébred, hogy hazudik), a párt nem létező programja még véletlenül sem emlékeztet arra, amit a kétharmad segítségével szerettek volna megvalósítani. Ezek a képviselők kibeszélnek.

Kibeszélni kockázatos, de a ciklus elején korántsem annyira, mint a ciklus végén, különösen akkor, amikor minden pártmunkás számára teljesen világos, hogy ebből nem lesz harmadik ciklus, tehát akkor sincs semmi, ha 2018-ban lekerülnek a listáról.

Nem vonom kétségbe, hogy vannak, akik tényleg megvilágosodtak, de kénytelen vagyok leszögezni, hogy ez esetben nagyon sötétnek kellett lenniük, mert aki egy kicsit is figyelte a Fidesz evolúcióját, pontosan tudta (na jó, nem pontosan, de tudta), hogy valami ilyesmi készül: feudalizmus, tolvajlás és pökhend, de olyan fokon, amitől az edzettebb gyomor is forogni kezd.

Az igazi lakmuszpapír (górcső és varázsvessző) a köztelevízió lesz, mert az eddigi tapasztalatok alapján ott tartózkodnak a legérzékenyebb politikai meteorológusok, akik hibátlanul jelzik egy-egy kurzus végét, és olyan tempóban keresnek új segget, hogy azt szem nem követheti. Ha lenne felesleges időm, és nem kellene foggal és körömmel védenem mentális egészségemet, mostantól szorgalmasan nézném a hírműsorokat, és várnám, amikor a lakájok eldobják az ezüsttálcát, és elindulnak új gazdát keresni. Nem lesz felemelő pillanat, de még csak felszabadító sem, csak bekövetkezik, akár a bodobácsok fékezhetetlen és vad párzása tavasz idején.

A Fidesz menekültjei pedig majd valahol otthonra találnak, leginkább a családban, mert sohasem szabad elfelejteni, hogy tevékenységük, ébredésük és szembefordulásuk ugyan erodálja a hatalmat, azonban nem erősíti az ellenzéket. A világon mindenhol ilyen az árulók sorsa, és ez egyáltalán nem baj.