Nyomor az Orbán téren

Para-Kovács Imre

2015. 01. 07. · Hócipő 2015/01

Nem az a lényeg, hogy valaki baloldali-e vagy jobboldali, csak az, hogy a Fideszre szavazzon – talán így lehetne összefoglalni Áder János köztársasági elnök bátornak nem nevezhető beszédét abból az alkalomból, hogy fizetőssé vált az, ami eddig ingyenes volt. A veterán Áder élete már megoldódott, ő mindörökre köztársasági elnököt megillető elbánásban részesül, így esetleg lehetett volna annyira liberális, forradalmi és felforgató, mint a katolikus egyház feje, aki azt merészelte állítani ugyanezen alkalomból (nem az elkerülő utakon közlekedésének megsarcolására gondolok, hanem 2015 beköszöntére), hogy a szegények nem ellenségeink, ezért nem háborúznunk kellene ellenük, hanem esetleg megoldani a problémáikat. Nekünk is, meg az államnak, államoknak is.

Magyarországon a kormány gyűlöli a szegényeket, frusztrált a létezésüktől, még szerencse, hogy általában otthon a négy fal között szegénykednek, mert így könnyebb elhazudni a létezésüket, de amikor bepimaszkodnak a statisztikákba, akkor gyorsan rúgnak beléjük állami szinten még egyet, hogy kussoljanak.

Megrázó felhívás jelent meg a XII. kerület egyik leggazdagabb részén, amiben egy idős ember számol be arról, hogy gyermekei hajléktalanszállón laknak, nála kikapcsolták az áramot, munkája nincs, fázik, és attól fél, hogy hamarosan megfagy kutyájával együtt, ezért segítséget kér. Itt fog a szemünk előtt meghalni Orbán Viktor egyik szomszédja, ahogy a keleti országrészben oly’ sokan. Nyomor a Svábhegyen.

A kiragasztott cetlin telefonszám is szerepel, ismerőseim felhívták, és egy kulturált, elkeseredett emberrel beszéltek, akinek a fagyhalál valódi alternatíva. Esete csak azért rázott meg, mert eltompult és kiégett agyammal már egészen hozzászoktam, hogy Borsodban, Szabolcsban és a főváros külterületén meghalnak emberek, mert a szociális állam megszűnt, gyakorlatilag természetesnek tartom, hogy valahol messze tőlem emberek halnak meg, mert nem loptak eleget aktív korukban, és már nem képesek megművelni a földesurak ültetvényeit. Azokról az emberekről van szó, akik végigdolgozták a létező szocializmus éveit, várták, hogy jobb legyen, de aztán akkora jóság jött, amivel már képtelenek voltak mit kezdeni, beköszöntött a demokrácia, elmentek nyugdíjba, mert megöregedtek, aztán végigélték a zavaros évtizedeket, és még mindig élnek, mert szívósak és telhetetlenek, nem elég nekik a nyolcvan év, akarnak még egy kicsit.

Már elnézést, de ehhez a Fidesz-kormány nem asszisztálhat, itt nem lesz dőzsölés meg örök élet, itt tessék dolgozni, elvégre ez egy munkaalapú társadalom, nem nyugdíjalapú, hiszen annak már ellopták régen az alapjait.

Egy 85 éves ember nem fog tüntetésre járni, mert megfázik, fáradt, és a lépcsőzés sem megy már annyira neki, úgyhogy nincs veszély, helyettük senki sem megy az utcára – gondolta a nagyeszű kormányzótanács (hangulatjavító kifejezés, rímel Petőfire), de rosszul gondolta, mert mintha a döglött szolidaritás éledezne társadalmunkban, és már nem lehet olyan egyszerűen és tankönyvbe illően egymás ellen fordítani a kisemmizett rétegeket, mint ment az évekig.

Bár.

Az arcátlan intézkedés, miszerint elkerülni pénzbe kerül, néhány tízezer embernek valóban kedvező lesz, néhány százezernek pedig nem, de ez a néhány tízezer hangoztatja, hogy miért kell a Fidesz-kormány minden intézkedését ekézni, amikor negyvenvalahány ezer helyett most tízezerből mehet a Velencei-tóra, és nem gondolnak bele, hogy kisebbségben vannak, nem érdekli őket, hogy a többiek szívnak, mert nekik olcsóbb.

Mondjuk inkább azt, hogy valamivel valószerűbbnek tűnik a szolidaritás feltámadása, mint akár egy évvel ezelőtt.

Amikor ezt írom, még fogalmam sincs, mi fog történni január 2-án, de amikor megjelenik, már túl leszünk rajta (és készülünk 10-re, 11-re stb.), kiderül, hogy jól taktikáztak-e a hatalmon lévők, amikor arra játszottak, hogy majd- csak kimerül ez a tüntetési hullám is, ahogy eddig mindig. Remélem, nem.

A kormány elbizonytalanodott, de ami még rosszabb (jobb): gazdaságpolitikája totális csőd, meg kell adóztatni a megadóztathatatlan (tudom, hogy ilyen nincs) dolgokat is, mert a magunk előtt görgetett csőd is csőd, csak nem ma kell vele foglalkozni, hanem holnap. Permanens csőd és egyre inkább elszabaduló idiotizmus, lovarda a Várban, korlátozott tüntetési jog, Deutsch Tamás kormánybiztosi kinevezése internetadó ügyben, megannyi értelmezhetetlen (mert értelmetlen) húzás, megterhelve a belső ellentétekkel – fideszes, amint éppen kivájja egy fideszes szemét (olaj-vászon, 1366 x 1920, 60 000 euró), ilyen sem volt eddig a nagy közös eltulajdonítási vetélkedő során.

Végül aztán egy bőrönd marad, tíz perc és a szabad elvonulás.