Hóvirágok a nemzet testén

Bakács Tibor Settenkedő

2014. 12. 23. · Hócipő 2014/26

Itt az idő, hogy tudományos cikket írjak, vagyis objektív és igazságra nézvést vizsgálható kérdést kell feltennem, ami a tapasztalatból is igazolható: Miért undorítóbb a kitartott művész a politikusnál?

Axiómánkat, miszerint a politikus a legundorítóbb szakma az összes többihez képest, az egész világon visszaigazolják a felmérések, amelyek használják a wietgensteini igazság mértékét, vagyis verifikálhatók és falszifikálhatók. Ennek ellenére igaza van Bolgár Györgynek, amikor azt mondja, hogy nana...!

Még egyszer, hogy mindenki értse a tudomány radikalizmusát: miért undorítóbb Ákos Orbán Viktornál, vagy Andrew Vajna Lázár Jánosnál?

Természetesen a személyes szimpátia nem számít. Én például jobban szeretem a Lázár típusúakat, mert Clint Eastwoodra hasonlít, csípőből tüzel, és én már kiskoromban is az árulókkal, a cowboyokkal voltam, nem az indiánokkal. (Később megváltoztam.) Úgy is mondhatnám, hogy paradoxont rejt a kérdés, mert ha a politikusi szakma az, amelynél cikibbet nem tudunk elképzelni, akkor a művész beelőzése a szellemi alultápláltság terén antagonisztikus ellentétben áll axiómánkkal. (A paradoxon is az igazság része.)

Mondhatjuk, hogy a politikusé minden hatalom, de ezt a művész fejezi ki. Tehát ha Pataky Attilát elrabolják az ufók, és ő szépen, erősen, tehetséggel elénekel nekik egy dalt (ha nincs a sárga földig bemákolva), akkor érezzük igazán a nemzeti hatalom erejét. Kétségtelen, hogy morális és esztétikai szempontból vállalhatatlan Pataky Attila, vagy a műanyag zenében cézár Ákos, de a hatalom ereje épp abban mutatkozik meg, hogy tagadja az esztétikai igazságot, és a gyakorlatban próbálja megváltoztatni az esztétikában lázadók hitét. Többéves klinikai vizsgálat érződik Rózsi állami sztárolásán is, aminek egyetlen veszélyes pontja maga a művész. Bár Deutsch Tamás soha nem fogyasztott drogot, de a zeneiparban sokan fogyasztottak legális drogot, vagyis alkoholt, ami bizonytalansági tényező a hatalom és annak művészi alkalmazottja között. Evvel nem azt akarom mondani, hogy minden művész, aki eladta a lelkét, alkoholista (cáfolat rá Ákos), hanem hogy a személyiség rosszul viseli, ha a hatalom barátja. Ezt nem érti Szili Laci, aki pedig sokkal okosabb barátjánál, aki soha nem fogyasztott tudatmódosítót.

Másként: valóban érdeklődésre számot tartó karrier Vajnáé, aki parókaforgalmazóból az USA, majd szegény Magyarország ismert személyisége lett, de még érdekesebb Török Ferenc, akit ez nem zavar. Mást se, Kálomista Gábor produceri tevékenységénél mindig megrendül a hitem a magyar filmesekben, főleg, ha tehetséges. Vagyis nem bíznám rájuk gyermekem szellemi és erkölcsi nevelését, még akkor se, ha annyira tehetséges, mint Szabó István. Így viszont mi értelme alkotni bármit is? (Ja, a kérdésem megválaszolásához elég a Mephistót megnézni.)

Úgy van, hogy ha a művész feltapad a hatalom sörpocakjára, korábbi zsenialitása ellenére is söralátét lesz belőle. Ki érti Török Ferit? Nemcsákot inkább, neki másképp nem nőne fű. Csurka legalább a múlt rendszerben volt három per hármas. Van ennél rosszabb is. L. Simon László saját magát szervezte be. Kerényi önmagában hóvirág. Hóvirág nyílik a művészet szemétdombján, leszakítani éppen olyan veszélyes, mint megírni.

A tudomány ismeri az entrópia fogalmát, vagyis Fekete György tudati kiüresedése nem a buddhista ohmmmm technikát jelenti, hanem az emberi faj problémamegoldó képességének bukását.

A politikus minden ciklusban leveti korábbi bőrét, vagyis a túlélésben csúcsragadozó. A művész csak műveiben, és nem levedlett bőrében él tovább, emiatt hamar az Idő nevű szelektív szemétszedés áldozata lesz.

Abban bízom, ha az olvasó belátja, hogy easy rider öcsém emlegetése még nem jelenti a nyugati kultúrának való alázatos behódolást, még van remény a barackfa alatt. (A barackfa Kiegl György alkotása, azért.) Vagyis Vass Albert, bár nem a Vasember, azért még szerethető író marad azoknak, akik nem olvasnak képregényt.

Most iszom egy sört ezekhez a gondolatokhoz.