Tartozások a könyvtárban
Pataki Balázs
2008. 08. 29.
A szegedi Somogyi-könytvár behajtókat küld a notórius könyvet vissza nem hozókra, hogy ha a késedelmi díj nem is, legalább a könyv kerüljön vissza jogos tulajdonosához. Strobanuer Kálmán könyv-behajtót kérdeztük a szakma rejtelmeiről.Hócipő: Ha jók az információink, akkor a könyvtár legnagyobb adósa egy általános iskolás, aki 34.300 forinttal tarozik. Vajon le-e verték-e a veséjét-e egy Révai Nagylexikonnal?
Strobanuer Kálmán: Mi békés, és a könyvtár szelleméhez illő módszerekkel operálunk. Régebben még elő-előfordult, hogy a Világ legmocskosabb WC-i című exkluzív albummal ígértünk nem-átalakító műtétet a delikvenseknek, de ez ma már nem divat.
Hócipő: Nem-átalakító műtét?
Strobanuer Kálmán: Ha a kölcsönző arra a kérdésre, hogy visszaadja-e a könyvet azt mondta, hogy nem, mi heretájékon vágtuk az albummal, mire igen lett a nemből.
Hócipő: Mik lennének ezek a békés, és a könyvtár szelleméhez illő módszerek, amiket említett?
Strobanuer Kálmán: A leghatásosabb módszer, ha odaállunk a tartozó háza elé, és fennhangon elkezdünk neki felolvasni. Mi főleg Romána és Szívhang füzetekből dolgozunk, de egyik kollegánk esküszik egy urdu négykötetes szerelmes regényre, aminek hatását csak fokozza, hogy egy szó urdut nem beszél, és ráadásul saját dalokkal és táncokkal színesíti az előadást. A kölcsönzők a harmadik nagyobb csókjelenetnél már szokták is hozni a könyveket.
Hócipő: Sikerül a könyveket eredeti állapotukban visszakapni?
Strobanuer Kálmán: Sajnos nem mindig. Máig emlékszem arra a Háború és béke kötetre, amiben valaki kifestette a rajzokat.
Hócipő: De abban nincsenek is rajzok.
Strobanuer Kálmán: Ezt nem tudhatom, sajnos nem ismerem a művet. De a jobb rajzokat azért kitépkedtem belőle.