Nemzeti futsal-diplomaták

Megyesi Gusztáv

2014. 11. 26. · Hócipő 2014/24

A fél ország azon röhög, illetve szörnyülködik, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter sorra veszi fel minisztériumába jól fizető munkakörbe futballista társait, akikkel a minap még együtt játszott a jó nevű Dunakeszi Kinizsi NB II-es futsalcsapatában.

A legújabb hírek szerint már nem csupán futballisták, de a dunakeszi klub alkalmazottai is a magyar diplomácia élvonalába kvalifikálták magukat. Jó, a klub ügyvezetője, bizonyos Andréka Domonkos egyelőre csak protokollfőnöki tennivalókat lát el a Bem téren, a hvg.hu szerint ő koordinálja a Szijjártó „protokolláris teendőiből adódó intézkedéseket, és az ezt érintő feladatokat”, a klub volt sajtósa, Gyombolai Zsófia viszont már a canberrai magyar nagykövetség sajtóattaséja lesz Sikó Anna irányítása alatt, akiről viszont tárgyilagosan meg kell jegyezni, hogy nincs futballista múltja se Dunakeszin, se másutt, például nem szerepelt Dárdai Pál bővített keretében sem.

Nincs mindebben semmi meglepő, hiszen a már említett protokollos Andréka is a tipikus karrierdiplomatai lépcsőfokokat járta be. A sajtóinformációk szerint korábban elvégzett egy spanyol protokolliskolát, amit azonban nem fogadtak el itthon felsőfokú képesítésnek, feltehetően azért, mert annak ismerete, hogy például hová kell állni II. (Okos) Fülöp madridi udvarában, ha az összes infánsnő megjelenik a koronázóteremben, nem hasznosítható direkt értelemben a közös azeri–magyar szakácskönyvkiadással kapcsolatos tárgyalásokon. Viszont Andréka éveken át mintegy diplomatagyakornokként kísérte Orbán Viktort, „egyebek mellett vécéket térképezett fel a miniszterelnök számára, megnézte, van-e szappan, kéztörlő, és temetésekre is elkísérte a kormányfőt, hogy ne Orbánnak kelljen cipelnie a koszorút” – mindezt egyébként éppen Andréka mondta el annak idején az Oxygén tv-nek.

Következne most a külügy szolgálatába állt játékosok felsorolása, amitől azonban eltekintünk. Legyen elég annyi, hogy van köztük hivatalsegéd, működési koordinátor, protokoll-tanácsadó, cím nélküli kabinetfőnök, miközben a külügyből épp mostanában rúgnak ki 170 embert, többnyire próbált diplomatát; nyilván nem tudnak labdavesztés után rendesen visszatámadni.

Itt meg kell állnunk egy pillanatra. Pár napja a külügyminiszter az ATV-ben járt, ahol futsalos társai külügyes missziójára is rákérdeztek. A miniszter nem jött zavarba: azt ugyan nem tagadta, hogy dolgozik futsalos a minisztériumában, azt viszont igen, hogy a csapattársai lennének. Minthogy Szijjártó nemrég megsérült az egyik meccsen, olyannyira, hogy meg kellett operálni, nem játszik a csapatban, s minthogy már nem játszik, csapattársai sincsenek. Ebből adódóan például Hacker, a kapus nem azért került még Szijjártó miniszterelnökségi államtitkársága alatt az ország irányításának a sűrűjébe, mert a csapattársa volt, hanem mert a Szent István gimnázium hálóőreként nyilván kellően érett diplomáciai előmenetelről tett tanúbizonyságot, sőt egy büntető kivédése után mindjárt „A keletre azonnal bevethető” kategóriába került.

A miniszter emellett nyomatékosan hozzátette, hogy jogi lépéseket foganatosítanak azzal szemben, aki azt állítja, hogy ezek az emberek nem dolgoznak, csak el vannak itt-ott helyezve, hogy fizetést kapjanak. Nagyon helyes. Ami bennünket illet, eszünk ágában sincs ilyeneket gondolni, ez ellentmondana a tényeknek is. Mi több, meggyőződésünk, hogy azok a világraszóló külpolitikai eredmények, amiket a külügyminiszter eddigi rövid pályafutása során elért, nem születhettek volna meg a nem csapattárs dunakeszi csapattársak nélkül. Mondhatni az ő munkájuk gyümölcsét szüreteli az ország, akár a Moszkvában vagy a Washingtonban elért sikereket nézzük, akár azt a tényt, hogy hiába az Unió és az USA szűnni nem akaró támadásai, Gyurcsány Ferenc áskálódásai, még e nehéz időkben se fordult elő egyszer sem, hogy a kormányfőnek szaros vécében kellett volna elvégeznie a dolgát.

Ám ha valakinek kétségei támadnának a dunakeszi különítmény képességeit illetően, felidézzük az ország második legokosabb emberének, Kósa Lajosnak a legutóbbi megnyilatkozását adóügyben:

„Inkább az áruk, a szolgáltatások adóztatását jövedék esetében, fémkupak esetében, amelyek termékdíjként jelentkeznek, és azok ilyen környezetvédelmi szempont, hogy a fémkupakoknak az ügyében fellépve próbáljuk meg ezt a szemléletet csökkenteni, tehát egy sor olyan adóintézkedést fogadtunk el, amelyik alapvetően nem érinti az emberek mindennapi életét.”

Azért ezt a teljesítményt még a Futsal cseresora is gondolkodás nélkül, akár kéztörlő-ellenőrzés közben is megbízhatóan hozza. Kósa Lajos mentségére szóljon, hogy nagy út előtt állt: titkárnőjével és Halász exállamtitkárral, valamint annak fiával Dubajba, majd Új-Zélandra, az aucklandi Rolling Stones-koncertre utaztak, fejenként csaknem egymillióért, s ezt a mentális megterhelést csak kevesek tudják elviselni. Szerencsére amíg ők mulattak, a külügy keményen dolgozott: a Dunakeszi Kinizsi a hétvégi Brand Mission Tolna-Mözs, majd az SZTE EHÖK SE elleni bajnoki mérkőzésekre készült; ez se lesz könnyebb feladat, mint a több mint hetven év után újra esedékes hadüzenet benyújtása a Fehér Háznak, és akkor még a KSK-LIMES elleni rangadót nem is említettük a budakalászi katlanban.