Orbán levele Merkelnek
Szabados Gábor
2014. 12. 02.
Kedves Angéla!Hallom, februárban szeretnél ellátogatni Hozzám.
Részemről semmi akadálya, itthon leszek, csak márciusban utazom Észak-Koreába. Ha nem találsz meg Budapesten, akkor Felcsúton érdeklődj, ahol talán éppen átadok valamit ottani polgármester barátomnak, és ő is átad nekem valamit.
(Közbevetőleg: remélem, emlékszel rá, hogyan is tegeződtünk össze. Úgy, hogy amikor tavaly ősszel a Te pártod nyert már nem tudom, mit, akkor „Brahms: Magyar táncok. Küldöm Berlinbe Angela Merkelnek” címmel videoüzenetben gratuláltam Neked, akit Kedves Angélának szólítottam, bizalmam jeléül.)
Jelen levelemet nem postán és nem diplomáciai úton küldöm. Képzeld, megszerezte az egyik napilapom, tehát ott olvashatod. Mint ahogy az én embereim is a Te egyik lapodban, a Welt am Sonntagban olvasták kedves bejelentkezésed hírét.
Bizonyára véletlen, és a köztünk meglevő jó viszonyra részemről csöppet se vet árnyékot, hogy ez a Welt am Sonntag pont az az újság, amelyik engem nemrég durván cenzúrázott, egyszerűen nem közölte a gondolataimat. Ez azért is érdekes, mert a Te egyik magyarországi hídfőállásod, az RTL Klub nevű adó (RTL-adó!, lefordíthatatlan szóvicc!, hehehe...!) nap mint nap megtalál.
Zárójelben jegyzem meg, hogy a Welt szerkesztősége utólag, írásban a következő PROVOKATÍV, ROSSZHISZEMŰ kérdéseket tette fel Nekem: „Miért üt meg Ön és a pártja antieurópai hangokat? Az Ön parlamenti elnöke az EU-ból való kilépéssel fenyegetőzik és az 1989 előtti Moszkvával hasonlítja össze Brüsszelt? Ön 25 évvel ezelőtt szabadságharcos volt. Miért törekszik ma egy tekintélyelvű/autoritér demokráciára, amelyben nehéz dolguk van a kritikusoknak és az eltérő véleményeknek? Miért bocsátották el Magyarországon kellemetlen újságírók százait és hoztak létre egy hatalmas médiafelügyeletet?”
Őszintén, igaz lelkedre mondd meg Nekem: tettek már fel ilyen kérdéseket Neked? No látod, ugye, hogy nem!
Kedves Angéla!
Érdeklődéssel várom látogatásod, amely során szeretném Neked megmutatni országunk néhány büszkeségét: a számos új futballstadion egyikét-másikát, a már említett polgármester barátom általam felavatott sertéstelepét, autógyárainkat, az egészséges nemzetért vívott harcom eredményeként létrejött Nemzeti Dohánybolt-hálózat néhány üzletét és a Budai Várat, amit hamarosan visszafoglal a magyar nemzet, amely engem bízott meg azzal, hogy onnan kormányozzam, majd pár év múlva államelnökként irányítsam és vezessem Magyar Hazánkat a még szebb, még boldogabb jövőbe.
Attól tartok, nem lesz rá módod, hogy találkozz a futball-vb-n megismert Gáspár fiammal, mert ő visszavonult a közélettől. Cserébe hazahívom Svájcból Ráhel lányomat, akinek bizonyára szívesen adsz jó tanácsokat arra nézvést, hogy szerinted miként is kormányozzon egy nő egy országot.
Kedves Angéla!
Szeretnélek felkészíteni arra, hogy számolj vele: a legnagyobb magyar civil szervezet alighanem tüntetést szervez majd ellened, mert ők Benned látják Édes Hazánk egyik legfőbb kizsákmányolóját, az USA hűséges szolgáját (csatlósát). Én majd megpróbálom csitítani őket a magam módján – napi munkakapcsolatban állunk, nálunk az igazi, nemzeti civilek megbecsült (anyagilag is megbecsült) tagjai a kormányzó pártnak –, kérdés, elhiszik-e nekem, hogy tényleg barátságos szándékkal érkezel, és nem valamiféle uniós utasítgatással akarsz az eddiginél is komolyabban beavatkozni belügyeinkbe.
Várlak, várunk, újságírókról gondoskodunk. Remélem, nem fog zavarni, hogy néhány orosz nyelvű médium munkatársa is a kíséretünkben lesz, nekik természetesen az a feladatuk, hogy másik nagy szövetségesünk, Oroszország első emberét tájékoztassák arról, hogy mire számíthatnak Tőled. És főleg: Tőlem. A magam nevében ígérhetem: a legjobbakra.
A februári viszontlátásig üdvözöllek:
Viktor