Megy a pressz

Megyesi Gusztáv

2014. 11. 12. · Hócipő 2014/23

Tisztelt Századvég! Jelen írás nem közönséges újságcikk, hanem tanulmány, amely az Önök további sikereit hivatott megalapozni. Tanulmányomban ne nagyon keressenek adatokat, görbéket, táblázatokat, tudományos hivatkozást és idézetet, épkézláb gondolatot pedig végképp ne, mert a tradícióknak megfelelőn az egészet úgy kapartam össze, hiszen ismereteim szerint munkámat úgyis ki fogják fizetni.

De nem csak ezért adom be pályázatomat. Hanem mert olvasom, hogy az Önök kiváló stratégiai igazgatója, bizonyos G. Fodor Gábor a fenntartásainak adott hangot a tekintetben, hogy egykori vezetőjük, Mellár Tamás, későbbi KSH-elnök, kitűnő közgazdász, egy mostani tüntetésen azt állította a Századvéggel kapcsolatban, hogy „az egész szellemi műhely csak egy pénzmosoda”. Később a médiában is megerősítette, hogy a minisztériumból sorra jöttek a megbízások, ő pedig hiába mondta, hogy ehhez nem ért az intézet, akkor is el kellett végezni a feladatot. „Nem baj, valamit kaparjatok össze, úgyis ki fogják fizetni” – mondták neki..

Erre írta G. Fodor stratégiai igazgató Mellár Tamásnak, hogy „Miért vártál – elkerülve a Századvégtől – mintegy 1500 napot? Eddig nőtt, erősödött, izmosodott az igazságvágy?”

Meg kell mondanom, ez a válasz felizgatott. Én magam ugyanis szintén mosodában kezdtem tudományos pályámat, hét éven át szolgáltam a szakmát és hazámat a hetvenes évek elején. Mint régi mosodaipari alkalmazott, csak mosolygok azon, hogy egy másik mosodás ezerötszáz nap késésen kiakad. Ezerötszáz nap az nagyjából négy év; nem dicsekvésképpen mondom, de midőn üzemtechnikusként megkezdtem tudományos pályámat 1970 őszén, nagy lelkesedésemben egymás után fedeztem fel a mosoda szortírozó részlegének hátsó polcain olyan ingeket és ágyneműket, amelyek határideje a hatvanas évek közepén járt le. A Századvéghez hasonlóan a mi mosodánknak sem volt se fizikai, se agybéli kapacitása a hatalmas szennyeshegyek feldolgozására.

Tudni kell, hogy a mosodában kétféle határidő volt: a háromnapos expressz, és a nagyjából harmincnapos normál határidő, akár kilós, akár pipere minőségben kérte az ügyfél a szolgáltatást. A pipere ágynemű abban különbözött a kilóstól, hogy keményíteni is kellett, aminek a technológiai ideje 35 perc volt. Ebből következően a pipere határideje megmagyarázhatatlan okokból kifolyólag 35 nappal tolódott ki. A korabeli sajtóban utána lehet nézni, hogy az expressz határidőt csak úgy tudta a mosoda tartani, hogy normál határidejűt hosszabb ünnepek előtt egyáltalán nem mosott, a lakosság egy tetemes része karácsonykor és húsvétkor ágynemű nélkül aludt, közvetlenül lópokróccal takarózva.

Volt egy főművezető a kelenföldi mosodában, Jenőfinének hívták. Ő napi tizenkét órában járt körbe a mosodában, és vallásos révülettel skandálta nagyobb tempóra serkentve a mosókat és a vasalókat, hogy „Megy a pressz, megy a pressz”, amit csak azért említek, mert G. Fodor igazgató is a valláshoz fordul nehéz helyzetekben. Az Uniónak, például, ezt a verset írta: „Megint jöttök, fenekedtek. / Újabb és újabb kötelezettségszegési eljárással fenyegettek. / De mi meg fogjuk védeni a világ legfaszagányosabb rezsicsökkentését. / Ne kívánjátok magatoknak haragunkat. / Brüsszel nem El Paso. (Jeremiás 51:60)”

A mi mosodánk azonban annak idején nem Európához, hanem az Egyesült Államokhoz intézett többrendbeli figyelmeztetést; több ízben tartottunk nagyaktívát a kalanderek mögött, ahol Bokorné helyezett kilátásba büntető szankciókat arra az esetre, ha Amerikában nem fejezik be végre a négerek ütlegelését. A különbség csak annyi, hogy a mi mosodánk a Századvégével szemben nem kapott különféle közreműködőkkel közösen 1,3 milliárdos megbízást, hogy kapcsolatot építsen ki az amerikai kormányzattal az ország megítélését javítandó, sőt annak idején Bokorné egyetlen fillért se kapott a Fehér Ház meggyőzéséért. Igaz viszont, hogy rendre őt utalták be valamelyik SZOT-üdülőbe, ahol pingpongversenyeket rendezett a beutaltaknak. Ennek ellenére Amerika tovább verte a négereket, az Obama-adminisztráció ellenben – de hiszen látjuk – példátlan erőfeszítéseket tesz, hogy Orbán Viktor szakítson már végre időt egy washingtoni látogatásra. A Századvégmosoda egyik prominens személyisége, Heim elnök mindenesetre a NAV elnök asszonyával a napokban utazik Amerikába, ahol a hatóságok mindkettőjüktől bocsánatot kérnek, hogy teljesen alaptalanul korrupciós hírbe hozták őket, s munkahelyüket. A dolog pikantériája, hogy minderről a magyar kormány nem tud, sőt nem is tudhat, hiszen arról se értesült még, hogy Vida elnök asszony egyáltalán ki lett tiltva Amerikából. Az a levél ugyanis, amelyben ezt bejelentette a kormánynak, elkeveredett a postán. Érdekes, de Bokornéval is ugyanez történt, amikor levelet írt a Minisztertanácsnak, hogy fél éve nem kap új gumicsizmát, holott az jár a dolgozónak.

Magam egyébként 1971 elején kaptam megbízást a mosodavezetőmtől, hogy mint üzemtechnikus végezzek kutatásokat, miként lehetne a határidőket jobban betartani. Fél évem volt erre, ám én már a negyedik hónap végére összegeztem tudományos meglátásaimat. A három napra vállalt ágyneműt három nap alatt kell az ügyfélnek visszaszolgáltatni, írtam dolgozatomban, a harminc napra vállaltat pedig harminc napra, s akkor nem lesz annyi reklamáció. Nem azért mondom, de amikor elkészültem, kézrőlkézre járt tanulmányom az üzemben, s még a központban is beszéltek róla.

A négy hónap alatt végzett kutatásaimért egyébként 4x1250, azaz mindösszesen ötezer forint fizetést vettem fel. Ez nem pont annyi, mint a Századvég mosoda három év alatt kutatási és tanulmányírási célokra kapott 3,7 milliárd forintja, ám bizton állítom, hogy a tudományos értéket tekintve dolgozatom fölveszi a versenyt a Századvégmosoda teljesítményével, sőt a kormány szellemi műhelyeinek állapotát tekintve munkám akár a további kutatómunka alapját is képezheti.