Győztesek dupla hamburgerrel, kis kólával, közepes krumplival (olimpia, 15. nap)

Simonyi Balázs
2008. 08. 23.
Vizes verejtékkel ébredek a délutáni alvásból: úristen, ne, lemaradtam a gyeplabda-döntőről! Pengét, kötelet keresek a lakásban, amikor megnyugszom, a baseball-finálét még elkaphatom, közben egy adag mirelit rósejbnivel vigasztalom magam, amiről beugrik egy nemrég hallott sztori az olimpiai játékok kapcsán: A McDonalds sajátos premizálási rendszeréből kifolyólag az étteremlánc legjobb dolgozói igazi, multihoz illő jutalmat kaptak. Nem kérem, nem három nap szakmai tréninget halrudacska-sütésből Brnóban, nem is Ronald McDonald által aláírt üdvözlőlapot, nem is üdülési csekket. Azaz: de. A gyorsbüfé modern kori rabszolgái közül kiemelkedő páriák ajándéka egy kínai kiruccanás lett, mégpedig Pekingbe. Remélhetőleg a szerencsés kiválasztottak megtiszteltetésnek veszik, hogy a jutalomutazáson is dolgozhatnak. Mégpedig az olimpiai falu McDonalds-ában. A katowicei Lipowski remegő kézzel nyomhatja a tölcséres fagyit Usain Bolt kezébe, a kalkuttai Rahid elfehéredve ajánlja fel a jégkocka nélküli fantát Kobe Bryantnek, az acapulcoi Perez dadogó ajkakkal kérdezheti meg Phelpset, hogy elvitelre lesz-e a három sajtburgere, a dubai Hasszán pedig szemlesütve kérdezheti - mivelhogy nem rejtik csadorba bájaikat - Kovács Katit és Janics Natasát, hogy "Segithetek?"

A csajok már eleget segítettek ezen a toprongyos, ingét megszaggató, kétbites egyszerűséggel gondolkodó (gyurcsányahibás, orbánakirály) magyar nemzeten avval, hogy csak behúzták azt a második nyomorult aranyérmet a kajakkenu versenyek zárófutamán. Somos Ákos ma elfelejtett hagymát hámozni a riporterállásban, hiányoltam a könnycseppeket és az elfúló katartikus hangot (a kötelező megrendülés tán benne van az m1-es szerződésben), Pali bácsi is dörzsölhette a kezét, ma végre akaszthatott, fehér öltönye a legjobb formában levő Ernyei Bélát idézte. És nem tudom, megfigyelték-e, de azért is érdemes volt nézni az éremátadást, mert a himnusz alatti zászlófelvonásban a kínai gárdisták olyan mókás mozdulattal csapják ki oldalra az összefogott zászlókat (hadd lobogjon!), mintha a forradalmi díszszemlére gyakorolnának.


- Csobb!

A shunyi pályán ez a nap sem múlt el hányások és hányattatások nélkül, a duplaezüstös spanyol Cal a dobogón produkált rosszullétet (ezt a neten lehet megnézni, merthogy a hihetetlenül unalmas hegyikerékpár-döntő (angolul „monoton bike”) körözését volt képes adni a magyar tévé ezalatt), a magyarok pedig mint a szinuszgörbe: futamokon át csak lefelé, míg a végén jöttek a lányok és megvédték az athéni címüket. Múltkor fát vágtam tábortűzhöz a balatoni telken, s mire egy öklömnyi ágat lehasogattam a rücskös fejszével, felfakadt puhány értelmiségi tenyeremen egy vízhólyag. Ezért egy gramm szemrehányással sem illettem a bőrkeményedést, izomszakadást, ínhüvelygyulladást szakmai minimumként megélő, őszintén küzdő kajakos-kenus különítmény kudarcos tagjait (Kammerer-Kucsera, Benkő, Vereckei, stb), surranópályáról is csak a Kozmann-Kiss csodapárosnak sikerült az érem. Már eleve az klasszis, aki olimpikon lehet, a lapátolós mezőny meg bivalyerős volt, csodaszámba ment a győzelem. Na persze, volt olyan hely Pekingben, ahol ezt a szót törölték a szótárból.

A kézilabdacsarnokban eleve hendikepből indult a női válogatott a bronzmeccsen: Vértent legfeljebb egy kilencvenéves szecsuáni akupunktúra-mágus tudta volna visszahozni a pályára sérüléséből, aztán jöttek az orosz bírók, buggyantak voltak, mint a száznapos tojás, parádés részrehajlással és balítéletekkel feltessékelték Koreát a dobogó harmadik fokára. Úgy jártunk, mint a vízilabdás lányok: 4. hely, páran az All Star-csapatban. Ennyi, meg egy bambi.


- Óvni kellett vona nekünk is,
akkor egyenlő lett volna a kárpótlás is!

Közben megszületett a World Press Photo 2008-as sportfotó-kategóriájának győztese: az egyik sajtómunkásnak, aki bizonyára sokat forgatta a 2006-os focivébén lencsevégre kapott Materazzi-Zidane kakaskodásáról szóló világhírű képsorozatot, sikerült megörökítenie, amint a kubai taekwandós Matos a bronzért vívott csatában a bírónak is bevitt egy Chuck Norris által szabadalmaztatott, pazar körrugást. Örökre eltiltották, aztán a baráti rezsimek magyarázkodhatnak majd egymásnak.


- Én sérült?

Ha már rugdosódás: az Argentína-Nigéria focidöntőtől (1:0) gólzáport és tömegverekedést vártam előzőleg, hergelő dél-amerikaiak, bepöccenő afrikaiak, erre egy dögunalmas pilledés lett a dologból, Messi legalább nyert valamit az idén. Kassai Viktor játékvezető feltalálta a négy félidős focimeccset: ivószünetek tarkították a találkozót. Elképzelem, hogy holnap a kreatív vízilabda-bírók a magyar-amerikai döntőn megálljt parancsolnak Benedek lóbálása közben és megkérik a játékosokat, ugyan egy hajszárítás-szünetre és egy körömgomba fertőtlenítésre fáradjanak ki a szaunába, Kásást meg felszólítják, hogy dedikáljon a kínai rajongóknak a töltött káposztás poszterből. (Ha már poszter: így utólag elég cikik a Kulcsár Győző vívóedzős-óriásplakátok, Vajda Attila hirdetése megúszta a népharagot).


- Nem ott van a labda! Hát nem látod?

De mielőtt a reggel megvirrad és eljön a remegve várt 9:40-es kezdésű pólódöntő, vegyünk elő kávét, energiaitalt, vigyázó szemünket 1:30-kor az olimpiai számok egyik legnagyobbikára, a férfi maratoni futásra vessük, ahol világsztárok döngetnek majd. Aki pedig mégis alvással töltené az éjszakát, az rebegjen el egy imát a pekingi McDonalds névtelen ukrán sültkrumpli-olajcserélőjéért. Mert ő is egy győztes.