Aranyat, olcsón, Vajdától! - helyszíni tudósítás (olimpia, 14. nap)

Farkasházy Tivadar
2008. 08. 23.
No lám, mégsem volt igaza a huhogóknak, máris megvan az első aranyérem, és még hátra van másfél nap!
Ennyi magyart régen küldtek Shunyiba! Természetesen megint mi vagyunk a legtöbben, ez lassan errefelé egy kínai mondás lesz, annyian vannak, mint a magyarok. Baráth Etele az első szám előtt elárulja nekem, hogy sosem szokott különösebben ideges lenni, de most majdnem kiugrik a bőréből. Megértem, elvégre nekik kell megmenteni a hazát. S már a második számban sikerül, az athéni ezüstérmes óvatosan kezd, majd fél távnál az élre áll, és előnyét egyre fokozva máris hozza az első aranyat. S egyelőre az utolsót. Nem azért mondom, de szilveszterkor a Sport Pluszban volt egy körkérdés, hogy nevezzünk meg egy biztos pekingi aranyat, én Vajdára tippeltem, akiből most sok szóvicc lesz. Mielőtt fellép a meglehetősen hosszú dobogóra, az egészet körbejárja és gratulál a helyezetteknek, szóval nem úgy viselkedik, mint Phelps és Bolt.

Utána a lányok következnek, és Kati néni bajkeverése meghozza a gyümölcsét, ő találta ki, hogy ne a legjobbak induljanak az olimpián, hanem akik megnyerik a válogatót. A történetet mindenki ismeri, az biztos, hogy nem ez a négyes a legjobb, így a világ legjobb női kajakosa, Kovács Kati harmadszor ezüstérmes ebben a számban. Kőbán emlékezetes mondatától, a szegedi szponzorokon át a tiszaújvárosiak átveréséig lassan megérne egy könyvet. Csak ő marad ott egyedül, a másik három sírva szétfut az újságírók elől. Kati szerint sokkal több volt bennük, adja az ég, hogy másnap kijöjjön.



Kamera előre megmondta, hogy világgá mennek, de ennyire? Már fél távnál látni, hogy a német hajó veszedelmesen jön rájuk, sajnos az utolsó 250 méteren kipróbálják a helyben kajakozást, mintha egy tanmedencében lapátolnának, több mint nyolc másodperccel mennek rosszabbul, mint a verseny első negyedében, még a kilencedikek is kettőt vernek rájuk. De egy háromszoros olimpiai bajnokkal nem merek vitatkozni, ha ő úgy gondolta, hogy ez a legjobb módszer egy bravúros ötödik helyhez, akkor neki van igaza. Már csak az a kérdés, hogy holnap is ennyire elengedik őket, nem valószínű.

Most következik a Kolonics György emlékverseny - szólal meg mellettem Kiss László, az újságíró válogatott doayenje. Egy másik kolléga szerint Kozmann az előfutamok előtt felsóhajtott, hogy a legjobb az egyes pálya lenne, mert ott zavar legkevésbé a szél. Viszont ebben a sportágban csak úgy lehet ide jutni, ha az ember majdnem kiesik, Atlantában Czene is kipróbálta. A surranó pálya most is szerencsét hoz, ötszáznál még alaposan el vannak maradva a dobogós helytől, de a végén nagyon feljönnek a románokra, csak sajnos veszedelmesen rohan feléjük a cél, de abban egy tizeddel ők vannak elől. Még ki se írják, máris rohanok Baráth Eteléhez gratulálni, aki elérzékenyülten mondja, hogy végre valamiben összefogott ez az ország, Kozmannék pedig csendben készültek és tették a dolgukat.

A férfi négyes helyezése számomra kellemes meglepetés azok után, hogy a legjobbakat három hajóba szétszedték, ugyanis van egy régi lóversenyes mondás, ha egy évjáratban sok jó ló van, az mind rossz. El is értük így, hogy a válogatók során három hajó vívjon késhegyre menő küzdelmet a pekingi ötödik helyért. De holnap még szoríthatok legnagyobb kedvencemért, Vereczkeiért, Sydneyben a vihar elvitte az egyéni aranyát, most csak a hatodik hely körül várják, hátha visszaadja neki a sors.



Az első arany okozta lelkesedést alaposan lehűti a médiabusz, úgy 12 fok lehet benne, természetesen az önkéntesek ismét a másik irányba küldenek, így csak az utolsó negyedre érek ki, 9:7-re vezetünk, majd Montenegró kiegyenlít. Akkor ebből megint zakó lesz, most viszont továbbra is nagyon bizakodó a magyar tábor, mert a 3:6-nál lecserélt Szécsi helyett védő Gergely mindent kifog. Ugye még emlékeznek? Mindenki azt jósolta, hogy az EB-keret utazik Pekingbe, hiszen a kimaradt négy fiú csak itthon labdázott egymással, legfeljebb önmaguknak bizonyíthattak. Kemény Dénes viszont Nagy Viktor helyett mégis Gergelyt hozta ki, ezt nevezik zseniális edzői húzásnak, ezt Megyesi Gusztinak üzenem haza, aki máris gyűjtheti az újságírói közhelyeket. A szerbek úgyis megtépik az amikat, az első két negyed helyett átugrunk megnézni az öttusa-futást, ami kivételesen nem 30 kilométerre van. Sajnos most sem tartom be első számú axiómámat, ha az ember Pekingben magyaroknak akar drukkolni, akkor ne késse le a rajtot, mert pár perccel később már csak hátulról nézik a mezőnyt. A női öttusázók is követik a férfiakat, végül bravúros futással olimpiai bajnoknőnk megszerzi az értékes 20. helyet, akit iránta való tiszteletből a sportminiszter lánya sem előz meg. De ezt a tök érdektelen tíz percet is - 36 lány rohangál egy kiismerhetetlen labirintusban - húszezer kínai ordítja lelkesen végig.

Vissza az uszodába, ahol feltehetően tévesen írták ki az eredményt, mert az amerikaiak vezetnek három góllal, a szerbek feljönnek kettőre, a levegőben lóg az egyenlítés, helyette az amik ismét három gólt dobnak, a szerbek meg tíz perc alatt tíz kapufát, vagy a kapusba vágják, ha három évre beosztanánk, akkor most visszamenőleg kaphatnánk hat világ- és Európa bajnokságot tőlük.

Sajnálni kezdem őket, nem elég, hogy ez az ország már Montenegrót is elvesztette, Cavic rosszul nyúlt be Phelps mellett, Djokovic az égből jövő meccslabdát túlütötte Nadal ellen, még Sapic is kihagy öt ziccert. Talán most kéne a Vajdaságnak mégis megpróbálni. Előttem két szerb újságíró csendben megőrül. Azt mondták, hogy azért kaptak ki ennyire a spanyoloktól, mert erre az ágra akartak kerülni, hát mit mondjak, sikerült! Most veszem észre, hogy a montenegrói tábor közben átalakult, egyszerűen elővettek egy-egy szerb zászlót, azért ezt nehezen tudnám elképzelni román-székely viszonylatban. Az amerikaiak kaphattak egy-egy Phelps tablettát, mert őt góllal küldik őket haza. Csak nehogy a szerb fóbia után egy másik alakuljon ki holnapután. Fiúk, vasárnap a teljes magyar sportvezetésért kell küzdenetek! Egy biztos, remek meccs lesz a Szerbia-Montenegró a bronzért!



Egy ilyen szép nap végén, ennyi böjt után az embernek kijár három negyed a Dream Teamből is, ráadásul az előző olimpiai bajnok ellen, csakhogy két óra oda, két óra vissza. Ginobili már az ötödik percben lesántikál, amihez talán egy 18-as amerikai széria is hozzájárul. De aztán elkezdenek szórakozni, így az argentinok feljönnek hat pontra. Ez okos taktika bárki más ellen, de Kobe Bryant és Carmel Anthony ilyenkor nagyon pipa lesz, szóval a második félidőben ismét megszórják őket. A végét már nem várom meg, mert húszezer kínaival metrózni egy szerelvényen nem egy mámor, különben is éjjel kettőkor már az ágyban lenne a helyem, mivel a beígért hőség helyett megfagyasztottak, nem lehetek sokkal melegebb, mint Mao, aki lassan negyven éve egy frizsiderben alszik.