Sziget ajánló - vasárnap
Hócipő online
2008. 08. 16.
Az utolsó napon sem maradhatunk Hócipő kabaré nélkül. Kiss Ádám és Beliczai Balázs stand up comedy-ját láthatjuk 18:00-tól 
Mi, (a Hócipő.hu kis csapata) pedig utánuk ide megyünk még:
S-MODELL
(Blues Színpad, 17:00)
Micsoda vonzerő! Smó-dell! Smó-dell! - skandálgattuk rendszeresen, miközben hazafelé tántorogtunk, egyik-másik külvárosi ex-kultúrból az S-modell koncertjei után. Nekem már csak utolsó éveik jutottak 93-as feloszlásuk előtt, de legszebb gimnáziumi éveim legrosszabb másnapjait köszönhetem nekik. Nomeg egy halálközeli élményt, amikor is néhány évvel később (szintén valami buli után) valamikor dél felé, hasogató fejjel nyitottam ajtót, mert kivételesen nem a fülem csöngött.
Jó napot kívánok, a vízórát jöttem leolvasni - mondta egy félénk raszta srác. Először azt hittem, hogy még aznapos vagyok. Majd megrémültem, hogy talán valaki más felturbózott italát hajtottam fel, és hallucinálok. Ugyanis Pribil Gyuri, az S-modell gitárosa várta, hogy a vízórához kalauzoljam. Leolvasni jött. Teljesen lemerevedtem, bambán bámulva igyekeztem mielőbb túl lenni a kínos közjátékon. Miután végzett kiszámoltam, hogy a kétszáz fizetővendég fejenként párszáz forintos belépőjéből akkor sem él meg egy zenekar, ha mindennap játszik, ráadásul már rég fel is oszlottak, úgyhogy megnyugodtam, mégsem az én fejemmel van baj. Azt a fél percet, azért nem kívánom senkinek.
Időnként szóba kerül, hogy eddigi egyetlen demókazettájukat követően lesz igazi lemez is, de 22 évvel a megalakulása után egyetlen zenekartól sem várható el, hogy összecsapja a munkát. (A legendák szerint egy koncertkazijuk is megjelent, de én még nem találkoztam vele, ha valaki tudja, írja már meg hol lehet hozzájutni). Remélem, hogy idén Pribil Gyuri, Gerdesits faszi, és Ferenczi Gyuri a kockásfülű nyulat is eljátsszák. (Bence)
ui: sajnos nem találtam videót róluk, de a hanyatt esés így is garantált:
AMBER SMITH
(MR2 Színpad, 20:00)
Itt egy újabb zenekar, akikről megint csak nem hinnénk, hogy magyarok. Hasonló karriert futnak, mint a The Moog, csupán annyi a különbség a két együttes között, hogy az Amber Smith nem lett azonnal felkapott zenekar az első album után. Második lemezükkel azonban először ugyan külföldön, de befutottak. Még Japánban is turnéztak. Habár őket is a brit stílushoz szokták sorolni, mégsem lehet egy kalap alá venni a bandát a The Moog-gal. Már csak az elektronikus hangzás miatt sem. Egy esélyt mindenképp megérdemel ez a csapat is. Már csak azért is, mert állítólag frenetikus hangulatú koncerteket szoktak adni. (Balázs)
ÚZGIN ÜVER
(Open Vidámzenei Színpad, 21:30)
Életem első Üver koncertjére akkor tévedtem be, amikor a (96-os? 97-es?) Szigeten az After Cryingból kivált billentyűs Vedres Csaba új formációja a Townscream koncertjére igyekeztem, és egy helyszínelésbe botlottam. Ellopták ugyanis a gitárosuk hangszerét, ami ugyan szinte azonnal megkerült, de a rendőröket nem érdekelte a koncertre váró közönség, ők úgy döntöttek, hogy akkor most két órán át dolgozni fognak, és szorgosan nyomrögzítettek az e-húron. Amíg a nagy össznépi várakozás volt műsoron, elkóboroltam a szomszéd sátrak felé, ahol az egyikből halk hegedűszó szólt, és a közönség egyik fele indiántáncot járt rá, a másik meg öntudatlan transzban ütötte a ritmust. Abban a pillanatban, amikor átléptem a küszöböt, belépett a számba a többi zenész is, és felrobbant a sátor. Égi jelnek vettem, hogy az én köszöntésemre időzítették a lecsóba csapást és maradtam, de nem is mehettem volna sehová, mert egyszerűen nem lehetett szabadulni attól az egyvelegtől, ahol minden hangszer külön játszik és a végeredmény mégse jazz. Hegedű, dob, gitár, csattogók, blüttymörgők, kluttymorgók játszottak földöntúli dallamokat. Másfél óra múlva, amikor vége lett, a rendőrök is befejezték a szöszmötölést a szomszédban. Mire kitöltötték az összes papírt, maradtunk vagy 30-an. Így bukott meg új zenekarával az egyik legtehetségesebb magyar zenész, én pedig így fedeztem fel Farkas Marcsit (hegedű) és az Úzgin Üvert. (Bence)
THE KILLERS
(Nagyszínpad, 21:30)
Volt szerencsém (?) látni őket tavaly a Szigeten egy kuka tetején állva. Igazából nem volt túl sok elvárásom velük szemben, de azért az még nálam is betette a kaput, amikor a két sláger számukat (a somebody told me-t még a hazai tucc-tucc rádiók is unásig nyomatták) kétszer játszották el. Igaz, ennek a közönség egy része nagyon örült, mivel az együttes iránti rajongásuk ebben a két számban ki is merült. Legutóbb ilyet még anno a HIM-től láttam a Szigeten. És hogy mire lehet számítani az idén? Talán bővítik a repertoárt, és ízelítőt adnak mindhárom albumukból. Én bízom benne és adok nekik még egy esélyt. (Balázs)