Újra olimpia

Megyesi Gusztáv

2014. 09. 17. · Hócipő 2014/19

Jó hír, hogy már csak háromezerhatszázat kell aludni, és megkezdődik a budapesti olimpia. Hogy ez így lesz, azt a lehető legszavahihetőbb potentáttól tudjuk, Schmitt Páltól, aki a rossz nyelvek szerint a múlt héten plagizálta a kormány propagandairodájától az örvendetes hírt, miszerint pályázunk a rendezésre, hogy aztán elsőként ő szellőztesse meg a nyilvánosság előtt.

Fölvetődik persze a kérdés, hogy mi a budapesti olimpia realitása, különös tekintettel arra, hogy eleddig tízévenként akartunk olimpiát rendezni, ám soha nem lett belőle semmi, ráadásul a főpolgármester szerint jelenleg sincs realitása. Igen ám, de a tények ezúttal az ódzkodók ellen szólnak. „Addigra elkészül a teljesen újjáépített Puskás Ferenc stadion, illetve lesz egy olimpiára alkalmas uszodánk, elvégre 2021-ben a magyar főváros rendezi a vizes világbajnokságot – mondta Schmitt Pál, amibe persze a finnyás és kishitű olvasó mindjárt bele is köt, hogy jó, jó, az úszóknak lesz hol úszniuk, de már a futók például hol versenyezzenek, hiszen a Puskás stadionban nem lesz futópálya. Ez már igaz, ám a Puskás stadionnak nem is a versenyek lebonyolítása lesz a fő funkciója, hanem hogy legalább öt-hat megnyitóünnepségnek otthont adjon. Az öt-hat megnyitó az addigra egészen mély gyökereket eresztő honi építkezési tradícióból fakad majd, hogy referenciaként most csak a tavasz óta folyamatosan megnyitott és ünnepélyesen átadott Várkert Bazár gyakorlatát említsük. Ennek a gyakorlatnak az az előnye, hogy ugyanazt az objektumot többen is átadhatják; van, hogy a megnyitó fénypontja a miniszterelnök, van, hogy a főpolgármester, s van, hogy egymás után hárman mondanak beszédet, így egyetlen gondolat se vész el. Ez persze az olimpiai megnyitók reformját is feltételezi 2024-re, mert nagyon nincs rendben az, hogy a magyar köztársasági elnök csak egyetlen mondatot motyoghat majd a játékok megnyitásáról, a többiek pedig ki vannak zárva abból, hogy a világ ifjúságához szólhassanak, akár másnaponként is.

Más hangok viszont attól tartanak, hogy a magyar építkezési kultúra már ott sem tart, ahol az ötvenes-hatvanas években tartott, pedig akkoriban se tartott sehol. Nem arról van szó, hogy kisebbségi érzésből kifolyólag nem hiszünk a pesti olimpiában, vagy hatással van ránk, hogy mellettünk még négy amerikai város, továbbá Hamburg, Berlin, Róma és Isztambul is pályázik. Igaza van Borkai Zsolt MOB-elnöknek, hogy nekünk nem Athénnal kell összevetnünk magunkat, értve ezen, hogy a görögök az olimpia óta nyögik a költségek terheit, a város szuperstadionjai pedig szó szerint rohadnak, hanem Londonhoz vagy Pekinghez.

Igaza van. Magyarország gazdaságilag már most annyira jobban teljesít, hogy az olimpia idejére nagyhatalom lesz, s az addigra a végsőket rugó Nyugat közgazdászai a Matolcsy-féle jegybank-egyetemre járnak prosperitást tanulni. Ráadásul addigra tán a Várkert Bazár is túl lesz a végső átadáson, bár hozzá kell tenni, hogy L. Simon László kormánybiztos a Hírtévének háromszáz évet említett a befejezés határidejeként, amit a közvélemény egyharmada viccnek, a kétharmad része pedig a Hírtévé elleni súlyos támadásnak, s az ebből következő hatalmi harcnak fogott fel, holott ez nagyon is reális terminus.

A Várkert bazár építése ugyanis nem úgy folyik, hogy na, lerakunk harminc méter úttestet, és akkor jöhetnek avatni, az átadás után pedig újabb harminc méter következik a soron következő megnyitóünnepségig, és így tovább; ez így túl lineáris. Hanem a bazár minden egyes átadása után visszabontják az előzőleg megépített útszakaszt, majd újra lerakják, de akkor már rendesen. Ha nézte valaki a Várkert Bazár második átadását, láthatta, hogy a főpolgármester körül mindenütt fugázás nélkül volt lerakva a kockakő, a háromfős brigádok pedig korabeli vadnyugati technikával ellenőrizték például a vízelnyelő aknákat. Amint azt a Népszabadság híressé vált fotóján is látni, két munkás az egyik akna fölött megfog egy mackóalsót viselő harmadik munkást, majd fejjel lefelé leereszti a lyukba; ilyet utoljára a Végső leszámolás című westernfilmben láttunk egy kiszáradt kút fölött, csak ott aranyat kerestek.

Mikor aztán a Várkert Bazár az esedékes héten át lett adva, a munkások fölszedték a kockaköveket, és újra letették, ám ekkor már fugáztak is. Mint kiderült, ez az, amit nem kellett volna. Megjelentek ugyanis a műszaki ellenőrök, akik megállapították, hogy rosszul lett lerakva az út, tehát a munkások megint fölszedték, majd visszarakták a köveket. Csakhogy pont amire minden kész lett, kiderült, hogy nem jó az út, mert tíz centivel keskenyebb az előírtnál, nem fér el rajta két 86-os busz, csak úgy, hogyha az egyik lehúzódik az út menti árokba.

Ám mindettől nem kell tartani, mert közben a BKV autóbuszai egymás után robbannak le vagy gyulladnak ki, úgyhogy annak a valószínűsége, hogy két 86-os busz jön egymással szemben a Várkert Bazár előtti szakaszon, szinte nulla. Mármost ami a 2024-es budapesti olimpiát illeti, joggal mondják sportvezetőink és kormánytagjaink, hogy a rendezés sikerét éppen ezekben az években alapozzuk meg. Mi is pontosan így gondoljuk. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a kormány jóvoltából a 3-as metró szerelvényei és vágányai gyakorlatilag 2022-től nem lesznek életveszélyesek, sőt addigra a 86-os autóbuszokat a Várkert Bazár előtt kiváltják a fonódó villamosok, akkor, ha Isten is velünk van, ki ellenünk?

A közlekedésben fonódunk, a pályán tolódunk; nagy élet lesz itt a húszas években.